Nastya

-Tudom,hogy nehéz elhinni,de itt a hydra már nem talál meg, biztonságban vagy- néz rám a kapitány fürkésző tekintettel és istenem,de akarok hinni neki. Szinte megfulladok ha rágondolok milyen lehetne ha szabadon élnék, dönthetnék saját magam és szerethetném azt,akit szeretnék. A szívem most is folyamatosan húz Szibéria felé,oda ahol a másik felem épp felemészti önmagát. Nagyot sóhajtok és belenézek a kék reménykedő szempárba.

-Szeretném én is ezt hinni Kapitány-húzom keserű mosolyra a szám,a szemem pedig egyre jobban ég. Iszonyatosan rámjön a sírhatnék, a gombóctól a torkomban levegőt sem kapok. Félő ha most engedek és hagyom,hogy legördüljön néhány könnycsepp soha nem tudom abbahagyni a sírást. Úgyhogy inkább a plafonra emelem a tekintetem és szipogok egy párat.

-Vigyázni fogunk rád-töri meg a szánalmas szenvedésem a hangja. Közelebb lép és érzem rajta a hezitálást,amikor óvatosan megsimítja izzadt karomat. Először összerándulok a furcsa érzéstől,de nem húzdok el,várom,hogy ő lépjen arrébb,de nem teszi. Ott marad mellettem és simogatja a karom. Eddig ezt csak Jamesnek engedtem,világéletemben az hittem ,hogy az emberi kötődés és érintés lényegtelen. Viszont életemben nem volt ennyire szükségem rá, egyszerűen érzem a nyugalmat ami átsugárzik belém az érintésen keresztül és istenem, de sóvárgom utána.

-Köszönöm-suttogom már olyan halkan,hogy nem is várok rá választ. Állunk így egy darabig elveszve a gondolatainkban, meredve a semmibe. Aztán gyorsan kapcsolok, mintha eddig nem is éreztem volna a helyzet súlyát egyből arrébb is lépek párat.

-Sa...sajnálom-esik le neki is a tantusz és még kicsit vicces is, ahogy hirtelen nem találja a szavakat

Csak félénken bólintok egyet és a lehető leggyorsabban sarkon fordulok és otthagyom. 'Jézusom mi a franc volt ez? És még hagytam is. Szánalmas.' korholom le magam. Nem engedhetem, hogy beférkőzzenek a bőröm alá. Keményebbnek kell lennem ha szeretnék még innen kijutni. DE várjunk, szeretnék én még elmenni innen?

----

Zihálok,nem kapok levegőt és a látásom sem a legjobb. Minderre még csak rátesz egy lapáttal, hogy iszonyatosan szédülök és minden izmom szörnyen fáj.
Az előttem álló katona még csak nem is veszi gyorsabban a levegőt.Megindul felém és pedig elkezdek hátrálni,míg a hátam neki nem ütközik a köteleknek.Hát hátrább már nem tudok menni, úgyhogy el kéne indulni előre afelé a hústorony felé, akin nem igaz, hogy nem találok valami fogást. Gyerünk! Gondolkozz! De semmi,egyszerűen lepattanok róla, minden próbálkozásm hárítja, é már nem kéne több ütést sem benyelnem. Lassan így is kettőt látok belőle és a menetnek még közel sincs vége. A szorítóban vagyunk már legalább vagy 20 perce és komolyan kezdek kétségbeesni, a hátamra izzadtan tapad a póló, a hajam összálltan lóg a szemembe. Gyorsan a fülem mögé tűröm és veszek egy nagy reszketeg lélegzetet, majd kifújom, de még most sem vagyok okosabb. Ez a szörny szó szerint össze fog roppantani. Lábam már nem visz hátrébb, ő pedig már veszélyesen közel áll hozzám. Félelem kúszik fel a gyomromba és szorítja egyre jobban és jobban. "Nem engedhetsz neki!"-üvöltök magamra és megacélozom a tartásom, nem ettől a gorillától fogok megijedni, láttam és éltem át rosszabb dolgokat is. Engednem kell csak magamban és a gát átszakad, előjön a gyilkos, akit minden erőmmel bent tartanék minden áron . És akkor nem nekem lesz félnivalóm. Tervezgetésemet egy lépéssel félbe is szakítja, már az orromba is kúszik savanyú izzadságának a szaga,ahogyan már emeli is a kezét:

-Még mindig gyenge vagy-hangja fenyegető és vádló,ujjait nyakam köré kulcsolja és elemel a földtől.A levegő kiszalad a tüdőmből és ujjaihoz kapok,forró könnycseppek áztatják az arcomat.Már homályosan látok,a tüdőm ég, a fülem sípol és beletörődőm a büntetésembe. Igyekszem nyugtatni magam és nem kapálózni, akkor csak rosszabb lesz. A szemébe meredek, nem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy lássa a kétségbeesésemet, összehúzom a szemöldököm és hátra majd előre lendítem fejem teljes erőmből. De nem volt elég ahhoz, hogy elengedjen, nem értem el vele semmit, csak, hogy még jobban szorítja a nyakam. És most már csillagokat is látok a sötétedő látásom mellé, fantasztikus. Nyitom a számat, küszködök a levegőért, kaparom az ujjait, de csak nem enged, az a szemétláda még mosolyog is, élvezi a szenvedésem. Amikor már nehezülnek a szemhéjaim és alábbhagy a mocorgásom akkor enged él. És én nagyot csattanva levegőért kapkodva és köhögve nyúlok el a betonon. Most már szó szerint mindenem, de mindenem fáj, de a legrosszabb a sokk, ami miatt rendesen levegőt sem kapok csak tátogok, mint egy hal.

Időm sincs rendbeszedni magam ,már meg is markolja a hajamat és ránt rajta egy hatalmasat. Ismét görcsbe rándul a nyakam, kiszakad belőlem egy hangos nyögés és a kezéhez kapok. Mi a jó büdös élet történik? Kilép a szorítóból és engem is magával ránt, majd az arcom a testem összes többi részével együtt találkozik ismét a betonnal. Már sokadszorra adok hangot szenvedésemnek, összerándulok és égető fehér fájdalom lüktet bennem,ami lassan tűrhetelen . Igazán felemelő érzés még a többi sérülésem beazonosítása is, amik azonnal jelentkeznek a legközelebbi lebegővételemnél, nem csa pár bordám bánta ezt a húzást.De itt nem áll meg , láncok csörrennek és egy másodperccel utána már érzem is a hideg fémet a karomon. Sorsom megpecsételődik és lassan lehunyva a szemem fogadom el, hogy itt a bordatöréseim lesznek a legkisebb problémim, amit a jól ismert kattanás hangja is megüti a fülem.

-Úgy tűnik egy kis ösztönzésre van szükséged-emeli fel a fejem és az államat az undorító arca felé húzza-ígérem hagyok valami bőrt a hátadon-leheli

-Te még normálisat ütni sem vagy képes-hergelem még tovább, adni kell időt, hogy legalább kicsit dolgozzon az adrenalin, talán nem fáj annyira majd. Óvatos félmosolyra húzom a szám és az arcába köpök. -Megdöglesz te is, mint mindenki más, aki egy ujjal is hozzám ért, megtalállak-vicsorgok rá lassan és gondolatban már ő van a falnak kötve

-Te kurva!-kel ki magából ennek köszönhetően már istenigazából és akkorát lekever,hogy egy pillanatra elsötétül minden. -Soha az életben nem találnál rám feltéve ha egyzer kiszabadulsz innen.-Incselkedik velem és végigsimít az arcomon. Majd lassan talpra áll és eltűnik a szemem elől. Hallom, ahogy a hátam mögött motoszkál és lépked, készül. És én is igyekszem ugyan ezt tenni egy teljesen más módon, minél kisebbre összehúznám magam, de láncai nem engednek. Reszketegen kifújom a levegőt becsukom a szemem, igyekszem olyan messzire menekülni az elmémben amennyire csak lehet. Csak a test megtörhető, silány, gyenge, az akaratom és elmém szilárd és ép-mantrázom és mérgelődöm. Az a szerencsétlen nem ütött elég nagyot és visszanyertem az eszméletemet. Így minden egyes csapás erejét érzem majd.

A bakancs hangja elhal, következik egy susogó hang és felüvöltök kínomban.

----

Hirtelen ülök fel az ágyban,majd kipattanok belőle,zihálok és úgy érzem nem kapok levegőt.Még most is érzem ahogy az ostor csattan a hátamon. Az a mérhetetlen fájdalom és tehetetlenség úgy ül a mellkasomon, mint egy sosem alvó lidérc.

Vennék egy hatalmas levegőt, de mindenem lezsibbadt. A fejemben csak a saját cafogó húsom illata és az az iszonyatosan nagy harag kap helyet. Remeg mindenem és olyan erősen szorítom ökölbe a kezem, hogy már érzem,ahogyan a vércseppek szivárognak végig az ujjaim között.

-Nem, nem én NEEEEEM-öklendezem egy perccel később már a térdemre támaszkodva

'Minden rendben, semmi baj, semmi baj, már nem vagyok ott, már nem tudnak bántani'- suttogom magamnak és a helyzet annyira szürreális,hogy már röhöghetnékem is támad. Édes Istenem kit akarok becsapni? Előbb- utóbb úgyis visszakerülök oda csak idő kérdése. Nem tudok elmenekülni, én... nem tudok. A parancs annyira beleette magát az agyamba, hogy ha akarnék sem tudnék tőle szabadulni-újra és újra felvillan a már jól ismert mondat: "Nem futsz, SOHA". És én elfutottam, ha nem is szándékosan, de akkor sem mentem még vissza. És minden egyes távol töltött perccel csak nő és nő a feletteseim haragja, valószínűleg mindenki tajtékzik már. El sem akarom képzelni milyen büntetést fogok elszenvedni, ha vissza kerülök.

Vissza. Lehajtott fejjel, meghunyászodva, mint egy kutya, várva, hogy ismét és ismét belém rúgjanak. NEM. Nem fogom hagyni,nem megyek vissza, tiszta a fejem, minden információm megvan, hogy porig romboljak mindent. Igen, ezt fogom tenni, eddig én szenvedtem, de most mindenki térdelni fog, mert megtapasztalják elsőkézből mit is főztek. Az agymosott bábú most hazatér.

De először is segítségre van szükségem. Hiszen be kell vallanom magamnak, hogy akármennyire is jó vagyok sajnos nem fogok tudni egyedül megdönteni egy birodalmat. Kellenek még magam mellé emberek és már tudom is ,hogy hogyan is kéne meggyőznöm őket.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Szóval azt mondod, hogy az összes Hydra adat letölthető ezen keresztül -néz rám szkeptikusan Tony

-Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de hát azért van egy kis előnyöm, amiért náluk húztam az igát isten tudja meddig- nézek rá jelentőségteljesen- plusz kész memóriatár vagyok ha azt nézzük. Még jó,hogy a kitörölt emlékek újra látogatásukat tették.

-Értem-csapja össze a kezét és boldogan bólint- hát akkor kezdjük is! Jarvis gyerünk ne lazsáljunk szeretnék mindent mihamarabb a mi irányításunk alatt-és ezzel el is kezdődött a hosszú, hosszú órákon át tartó munka. Tudtam, hogy így mindennel szembe megyek, minndennel amibe eddig foggal és körömmel kapaszkodtam. De néha mindent teljesen szét kell rombolni, hogy valami jobbat építhessünk a helyére és most velem is ez történik. Meg kell változtatnom a gondolkodásmódomat ahhoz, hogy érdemi dolgokban tudjak segíteni és helyre tudjam hozni, ami annyi megannyi éven keresztül rosszul működött.

Mire végzünk már teljesen hulla vagyok, a szememet nem tudom nyitva tartani már,ahogyan lassan sétálok a folyosón.Pihennem kell, csak egy kicsit,ha leülök ide és várok pár percet talán kimegy az álom a szememből.Biztosan. Lehuppanok ás a hátam a falnak döntöm és behúnyom a szemem. Csak egy picit...

---------

Villanások. Piros villanások, mindenhol. Mi a jó franc ez?!? Az embert már nyugodtan pihenni sem hagyják? 5 büdös percet kértem. Mérgelődöm magamban, amiért felvertek a legédesebb szundításomból,pont valami hatalmas zsírban tocsogó kaját készültem benyelni álomban erre tessék. Álmosan nyitogatom és dörzsölöm a szememet, de várjunk. Akad el azonnal a lélegzetem, ezek a vészjelző villogásai. Zavarodottan kapodom a fejem és körülöttem minden sötétbe burkolózik, amit csak az időnként megvillanó piros fény világít meg. Halan felnyögök és feltápászkodom, meglehetősen lassan megy a dolog. Istenem, de elzsibbadt mindenem. Mennyi ideig szunyókálhattam itt? Nem hiszem, hogy az a tervezett 5 perc valóban annyi volt. Pedig csak egy kicsit szerettem volna pihenni mielőtt visszajutok a szobámba , és tessék ,most pedig

Az elgémberedett lábaimat nyújtogatva mégegyszer körbenézek és egy ablakot keresve megindulok a folyosón. Talán így egyszerűbb lesz kitalálnom milyen napszakba csöppentem. De várjunk, mi van ha megint álmodom? Akkor szokott ennyire lidérces lenni a díszlet. Na szép, már annyira megzavarodtam,hogy már a valóságot sem tudom megülönböztetni az álmoktól. Lassan haladva még csípkedem is magam hátha felébredek, de hát nem működik a dolog. Szuper. Akkor nagyon is ébren vagyok és valami nagyon apokaliptikus helyzet közepébe csöppentem ha áram sincs. Várjunk,most esik le- nincs áram...a Stark toronyban...abban az épületben,aminek saját energiaellátása van.

Már fénysebességgel száguldanak az agyamban a gondolatok. Már egyáltalán nem érdekel az ablak, sarkon fordulok és elkezdek teljes erőmből rohanni a társalgó felé. Ha ez az, amire gondolok nagyon gyorsan össze kell terelni a csapatot. Minden elvesztegetett perc csak eggyel több amit ellenünk fordíthatnak.Tudtam,hogy ez lesz. Megmondtam,megmondtam mindenkinek,hogy hatalmas kockázatot vállalnak azzal, ha itt tartanak engem. Be kellett volna zárni abba az úszó kalitába és akkor azt rombolnák le- mormogom magamnak miközben mégjobban rákapcsolok. Már pörögnek az agyamban a vész forgatókönyvek és egyre csak rosszabb és rosszabb kimenetelek ugrálnak a szemem előtt. Annyira lebénít még a gondolatuk is, hogy észre sem veszem a következő folyosón befordulva a férfit,akibe beleütközöm.