Ásítások közepette sétálnak be a házba, hogy a tévé nyújtsa nekik a legújabb szórakozásukat. Jungkook érdeklődve néz háta mögé, túl gyorsan tűnt fel neki, hogy Taehyung nem ment velük, csöndben hagyja magára a picit addig, amíg visszasétál az omegához, aki vizes ruhájában ácsorog a napon, bizakodva abban, hogy gyorsan meg fog száradni. Megtorpan, hogy biztos helyről tudja csak egy kicsit is csodálni Taehyungot, nem is érti, hogy miért hiszi a másik, hogy egy kicsit sem néz ki jól, bárhogy is nézi nem lát benne egy cseppnyi hibát sem, sőt már - már olyan tökéletesnek látja, hogy nehezen hiszi el, a másik egyáltalán létezik - e. Halkan megy ki az udvarra egy törölközővel a kezében, hogy a másikra tudja dobni, szerinte az egyik legjobb ötlete az volt, hogy belelöki a másikat a vízbe, ahogy a vizes ruha rátapad, megmutatja alakját, ami nem meglepő, hogy Jungkooknak. Taehyung hitetlenkedve fordul meg és veszi le magáról a törölközőt, muszáj maga elé emelnie, el akarja terelni az alfa tekintetét, ami egyenesen rá szegeződik, nem mintha ő nem mérné végig az előtte állót, pont úgy, ahogy a nap nagyobb részében is ezt tette. Talán örökre beleégett emlékezetébe Jungkook félmeztelen képe.

-Azért valahol nyugtató, hogy nem csak én fürödtem ruhában. - pillant lejjebb Taehyung, amit bár megbánt, mégis nehezére esett levenni a másikról tekintetét. - Ami talán túlságosan is tapad. - teszi hozzá sokkal halkabban. Jobbnak látja, ha csak a földet pásztázza, mint azt, ahogy az alfa kinéz.

-Fázol? - kérdezi Jungkook, mire csak bólogat a másik. - Mi lenne, ha levennéd a ruhád?

Hirtelen kapa fel a tekintetét, majd hevesen kezdi rázni a fejét. Nincs az a pénz, hogy előtte még vetkőzőn vagy bárki előtt, még csak az kéne, hogy további megjegyzéseket kapjon arra, ahogy kinéz, elég neki egy személytől ezt hallgatnia. A végén még az enyhe csodálat, amit az alfa szemében lát, elszáll és ő sem fog ránézni soha többet. Jungkook mosolyogva veszi ki a másik kezéből a törülközőt, hogy az egyik székre dobja le, szótlanul lép valamivel közelebb Taehyunghoz, hogy pólója aljához nyúlva kezdje felfelé húzni. Összevonja szemölökét, mikor az omega maga elé teszi a kezét, hogy megállítsa tevékenységében, óvatosan fog a csuklójára, majd el is húzza a kezét. Érzi hogy felerősödik saját illata, így mentával borítva a levegőt, nem is emlékszik arra mikor vert ennyire hevesen utoljára a szíve. Lassan, mégis határozottan húzza mindig feljebb az anyagot, egyre jobban csodálkozva a másikban, még, hogy valaha el is múlna a csillogás a szemében, ha Taehyungra néz. Tudja, hogy talán nem kéne ilyen szinten elmerülni a másik bámulásában, de abba hagyni sem akarja, a pólót a törölköző mellé dobva vet egy futó pillantást még rá, hogy utána összetalálkozzon tekintetük.

-Sokkal jobb így. - igaz, ezt inkább magának állapította meg, mintsem Taehyungnak.

Meg merne esküdni rá, hogy az alfa barna tekintete enyhén vörös színben pompázik jelenleg. Érzi, ahogy lángol az arca, pedig a másik még csak nem is mondott semmit sem, egyszerűen a tekintete azt sugallja, hogy így is jól néz ki. A szülése után talán ez a legnagyobb dicséret, amit kapott, ez a nézés, ami miatt még levegőt is alig mer venni, nehogy megzavarja a másikat és ami arra készteti, hogy próbálja lenyugtatni szíve heves dobogását. El sem akarja hinni, hogy néhány bók és egy ilyen tekintet miatt hagyná azt, hogy a másik megcsókolja, vagy ő csókolná meg a másikat. Ő sem volt benne biztos, hogy nem rég valóban majdnem elcsattant egy csók vagy csak túl régóta viselkedtek vele így és csak képzelte. Most viszont eléggé biztosak mind a ketten abban, hogy az a csók tényleg majdnem megtörtént. Jungkook kifejezetten örül ennek. Ez a csókjuk lenne, nem csak az, hogy nem bír magával és a másikra veti magát vágyaival együtt. Látja Taehyungon a pírt és érzi illatán is, hogy megtenné, ugyanakkor a másik érzi, hogy meg akarja tenni.

-Apa, kaphatok kakaót?

Mind a ketten meglepődnek a hirtelen hang miatt és villámsebességgel lépnek egyet hátra, ahogy azt figyelik, amint a csöppség kirohan hozzájuk. Csalódottság és megkönnyebbülés. Jungkook főleg csalódott, amiért nem cselekedett előbb, már rég engedhetett volna az egyik vágyának. Taehyung főleg megkönnyebbült, amiért fia most az egyszer jól időzített, ha tényleg megcsókolták volna egymást bűntudatát nem tudta volna legyőzni, bármennyire is hagyja figyelmen kívül férje, legfőképp nem dícséri, mégiscsak a társa. Amúgy sem kéne ennyitől egy másik férfi karjaiba rohannia.

-Persze. - kapja fel gyermekét egy puszi társaságában. - De utána megyünk aludni.

Azért mégiscsak mosolyog. Főleg azért, mert látja Taehyungot fiával játszani, főleg olyankor látszik az őszinte mosoly az arcán. Ő is belép a konyhába, majd a pici javaslatára elkíséri Daesungot szobájába, miután megnyugtatja az omegát, hogy neki ez nem fáradtság. Néha már túlságosan is csak magára akarja vonni a felelősséget, azt vette észre, hogy igen nehezen engedi, hogy segítsenek neki. talán a férje egyszersem akarta megkönnyíteni az ő dolgát? Bármennyire is utálja a másik alfát, reméli, hogy megfelelően kiveszi szerepét a családjában. Taehyung csak akkor megy be a szobába, mikor nem néma csendet hall, hanem éles nevetést.

-Fiúk, nem így kell aludni. - teszi csípőre kezét mosolyogva. - Jungkook nem akar aludni, ugye?

-Igen, ő most rossz. - helyesel egyből a fia. - Azt mondta nem álmos. - Jungkook száját eltátva kezdi el csikizni a csöppséget, amibe Taehyung is besegít. - Jó, aludni fogok. - neveti.

-Biztos? - vonja fel szemöldökét Taehyung, ahogy fia helyesel neki. - Jó, mert én is ide fekszem, ha nem lesztek csendben.

Alig csukja be az ajtót, már megint nevetés hangzik fel. Jungkook egy gonosz mosollyal néz a belépőre és próbál ártatlan tekintetet felvenni, de szerinte látszik terve a szemei csillogásában. Taehyung fejét rázva ül le a földre hely hiányéban és onnan néz fel rájuk.

-Szerintem apának itt kell aludnia. - könyököl fel Jungkook. - Szerinted is? - kérdezi, mire a pici helyesel.

-Mégis hogy? El sem férünk.

-Apa, a te szobádba aludjunk. - kel egyből fel Daesung. - Ott nagy az ágy. - mutatja a kezével.

Az alfa magában elmosolyodik, ahogy azt látja terve valahogy mégis sikerülni fog. Végülis egy ágyba került az omegával, panaszkodásra nincs oka. Mind a hárman a lépcső felé kezdenek el sétálni. egyből feltűnik Jungkooknak, hogy itt fent nem annyira érezni a másik alfa illatát, minta ide soha nem tenné be a lábát vagy csak nagyon ritkán. Belépve a hálóba tisztán lehet érezni, hogy Taehyung rendszeresen alszik itt, arra gondol, hogy esetleg külön alszanak, de azt valahogy elképzelhetetlennek tartja. Az omega egyből hálát ad annak, hogy ágyba kerül, a mai napon eléggé elfáradt, főleg azért, mert éjjel semmit sem aludt. Hagyja, hogy a fia középen helyezkedjen el, így mind a ketten egy - egy oldalán helyezkednek el, egészen addig nem szólalnak meg, amíg a pici valóban el nem alszik.

-Nem tudok megmozdulni. - suttogja Taehyung. - Rám feküdt.

-Rajtam a lába van. - nevet halkan Jungkook. - Maradj itt te is, pihenj. Látszik, hogy mindjárt elalszol, én megcsinálok mindent.

-Tényleg álmos vagyok, mert nem aludtam semmit sem az este, de muszáj csinálnom a dolgomat.

-A dolgod jelenleg az, hogy aludj.

Valóban kész minden feladatot átvállalni azért, hogy a másik tudjon pihenni, még akkor is, ha csak pár óráról van szó.

-De akkor te is aludj itt. - suttogja tovább. - Kérlek, nyugtató az illatod. - hunyja be szemeit.

Jungkook nem szól semmit sem, csak jobban elhelyezkedik, hogy velük maradjon. Majd akkor lesiet, mikor a másik férje megjelenik, bár van egy olyan érzése, hogy erre valamiért amúgy sem jár. Azt, hogy a másik nyugtatónak találja az illatát, már jó jelnek veszi, főleg azt a majdnem csókot, ami kétszer is megtörtént volna. Legalább itt fent lesz ideje ezt átgondolni, még mindig nehezen hiszi el és egy pici gondolat azt súgja, hogy csak képzelet játszik vele. Ahogy oldalra fordítja fejét mosolyogva látja, hogy a másik is közelebb csúszott hozzá, ő is behunyja szemét, hogyha csak pár órára is, de élvezze a másik közelségét. Talán álmában rájön arra, hogy milyen módon tud közelebb kerülni Taehyunghoz.