Továbbra sem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy folyamatosan Jungkook felé terelődik a figyelme, így talán dupla annyi időbe telik neki, mire elkészül a dolgaival. Nem is tudja, hogy merjen oda kimenni, amíg a másik pihen, mégis ahogy ezen gondolkodik egyre közelebb sétál az ajtóhoz és már csak azon kapja magát, hogy az alfa mögött áll, aki egyáltalán nem vette eddig észre. Vagy csak élvezi, ahogy a másik próbál egészen hangtalan maradni mögötte. Taehyung nem látja, de a másik arcán egy hatalmas vigyor ül, lehetetlen, hogy ne vegye észre a másikat, az illata mindent betölt itt, nem is akar szólni, élvezni, hogy észrevétlenül tudja élvezni az édes aromát. A mosoly addig tart, amíg meg nem hallja, ahogy a másik messzebb tevékenykedik már, csalódottan fordul hátra, már nincs is ott az omega. Esetleg képzelődött volna? Egészen biztos benne, hogy mögötte volt. Vagy csak kezd elmenni az esze. Az sem kizárt. Mivel eddig az omegának nem volt kifogása arra, hogy miért ment ki, visszaosont és az első dolgot, amit látott felvett a kezébe, hogy kivigye Jungkooknak, most már kevésbé halkan nyitja ki az ajtót, direkt azért, mert magára akarja vonni a figyelmet. Lerakja a poharat az asztalra, miközben helyet foglal a másik mellett mereven előre bámulva, félő, ha arra nézne még le is bukna, hogy csak miatta ment oda ki.

-Miért nem fejezed be? - kérdezi oda sem nézve. - Túl meleg van ehhez.

Elkövet egy hibát és felé pillant, még a legnagyobb akaratereje ellenére sem tud csak a szemébe néznie Jungkooknak, akinek nyilvánvalóan ezt fel is tűnik. Imádja ezt az időt és azt is, hogy emiatt tud félig - meddig pucérkodni, nem akar nagyon mosolyogni, mert Taehyungnak valamilyen módon felkeltette a figyelmét, még akkor is, ha tagani akarja, az illata nem tudja becsapni, bár az kevésébe tetszetős számára, hogy saját illata is erősödik. Bárki, aki most lépne be hozzájuk a menta és a karamella szokatlan egyvelegét éreznék, ahogy mind a kettő reagál a másik illatára, reménykedve abba, hogy ezt a másik nem veszi észre. Persze teljesen reménytelenül, de inkább jobb ebbe a hitbe burkolózni.

-Végezni akarok a mai tervvel. - szólal meg Jungkook, hátha így el tudja terelni gondolatait. - Az idő meg nem zavar, nem arra figyelek.

-Akkor legalább addig pihenj, míg ebédelünk. - érvel tovább Taehyung. - Már kész van.

Nem is vitatkozik vele, olyan elszántan próbálja pihenésre bíztatni őt, hogy muszáj engednie. Pólóját magára kapva - Taehyung legnagyobb sajnálatára - követi a másikat, hogy a sokkal hűvösebb lakásba betegye a lábát. Észre sem vette, hogy éhes lenne, egészen addig, amíg meg nem csapja orrát a kellemes illatok, egyből leülnek az étkezőbe, Jungkook még itt is főleg az omegára koncentrál, túlságosa is simogajta egoját az, ahogy a másik végig mérte és illata is felerősödött. És pont emiatt volt Taehyung annyira vörös, valahol szánalmasnak érzi magát, hogy titokban őt nézegette. Ezek szerint a házassága a mélyponton lehet.

-Mit terveztél mára, hogy ennyire meg akarod csinálni? - kérdezi Taehyung. - Annyi időd van, amennyit akarsz, nem kell hajszolnod magad.

-Majd meglátod, a te tervedet csinálom, szóval elszánt vagyok. - húzza ki magát mosolyogva. - És nem hajszolom magam, százszor rosszabb munkát is végezhetnék. Ez még jó is, utána néztem hogyan kell virágot ültetni.

Taehyung hirtelen nevet fel, ahogy ezt elképzeli. Biztos benne, hogy érdekes látvány lesz Jungkookot virágot ültetni. Bármennyire is próbál úgy hozzá állni a másikhoz, mint a többi alfához, ő egyáltalán nem olyan, mint mások. Valóban irigyli, amiért ennyire tud a saját feje után menni, talán valahogy tanulnia kéne tőle.

-Holnap nem jössz el velünk moziba? - Taehyung lehet ezt meg fogja bánni, de jelen pillanatban azt akarja, hogy ő is ott legyen velük. - Igaz, mesét néznénk, mert Daenek megígértem, hogy elviszem.

-Persze. - enyhén döbbent amiatt, de egy gondolat ott motoszkál a fejében, hátha csak a férje nem tud ott lenni, ezért őt hívja. - A mesék a kedvenceim. De csak a virágültetés után, nyilván.

-Reméltem, hogy a virágok a kedvenceid. - rázza a fejét mosolyogva. - Sok időt fogsz eltölteni velük.

Ennek nagyon is örült Jungkook. Ugyan nem azért, mert a virágokkal fogj tölteni az idejét nagyrészt, hanem annak, hogy ilyen közel lehet Taehyunghoz. Már - már bánja azt, hogy vissza kell mennie dolgozni, szívesen eltöltött volna még időt vele, pont úgy, ahogy az omega is. Egyrészt örül annak, hogy a fiáért kell mennie, kicsit megszabadulhat az alfától, pontosabban a folytonos bámulásától, de azért sajnálja is. Még akkor is, ha csak pár perc lesz az egész. Útközben van egy olyan érzése, mintha elfelejtett volna valamit, bár nem igazán tudja, mit. Szuper, Jungkook már azt is eléri, hogy ne emlékezzen dolgokra. Idegessége csak tovább növekszik, ahogy megpillantja az óvodával szembeni kisebb csoportot, direkt nem néz arra, tudja, hogy akkor meg kell állnia beszélgetni velük, azt meg végképp nem akarja, így csak gyorsan besétál az épületbe. Sőt szinte rohan. Még akkor is, amikor visszafelé tart gyermekével az ölében, minél előbb el akarja őket hagyni, ha kell végig fut az egész városon. Ők az egyik oka annak, hogy reggel nem akart Jungkookkal ide bemenni.

-Apu otthon van?

-Még nincs.

Kissé fáj neki ilyenkor fiára néznie, folyton látja a szemében a csalódotságot. Az ilyen alkalmakor szokta elátkozni magában a céget, talán ez is hozzá járul ahhoz, hogy elfelejtse mit akart csinálni, így legalább nem kell bevallania magának, hogy főleg a menta illatú kertésze jár a fejében. Ahogy leteszi a fiát, hogy Jungkookhoz futhasson újabb játék reményében hirtelen jut eszébe mit szeretett volna még tenni a városba. Bűnbánó arccal sétál oda hozzájuk, nem szívesen hagyja egyedül gyermekét, főleg úgy, hogy az óvodában a szokásos alvása is elmaradt.

-Mi a baj? - kérdezi az alfa, ahogy felkapja a csöppséget. - Banya klub?

-Az is. - nevet fel. - De főleg az, hogy elfelejtettem boltba menni. Komolyan ilyet ki felejt el? Ez már az öregedés biztos jele. - dünnyög inkább saját magának. - Tudnál vigyázni rá egy tíz percre? Nagyon sietni fogok, ígérem.

-Persze. - teszi le Daesungot. - Gyere, megtanítalak virágot ültetni.

Szélsebesen elkezd a kijárat felé menni. Tudja, hogy jobb lenne összeszednie magát, mivel lassan már kész csődtömegként tekint magára, amiért ilyen egyszerű dolgokat sem képes megcsinálni. Az kéne már csak, hogy azt hallgassa mennyire nem képes erre sem, csoda, ha a férje máshoz megy? Így tekintve a dolgokra nem igen lepődik meg azon, hogy inkább másokkal tölti az idejét, mintsem vele. A boltban egészen próbálja ezeket a gondolatokat elnyomni magában, legalább annyira, hogy estig ne zavarják ezek. Igaz, ár csak pár órára tudja elfelejteni ezeket, mert ahogy meglátja társát folyton ezek jutnak eszébe, biztos valami rosszat csinál évek óta, ok nélkül nem hidegülne el ennyire tőle. Ahogy ígérte Jungkooknak siet is vissza, csak akkor torpan meg kapujuk előtt, mikor azt látja, hogy a fia a medencébe ugrál az alfa segítségével.

-A virágültetésből hogy lett az, hogy medencéztek? - kérdezi nagyokat pislogva. - Drágám, te egy hamar nem fogsz így elaludni.

-Bocsi szívem, ezután ígérem, hogy alszok.

-A gyerekhez beszéltem. - mosolyog Taehyung. - Most komolyan, hogyan kerültetek ide be?

-Nagyon nézte a medencét, szóval mondtam neki, hogy menjünk. - von vállat a kicsire nézve. - Azóta itt ugrálgat én meg elkapom, mielőtt még attól félnél, hogy megfullad.

Nos, egészen eddig nem tartott ettől, de most átértékeli magában mennyire lenne biztonságos a továbbiakban egyedül hagyni őket. Gyorsan viszi be a kezébe tartott szatyrot, hogy miután kipakolta annak tartalmát kimenjen a többiekhez. Főleg azért, mert fia mindenképp meg akarja neki mutatni, hogy milyen jól tud a vízbe ugrani.

-Te nem jössz be? - veti fel az ötletet Jungkook egy kis gonosz mosollyal együtt. - Nem hideg.

-Apa gyere te is. - áll a csöppség is az alfa oldalára.

-Nem. - rázza a fejét egyből. - Ezt a testet, szülés után nem arra találták ki, hogy mutogassák.

Jungkook Daesungot a karjába véve viszi arra a részre, ahol még neki is leér a lába, amiatt nyugodt szívvel tudja ott hagyni, mégis fél szemét rajta tartja. Taehyung a másik szemeiben valami gonosz csillogást vél felfedezni, ami arra készteti, hogy felkeljen helyéről az esetleges menekülési útvonalát is tervezve. Az alfa mély levegőt véve fog a másik csuklójára, hogy magához közelebb tudja húzni, így még arcát is két keze közé tudja fogni. Futólag pillant csak rá a másik ajkaira, nem mintha nem akarná megcsókolni, még annak ellenére is, hogy a másiknak férje és gyereke is van, csak tudja, hogy nem ez lenne a legjobb alkalom erre.

-Taehyung. - mondja határozottan. - Csodálatosan nézel ki.

Reagálni sem tud, már a vízbe is került és csak annyit érez, hogy valaki csobban mellette, talán még fia nevetését is hallja halkan. Ahogy felrúgja magát a felszínre egyből megkapaszkodik Jungkook vállaiban, hogy túl tudja tenni magát azon, hogy hirtelen került bele a vízbe. A másik egészen kap az alkalmon és a döbbent személy derekára teszi kezeit, megtartva őt, amíg próbál az enyhe sokkból magához térnie. Még úgy is nagyon vonzónak találja az omegát, hogy az a szemével akár meg is tudná ölni őt jelenleg, nem érdekli, egyedül arra koncentrál, hogy a másik a karjaiban van és nem csak azért, mert ő nem engedi el, Taehyung is rendesen kapaszkodik belé. A keze ismételten magától mozog, így megengedi magának, hogy az új medencéző vizes tincseit hátra simítsa, jobban látva halvány pírban úszó arcát. Azt tudja, hogy a tette miatt van. Azt viszont nem tudja eldönteni, hogy csak képzeled vagy a másik valóban közelebb húzta magához. amint fél pillanatnál többet szán ajkaira.

-Meg vagy? - kérdezi gyorsan Jungkook, mielőtt még valóban megcsókolnák egymást.

Egymást. Nem csak ő a karamella illatban úszót, hanem valóban egymást. Ezt kicsit nehezen hiszi el, lehet tényleg csak képzelte.

-Te igazán... - kezdené, de rájön, hogy fia is jelen vagy. - Gonosz vagy.

Az alfa egyből a picihez úszik, így biztosítva azt, hogy elkerülje az esetleges pofont, amit le akar neki keverni az omega. Daesung csak nevetve várja meg, amíg valaki ott nem lesz mellette, hogy szabadabban úszkálhasson messzebb a vízben, tudva azt, hogy biztonságosabb úgy.

-Kölyök, neked nagyon csinos apukád van. - mondja olyan hangosan, hogy azt Taehyung is hallja. - Főleg vizesen.

További szúros pillantásokat kap, ahogy ő is hozzájuk úszik. Valahol sikerélménynek könyveli el, hogy nem fojtogatja a vízben, hanem tovább figyeli a fia által mutatott mutatványokat. Emiatt nem igazán tud figyelni arra, hogy kifejezetten kettejüknek akarja mutatni a csöppség az ugrásokat, rá akar jönni, hogy az előbbi majdnem csók tényleg valódi volt, vagy csak képzelete játszik vele. Talán csak nem akkora bűn, hogy erre rá akar jönni. Azért egy családos omegát csak nem csókolna meg, vagy talán még is. Ez attól függ, ahogy majd a másik reagál a közeledésére.