Ott álltam a repülőtéren 2019. szeptember 30.-án, egy nagyobb bőröndöt és a hátitáskámat szorongatva, izgatottan és ugyanakkor rettegve, a szeretteimtől búcsúzkodva. 

Otthagyni anyát, nagyit, Abbyt, Haydent, Edwardot, Maxet és a vámpírklánt azért, hogy a nyakamba vegyem Írországot, talán az egyik legnehezebb dolog volt, amit életemben tettem.

De mennem kellett.

A Boszorkánynővérek Társasága számított rám.

És én voltam az utolsó, hiányzó láncszeme a Hatok Szövetségének.