- Ezt nem hiszem el, hogy lehettünk ennyire hiszékenyek! - túrt bele a hajába Bill idegesen, már-már sírvafakadva, fojtott dühét egyre jobban és jobban kieresztve. Én is teljes mértékben ki voltam akadva a dolog miatt, mert életemben nem számítottam volna arra, hogy ez megtörténhet, túlságosan jó megoldásnak tűnt. Igen, jól sejtitek: valaki elemelte a búvóhelyről a szívet rejtő dobozunkat, amit éppen aznap éjjel készültünk egy másik helyre rejteni. Elkéstünk. És tudtuk, hogy ez a hiba akár végzetes is lehetett, ha a szív megtalálója hozzáért ahhoz. Vagy ha eleve rossz kezekbe került.

- Ki járhatott itt? - tettem fel a kérdést a homlokomat masszírozva. 

- Fogalmam sincs - felelte a fiú. - De szándékomban áll kideríteni!

Mondanom sem kell, egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka. Órákon át beszéltem Haydennel telefonon a mosdóba zárkózva, bőgve mesélve el neki a szomorú fejleményeket. A fiú azt tanácsolta, hogy tartsam a szemem a diáktársaimon és hogy mindenképp legyek extra elővigyázatos Adriannel. Bár szerettem volna neki igazat adni a sejtésében, valamiért úgy éreztem, hogy a doboz eltűnéséről nem Adrian tehetett. Lehet, hogy egy szégyentelen csaló volt annakidején, de enyveskezű sosem, így ha a dobozt meg is találta volna, valószínűleg ott hagyta volna a helyén és inkább kifigyelte volna azt, hogy mit készülünk tenni vele. Viszont másrészt az is eszembe jutott, hogy magát a sötét varázslós szívtépkedős dolgot is ő mesélte el, tehát a pakliból ő sem volt még kivetve. Szorosan a második helyre tettem őt. Az órákon képtelen voltam figyelni, pedig izgalmas dolgokat tanultunk a jóslásról, de egyrészt ragadtak le a szemeim a fáradtságtól, másrészt pedig minden társamat szokatlanul gyanús módon elemezgettem végig. Beverlyt felmentettem a vádak alól, hiszen ő naphosszat velem lógott, kizártnak tartottam így a bűnösségét. Szívem szerint Colbyt is ártatlannak véltem volna, de ő elég korrekt ember volt, simán átadhatta a dobozt a nővéreknek, ha gyanúsnak ítélte meg a tárgyat. De aztán amikor a tekintetem Felicityre tévedt, hirtelen bevillant valami, ami eszembe sem jutott a tegnap: ő bizony pontosan ismerte a doboz búvóhelyét, hiszen ugyanott találtuk meg az első feladatunk teljesítésekor a Holdas kulcsot. Így került hát a lány a lista élére a gyanusítottak sorában.

- Biztos vagy ebben, Riley? - kérdezte Bill, amikor Felicity szobájának folyosóján ácsorogva tanakodtunk a tanórákat követően.

- Nem - feleltem határozottan, elhúzva a számat. - De ha nem kérdezünk rá, sosem vallja be és meglehet, hogy igazam van - próbáltam meg érvelni, mire a fiú sóhajtva döntötte a fejét a közeli falnak.

- Nem tartom jó ötletnek, túlságosan veszélyes - ellenkezett. - Mert ha kiderülne, hogy mégsem ő az, akkor megszívjuk, tudni fogja a titkunkat és valószínűleg mindketten mehetünk a Nagytanács elé...

- Oh, Jézus Háreme bekaphatja! - kiáltottam el magam dühömben, mert már egyszerűen elegem volt ebből a társaságból. Teljes mértékben hülyeségnek tartottam azt, hogy bárki be szeretett volna kerülni a köreikbe. Rettenetesen felfuvalkodott és karótnyelt embereknek hangzottak, és ezek alapján igazat kellett adnom Billnek: kérdés nélkül rácsok mögé dugtak volna minket, feketemágiával való kísérletezés vádja miatt.

- Kik? - kérdezte Bill elképedve, de én csak legyintettem, nem volt türelmem magyarázattal szolgálni abban a pillanatban.

- És ha nem mondjuk el Felicitynek, hogy mi volt a dobozban? - álltam elő egy újabb alternatívával. - Mi lenne ha csak annyit mondanánk, hogy volt egy értékes dobozunk a kandallóba rejtve, ami szőrén-szálán eltűnt? Az arckifejezése amúgy is rögtön elárulná, hogy tudja-e miről van szó vagy sem. Minden az arcára van írva!

- Ez talán működhet - tűnödött el Bill bólogatva. - De ha túlságosan agresszívvé válik, kifarolunk a beszélgetésből, vili? - bökött felém a mutatóujjával, mire helyeselve adtam tudtára, hogy áll az alkú. Aztán a folyosó végéhez sétáltunk és halasztást nem tűrve kopogtunk be Felicity ajtaján, aki néhány másodperc múlva ki is nyitotta azt nekünk.

- Igen? - nézett ránk unott fapofával, akár egy porcelánbaba.

- Szia Felicity, bocsi a zavarásért, mi csak azon tűnödtünk... - kezdett volna bele kedvesen Bill, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

- A padláson van egy kandalló, ahol a kulcsot is találtuk, rémlik? - kérdeztem a lánytól, mire az egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott. - Nos, ebben a kandallóban volt egy rendkívül értékes doboz, családi relikvia, egy szép, fekete, gyöngyökkel díszített ládikó, ami eltűnt onnan. Nem tudod véletlenül, hogy merre lehet?

- Honnan tudnám? - érkezett szinte azonnal egy fanyar válasz a lány részéről.

- Ugyan már, Felicity, ne játszd meg magad: te voltál az egyetlen aki tudott a rejtekhelyről. Ha még most átadod a dobozt, akkor nem kell, hogy a helyzet eldurvuljon.

- Ti meg mégis mi a fenéről beszéltek? Csak nem azt feltételezitek, hogy elloptam a szaros ládikátokat? Ez felháborító és... Istenem, annyira undorító ez a számonkérés! - fakadt ki teljesen, hangja szinte sipákolt a folyosón. Én csak Billre néztem, aki már jelezte volna, hogy el kellene húzni, de én még folytattam volna a dolgot.

- Felháborító? És amikor te voltál velem kibaszottul, ok nélkül ellenséges?

- Az más volt, megvolt rá az okom és most is megvan: egy kotnyeles, ostoba liba vagy, aki láthatóan csak ahhoz ért, hogy másokat vádolgasson, de egy picit sem nézne magába. Egy csőd vagy, Riley Addington, már előzőleg is megmondtam, hogy a csillagod leáldozott és hadd ne kelljen hozzátennem, hogy...

- Mi lenne, ha békén hagynád Rileyt? - szűkítette össze a szemeit Bill, fenyegető hangneme pedig láthatóan Felicityt is meglepte. - Csak add ide azt a dobozt és már itt sem vagyunk!

Felicity megilletődése hamar elszállt, s helyét újra átvette egy kissé diplomatikusabb, de élesebb énje.

- Oké, figyeljetek, mert utoljára mondom el: fogalmam sincs miről beszéltek, de nálam aztán nincs semmiféle doboz sem. És teljes mértékben ki vagyok akadva amiatt, hogy már megint én vagyok, aki kereszttűzbe került. Tényleg amiatt a hiba miatt ítéltek meg, amit a bájitallal követtem el? Ha tudni akarjátok, még mindig szentül meg vagyok győződve arról, hogy szabotáltak. És különben is, lehet, hogy igen nyers és tartozkodó a természetem, de ez még nem fog pitiáner bűnözővé, egy tolvajjá tenni. Szóval nagyon gyorsan húzzatok ki innen, különben gyanusítgatás vádjával megyek majd a nővérek elé és repültök mindketten erről a helyről!

Felicity szavaitól mind én, mind pedig Bill rendesen megilletődtünk. Szó nélkül sétáltunk ki a lány szobájából aki csak ránk csapta az ajtót dühében, ám továbbra sem mentesítettük fel őt a gyanú alól. Jelen helyzetben még mindig ő volt a leglehetségesebb gyanusított, hiszen ő volt az egyetlen, aki ismerte azt a búvóhelyet a padláson.

- Rettenetes ember ez a lány - borzongott meg Bill. - Nem szokásom megvetni embereket, de azért nem bánnám, ha ő maradna legalól a páros versenyek végső ponttábláján. Megérdemelné amiért ilyen bunkó - forrongott, s vicces is volt így látni a fiút.

- Ne is törődj vele, nem ér annyit ez az egész.

- Hát ti meg miben sántikáltok? - lépett ki előttünk a homályból minden előzetes nélkül Beverly, mire én és Bill is ijedten léptünk hátra egyet.

- Bev! - kiáltottam fel meglepetten. - Hát te meg mit...

- Ez arról a hülye dobozról szól, nem igaz? - tette karba a kezeit. - Ne nézz így rám, Riley, hallottam amit az este Haydennel beszéltél a fürdőszobában. Tényleg találtatok egy átkozott szívet Billel? Egy valódi, sötét varázslattal telíte...

Fizikailag kellett lefognom a lány száját azért, hogy ne ordítsa el a titkot az egész épületben. Rettenetesen rosszul éreztem magam amiatt, hogy nemcsak hogy elveszítettük a dobozt és már Felicity is hülyének nézett, de Beverly is tudott már a dologról. Legszívesebben ordítozva rohantam volna ki a világból.

- Cssst, Bev, ez szupertitkos dolog! - néztem rá könyörögve. - És igaz - fordultam Bill felé, lebiggyesztett ajkakkal. - Nincs értelme tagadnunk.

A fiú aprót bólintott, ő maga is elismerte, hogy el lettünk kapva. De még mindig jobb volt az, hogy Beverly silabizálta ki a titkunkat, mintha más tette volna.

- Miért nem mondtatok semmit korábban? - kérdezte a lány csalódottan.

- Mert Billnek már így is elég bajos, hogy én tudok róla - feleltem a fiú helyett. - A családja emiatt a szív miatt került bajba és ha nem találjuk meg azt a dobozt...

- Annak szörnyű következményei lesznek - felelte helyettem a fiú. - Nem engedhetjük meg, hogy rossz kezekbe kerüljön, meg kell találnunk minél hamarabb.

- A baj csak az, hogy minden nyomozási szándékunk egyelőre a csatornamélyben rohad - tettem hozzá szomorúan.

Beverly sokáig fürkészett minket, a gondolataiba mélyedve, az állát simogatva folyamatosan. Aztán végre megszólalt:

- Segítek nektek - jelentette ki a lány. - Szóval jobb lesz, ha felkötitek a gatyátokat, mert a duótokat trióra kell cserélnetek! - mosolyodott el, cinkosan ránk kacsintva.

---------

Borzongós szép éjjelt kívánok nektek!

Na mit gondoltok, ki a felelős a doboz eltűnéséért? Szerintetek tényleg Felicity keze lehetett a dologban?