Taehyung főleg a hangos dudaszóra kapja fel a figyelmét, ami a házuk előtt hangzik fel. Mosolyogva rázva a fejét siet ki a bejáraton, hogy Jungkook mellé pattanjon, felvont szemöldökkel néz az ölében ülő gyerekére, valószínűleg ő feküdt rá a kocsi dudájára. Sóhajtva enged a két csillogó szempárnak, amik arra kérik, hogy had maradjon így, feltéve, hogy elkerülik a lebukás veszélyét. A bűntudat mardosná, ha miattuk kapna az alfa valami büntetést. Ahogy egyre közelebb mennek az óvoda felé egy nyugtalan gondolat keríti a hatalmába, tudja, hogy arra vannak olyan személyek, akik előszeretettel akaszkodnak életére, igazán csak akkor keltené fel a figyelmüket, ha egy teljesen másik alfával állna oda. Valamivel odébb állnak meg az épülettől, az omega javaslatára, hogy csak egy kicsit is könnyebb legyen az a kis táv, így talán nem veszik észre. Közben reméli, hogy Jungkook nem veszi túlzottan magára. És, hogy tényleg megára vette? Nem, bár elég erősen elgondolkozik azon, hogy miért fél egy ennyire egyszerű dologtól a másik, hiszen rosszat nem tettek, csupán csak az óvodáig mentek. Nagy késztetést érez arra, hogy at autójából kipattanjon és utánuk siessen, megmutatva azt, hogy ő bizony Taehunggal van, még akkor is, ha nem olyan módon, ahogy azt szeretné. Saját önbizalmának növelése érdekében még meg is jegyzi magának, hogy vele sokkal jobban járna a másik. Nézi, ahogy közeledik egykori barátja, sőt nem csak úgy rápillant, kifejezetten csodálja, hagyja, hogy szívverésével együtt illata is erősödjön, még mindig teljesen tisztában van vele azzal, hogy nem kéne ilyeneket éreznie egy olyan személy iránt, akit soha nem fog már megkapni, de sose tudott jól parancsolni érzelmeinek. Taehyung visszaülve a helyére hajtja hátra a fejét, ahogy mélyen magába szívja a menta illatát, lehet csak a fáradságtól, de nagyon megnyugtatja ez az aroma, talán még a karamella is erősebben érződik a kocsiban. 

-Hova szeretnél vinni? - fordul Jungkook felé. - Kíváncsivá tettél. 

Kissé meg is lepődik, amikor megszólal az omega. Enyhén úgy csodálta az előbb, mintha valami műalkotás lenne, így nem kell attól tartania, hogy esetleg lebukik előtte. Igaz, még mindig reméli, hogy nem történt ilyen.

-Majd meglátod. - húzza ki magát mosolyogva. - Ma elkezdem a terved a kerttel. 

Ugyan sejtése már volt arról, hogy hova mennek, mégis meglepődik azon, hogy Jungkook komolyan mondta a tervével kapcsolatod dolgot. Egyre jobban úgy érzi, hogy egyszer valamivel meg kéne neki hálálnia ezeket. Egyből megragad egy kosarat, miközben az előtte felsorakozó virágokat veszi célba, szemei úgy csillognak, mintha gyermeke látott volna valamilyen játékot, amit szeretne megkapni. Még csak alig mentek pár métert, már a kosara szinte tele van, az alfa kissé fél beljebb menni, hátha az egész üzletet kipakolja, mégis Taehyung hátára téve kezét tolja valamivel beljebb. Élvezi a másik örömteli arcán, nem is emlékszik, hogy ekkora mosolyt mikor látott a másik arcán, mélyen magában megjegyzi ezt a pillanatot, majd később talán fel tudja használni ezt a pillanatot a szükségesebb időkben.

-Ez egy nagyon jó ötlet volt. - fordul az alfa felé. - Ha tehetném az egész bolt az enyém lenne. 

-Elhiszem, főleg úgy, hogy rendesen be sem mentünk, de a kosarad tele van. - veszi el az említett tárgyat a másik kezéből. - Jobb kedved van? A kocsiban mintha szomorúnak tűntél volna.

Taehyung valamicskét megdöbbenve néz fel Jungkookra, nem is gondolta volna, hogy ennyire feltűnő lett volna aggodalma, új félelme, miszerint esetleg megharagudott hideg bizsegéskét árad szét rajta. Az alfa szívesen hozzá tette volna, hogy főleg karamella illatának keserűségét vette észre, de attól tartott ennek nem biztos, hogy ennyire fel kéne tűnnie neki. 

-Nem voltam szomorú, inkább csak aggódtam. - von vállat. - Egy kicsit más dolgok vonatkoznak egy omegára, mint egy alfára. Remélem nem sértettelek meg, csak el akartam kerülni a felesleges pletykákat. 

-Az oviban összegyűlt valami banya klub, amiben másokat beszélnek ki? 

-Mondhatni. - nevet fel kissé hangosabban, mint kéne. - Minden apró dologból ügyet csinálnak, ismerik a férjem, nem akarom, hogy pletykáljanak. Már csak azért sem néznek rám jó szemmel, mert nem akarok banya klub tag lenni. 

-Szerintem csak féltékenyek. - tartja a kosarat, hogy Taehyung bele tudjon pakolni. - És nem arra, hogy milyen férjed van. Egyszerűen csak... túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy azt értelmezni tudják. 

Ahogy ezt kimondja, azonnal megbánja, hogy feleslegesen járatja a száját, bár élvezi, ahogy Taehyung arcát az egyre jobban erősödő pír díszíti. Elkapja a másikról tekintetét, úgy csinál, mintha érdekelnék a virágok vagy a kertbe való csecsebecsék, inkább ez, minthogy még valami meggondolatlan csússzon ki a száján és tovább rontsa a helyzetet. Taehyung zavarában csak a virágokat piszkálgatja, őszinte vol a bók, vagy sem, valamit kiváltott belőle, nem is tudja, hogy emiatt aggódnia kéne miatta vagy csak normális reakciónak betudni, esetleg örülni neki, amit titkon meg is tett, bár inkább ezt nem akarja tudomásul venni. 

-Szerintem végeztem. - szólal meg halkan az omega. - Megyek fizetni. 

-Biztos? Ne hozzak nagyobb kosarat? Esetleg az összes kosarat? 

Taehyung csak nevetve siet a kasszához, minél előbb levegőhöz akar jutni, nem tetszik az neki, hogy ilyen módon zavarba jön egy miatt. Nem szokott ő ehhez hozzá, főleg úgy nem, hogy férje minden év elteltével egyre jobban figyelmen kívül hagyja őt. A levegő egyiküknek sem segít, ha Jungkook tehetné minden nap addig bókolgatna az omegának, amíg el nem hiszi, hogy mennyire csodálja őt persze azért elkerülné azt, hogy esetleg a másik férje ezt félreértse. Igaz, annyira nem értené félre szándékait, de jobb a békesség, főleg úgy, hogy tőlük kapja a pénzét.

-Köszi, hogy elhoztál. - szólal meg Taehyung egyből, ahogy beülnek az autóba. - Egyedül nem hiszem, hogy eljöttem volna. Egy kertész szereti, ha bele szólnak a munkájába?

-Fogalmam sincs, sose kertészkedtem. - pillant futólag a mellette ülőre. - Ne nézz így, a férjed nem vett fel.

-Azt hiszem most az egyszer örülök annak, hogy nem néz jobban utána a dolgoknak. - nevet fel. - Így legalább itt vagy.

Jungkook nem tudja nem észre venni azt, hogy mennyire örülök neki Taehyung. Nem vallaná be neki, de ebbe az utolsó mondatba többet látott bele, mint amennyit kellett volna. Reméli, hogy a kertészkedés egy kicsit is eltereli a figyelmét.

-Azt is köszönöm, hogy elvittél ma minket. Meg azt is, hogy ilyen sokszor játszol Daevel, igazából a puszta létezésedért is már hálálkodnom kéne. - sóhajtja fáradtan.

-Ezeket nem is kell megköszönni. Jó fej kölyköt nevelsz, láttam rajta, hogy örül neki, hogy elvittelek titeket. - magyarázza gyorsan. - Nagyon aranyos volt. Hasonlít rád.

Szíve szerint hozzá tenné, hogy a gyerek szerencséje, hogy egy látható vonást sem örökölt az alfától, de ezzel talán kivívná Taehyung haragját. Már egészen jó úton haladnak, hogy ott folytassák, ahol az egyetemen abba hagyták, azért nem akarja ezt feladni csak azért, mert nem tudja fékezni a nyelvét. Eközben Taehyung nem tud amellett elmenni, hogy már megint egy rejtett bókot kapott, egek, ennyire nem lehet magányos, hogy így keresse a másik elismerő szavait.

-Akkor is, köszönöm. Jó látni azt, hogy rajtam kívül mással is játszik otthon, ahogy nagyobb lesz, többet keresi az apját. - száll ki az autóból, majd a csomagtartóhoz sétál, hogy elkezdje bepakolni a vett dolgokat. - Néha azt kívánom, bár ne lenne az a cég. Az sem érdekelne, hogy a belemet ki kéne dolgoznom, csak néha legyen itthon Jinhwan. Utálom azt a céget!

-Hát én meg a férjed. - dünnyögi az orra alatt olyan halkan, hogy Taehyung azt ne hallja.

De azért a céget is utálja. Igazából minden ellenszenves neki, ami kapcsolódik Taehyung férjéhez. Kivéve Taehyungot, őt nagyon kedveli. Éppen ezért minden tudását összeszedve áll neki a hatalmas kért gondozásának, miután meg lettek neki mutatva az eszközök. Az sem érdekli, hogy a nap egyre jobban melegíti a hátát, már kitűzött a szeme elé egy célt és ezt bármi áron teljesíteni fogja. Csak hadd lássa újra azt a mosolyt az omega arcán. Még azt is elképzeli, ahogy Daesunggal játszik itt. Megáll a tevékenységében, hogy az ablakokon keresztül meglesse a bent tevékenykedőt. Túlságosan is gyorsan elkezdett kötődő hozzájuk.

Csak akkor emeli fel a fejét, mikor érzi magán, hogy valaki mintha nézné. Ahogy összeakad tekintete Jungkookkal, szinte azonnal el is kapja, még a pult mögé is leguggol, hogy elrejtse egyre vörösödő arcán, folyton ott motoszkál fejében azok, amiket Jungkook mondott neki. Nem annyira örül neki, hogy ennyire a hatása alá került, már pedig ez történt, ha be akarja vallani magának, ha nem. Talán túl rég kapott ilyen bókokat - indokoka magában.

-Tae? - hangzik egy ismerős hang.

Ez a hang olyan kevesek egyike, amit szeret hallani. Egyedül azt sajnálja, hogy vendége ilyen ritkán jár erre, bár megérti, a család és munka mellett nem egyszerű még ide is eljárnia. Hirtelen pattan fel onnan, hogy az újonnan érkező felé vegye az irányt és megölelje. Ő maga a fény, ami beragyogja a borúsabb napjait.

-Hobi, ritkán látni erre. - vonja össze szemöldökét. - Túl ritkán.

-Bocsi. - nevet fel a béta. - Ha iker gyerekeid lesznek, nem könnyű velük. Most is csak pár percre jöttem, hiányoztál már. - ül le a konyhába. - A seggfej még meg van? Szereted még mindig?

-Hoseok! Jinhwan nem seggfej, csak furcsán mutatja ki, hogy szeret. - forgatja szemeit. - És igen, szeretem.

Ha eleget mondogatja reméli, hogy, idővel tényleg elsöprő szerelmet fog érezni iránta. Csupán még csak nincs itt az ő idejük.

-Tae, tudod jól, hogy nagyon szeretem szidni őt, de valami eltereli a figyelmemet jelenleg. - pislog nagyokat. - Ki az az ember, aki nyírja a füvet? És miért nincs rajta póló? Legalább panorámába nézed? Őt csak úgy lehet.

Összevont szemöldökkel néz abba az irányba, ahova barátja is. Tévedett, amikor azt hitte a mosogató Jungkook szexin hat, addig még nem látta így. Tekintve arra, hogy családja vant, próbálja nem túl hosszú ideig nézni, de lassan azt is megjegyzi, hogy hányszor vesz levegőt egy perc alatt. Nagyot nyel, ahogy nagy nehezen elszakítja róla a tekintetét, hogy az előtte ülő mosolygós arcára nézzen.

-Ő Jungkook. - válaszolja kissé késve. - Vele jártam egy egyetemre, utána meg fel lett ide véve. Igazából ennyi. Ő csak Jungkook.

-Csak Jungkook. - vonja fel a szemöldökét Hoseok. - És ez a Csak Jungkook mindig eléri azt, hogy kész illat felhőben ússz? Vagy ez valami kivételes eset.

-Nézni csak lehet! Mármint nem azért, csak úgy.. Ellenőrizni a munkát.

Vörösödő fejjel kapja el tekintetét barátjáról. Észre sem vette, hogy illata felerősödött volna. Gyorsan emlékezteti magát, hogy férje van és nem kéne ennyire másokat megbámulnia, főleg, ha az a valaki ennyire hatással van rá. Taehyung számára ez már teljesen világos, túl régóta töltött időt férjével, még régebb óta mozdultak ki közösen a házból. Esetleg, ha felvetné neki az ötletet, lehet bele is egyezne. Egy valami fontos férje számára is, a látszat. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a béta nem túlzott, valóban pár percig marad. Már megint azon kapja magát, hogy kifelé néz és a másikat bámulja. Felidegesítve magát ezen siet fel a szobájába, hogy még ennyit se lásson belőle, mint eddig. Igen, mindenképp fel kell vetnie férje előtt a randevú lehetőségét, vagy valami olyan dolgot, ami eltereli arról a figyelmét, hogy az alfát nézi folyamatosan.