-Dae, haza jöttem! Nem tudod hova tettem a súlyokat?

Jungkook fáradtan ront be a lakásuk ajtaján. Azon lakásén, ahol már több éve laknak két gyermekükkel, s bármennyire is laknak itt már réges régen, az alfa mindig megáll, hogy egy kicsit körbe nézzen. A számára végre normális méretű konyhán, ami nem foglal nagyobb helyet, mint az igényel, a lépcsőre, ami a kedvenc helyéhez, a hálószobához vezeti őket, sóhajtva indul meg a nappali felé, hogy benézzen, hátha oda tette el a keresett darabokat, még a lánya szobájába is benéz, hátha valamilyen oknál fogva ott találja.

-Dae, nincs nálad? Így a tiédet veszem el és rakom az enyém mellé, valahogy nehezebbet kell emelnem. - morog inkább saját magának, mintsem a fiának. - Vagy esetleg apádat emelgetem, bár azt nem osztom meg majd veled. - veszi halkabbra.

Akkor fordul csak a lépcső felé, amikor meghallja a lépteket, szinte egyből megdermed a helyén és még a mosoly is leolvas arcáról. Összehúzott szemöldökkel méregeti a fia mellett megbúvó alfát, majd ismét a fiatal omegára néz. Daesung szinte érezte, hogy barátja egyre jobban kezd megsemmisülni mellette apja tekintetétől, ami egyre szigorúbban méri végig mind a kettejüket, talán Taehyungnak igaza volt és előbb kellett volna felvezetni apja számára, hogy lesz egy vendégük is a mai délután folyamán. Mivel párja említette neki, hogy ne idegeskedjen, amikor haza ér, próbálja az őszinte reakcióját magában tartani, csak remélni tudja, arcára nem ül ki minden gondolata, erőltetett mosollyal lép közelebb, ami mind a kettő fiatal számára inkább fenyegetésnek tűnik. Szó nélkül kerüli ki őket, hogy a konyhába vegye az irányt, sokat mondó pillantással néz hátra, jelezve, kövessék. Fejével csak a konyhapult előtt elhelyezkedő székre bök, mire szinte leül a fiatal alfa, már - már egész élete is lepereg szeme előtt, ahogy a másik szemeibe néz.

-Dae... - támaszkodik meg a pulton Jungkook, amint fiára néz.

-Tanulni jött át. - válaszolja egyből, próbálva menteni a helyzetet.

-Ja, és pont a szaporodás témakörnél jártok. - forgatja szemeit. - Sokszor én is mentem tanulni, utána meg félhettem, hogy ne legyen apa tizenhét évesen.

-Úristen, apu, fúj. - hőköl hátra Daesung. - Tényleg tanulni jött, fizikát. Nem hiszem, hogy az bárkit is beindítana, apa bólintott rá.

Összeszűkített szemmel kapja újra tekintetét az előtte ülőre, aki csak hevesen bólogatva ért egyet a felnőtt - barát válasszal, bár hiába tudja, hogy az igazság ellenére, nem hisz nekik. Próbálja minél jobban meghúzni magát a székben, még össze is rezzen, amikor Jungkook hirtelen hajol közelebb hozzá.

-Hogy hívnak? Hány éves vagy? Mióta ismered? Mit szeretnél tőle? Mióta vagytok itt? Pontosabban mióta vagytok kettesben? - hirtelen kapja fia felé tekintetét, mikor az meg akar szólalni. - Dae, ha már ketten vagytok egyedül, a szobádba, ahol az ágyadat is tartod, ezekre igazán lehet válaszolni.

-Hyunwoonak hívnak, tizenhat vagyok én is, évfolyam társam, azért ismerem és nagyjából egy órája vagyok itt. Igazából tényleg fizikát tanulok és őszintén Ön nagyon megijeszt engem. - fújja ki levegőjét a fiú. - De egyikünkből sem terveztem szülőt csinálni, sőt semmit sem csináltam. - teszi hozzá gyorsan, mielőtt még Jungkook félre értelmezi. - Csak nagyon tetszik a fia. - suttoga, amit Daesung mosolyogva hallgat, bár az alfa kevésbé.

-Féljél is, mert nem fogsz könnyen szabadulni.

-Apu, annyira örülnék neki, ha nem kapna miattad szívinfarktust. - ül le ő is az egyik székre. - Miért akarod kínozni? A papa is ennyire kivallatott téged, amikor apa haza vitt?

-Tae apja a mai napig megvet engem, amikor golfozni voltunk, háromszor talált el direkt a labdával. - vonja fel szemöldökét. - Örülj, hogy nem dobálom meg súlyokkal, úgyis azokat keresem. Sőt, ő még azt is mondta, hogy bele szólásom sincs az életetekbe, most meg itt ijesztegetem őt, pedig élvezem, hiába nem voltam ott mikor csináltak téged, attól még letéphetem a tökeit, ha szükséges.

-Apu! Mit fogsz csinálni, ha a húgom is randizik majd?

-Megmondom neki, hogy ott voltam, amikor készült és bármikor megverhetem a barátját, ha éppen megbántja. Bár azt már nem tudom melyik helyiségben történt, de a zuhanyzóra tippelek.

-Ez egyre rosszabb. - fordul a másik felé. - Bocsi, nem tudtam, hogy apám éppen megbolondult.

Mintha csak egy kisördög súgta volna neki azt, hogy mosolyra húzódjanak ajkai, a gondolatra, miszerint addig fogja vallatni a másikat, ameddig csak ereje engedi. Szinte új emberként kapja fel a fejét, amikor meghallja, hogy az ajtó nyitódik, széles vigyorral kapja fel a fejét, amikor lánya fut felé, aki szinte egyből ugyanolyan megvető pillantásokkal méregeti új vendégüket, mint az apja, pár perccel előtte. Jungkook büszkén nyom egy puszit piros orcájára, majd jobban felemeli, hogy szemügyre tudja venni a számára egyre szimpatikusabb fiatalt.

-Te ki vagy? - szűkíti össze szemeit. - Ha bántod Daet, én is megverlek.

-Ez valami alfa dolog, amit nem érthetek? - csap homlokára Daesung. - Soha többé nem hozom el őt ide. - Miért kell fenyegetni?

-Jungkook! Mit csinálsz te szegénnyel?

Az alfa egyből összerezzen, ahogy meghallja párja enyhe dühös hangját. Apró mosollyal settenkedik elé, hogy egy gyors csókot nyomjon a másik ajkaira, még megnyugtató számrára, hogy hagyta ezt az omega és nem szidja ennél is tovább. Jungkook még mindig enyhe előítélettel tekintetében méregeti Hyunwoot, pedig csak annyit tesz, hogy gyermekei társaságába kipakolja a szatyorban lévő dolgokat, amik Jungkook számára eddig fel sem tűnt. Talán túlságosan is lekötötte az új személy létezése is.

-Olyan lelkesen segítesz mindig, amikor meg haza hozza először a barátját, megfeledkezel mindenről. - vonja fel szemöldökét Taehyung. - Ennyire nagyon örülsz? Hyunwoo nagyon aranyos gyerek, ne ijesztegesd!

-Én azt hittem, hogy csak az egyik haverja jön át, nem pedig a barátja. Hamarosan már az én kicsikém is randizni fog? Az egyik drágámat elveszítettem, jön a következő, majd egyedül fogok a végén meghalni mert mindegyikük kiházasodik innen.

A fiatal alfa számára így már nem is tűnik annyira fenyegetőnek Jungkook tekintete, ahogy a fiát is egyből megölelgeti, folyamatosan távolabb cipelve tőle. Mosolyogva hajol meg, amint megpillantja Taehyungot a konyha ajtajában, az egyedüli felnőtt, akitől nem kell félnie a házban. Hiába viselkedik úgy Jungkook, mintha kicserélték volna, nem fogja elfelejteni soha ezt a pár pillanatot.

-Dae, menjetek fel a szobádba nyugodtan. - szólal meg Jungkook, ezzel elismerve, hogy nem zavarja a másik jelenléte. - Ha meghallom, hogy becsuktátok az ajtót, rátök töröm.

-Köszönöm. - nyom egy puszit apja arcára. - Hősként viselted ezt a nehéz feladatot. - nevet fel.

A fiatalok nagy örömmel indulnak meg a lépcső fele, Daesung gyorsan bújik ki apja és húga öleléséből, hogy a másikat kézen ragadva mentse ki ebből a helyzetből. Jungkook még utoljára megragadja a fiatalabb kezét, ezzel talán újra arra késztetve őt, hogy olyan dolgokon gondolkodjin, amit esetleg elkövetett és nem kellett volna. Egyből kihúzza magát, már önkénytelenül is, mikor az idősebb szemeibe néz, próbálva állni a tekintetét.

-Szereti a csokit, olyan mint az apja. - nevet fel halkan. - Ezzel simán le tudod venni a lábáról. - csapja vállon a másikat, hogy útnak indítsa.

Taehyung mosolyogva nézi őket, tisztában volt vele, hogy idővel úgyis meg fog békélni a helyzettel, bár amiatt még ki kell faggatnia, hogy milyen esetleges korai traumákat okozott szegény gyereknek. Gyorsan lép oda hozzá, hogy a mai nap sokadik csókjában részsítse, majd lánya fejére is nyom egyet, hogy elindulhasson a szokásos mese nézésre.

-Képzeld el, el adtam az összes festményt. - csillannak fel Taehyung szemei. - Egyre népszerűbb lesz a kávézó ks, majd valahogy meg kell köszönni a szüleimnek, hogy beszálltak a céggel.

-Kitalálunk valamit. - vonja egy ölelésbe a másikat. - Én is hamarosan megrajzolom a tervet, amit kértek a cégtől. Utána elmehetünk nyaralni is, régen voltunk. Túl régen és túl gyorsan felnőttek, amíg velünk vannak, ki kell élvezni az időt.

Taehyung nevetve búj jobban a másik ölelésébe, azt hallgatva, hogy mennyire sokkolta a tudat, a fia egyre gyorsabban nő fel, lányával együtt. Most, hogy már az első komolyabb megrázkódtatáson is túlesett Jungkook, úgy érzi, hogy ezentúl könnyebben fogja venni az újabb akadályokat, amik majd jönni fognak két gyermeke általa. Boldogan ülnek be mind a ketten a nappaliba lányukhoz, ahova hamarosan még a két fiatal is csatlakozik, Jungkook legnagyobb nyugodtságára. Bármennyire is tartott ezektől az időktől, úgy érzi most már igazán teljes az élete, végre még azt a munkát is megkapta grafikusként, amit eleinte is akart, végre lett egy családja, amire büszke lehet, még annak ellenére is, hogy akadnak olyanok, akik nem örülnek az ő jelenlétének. Mégis a legboldogabb amiatt, hogy Taehyungot maga mellett tudhatja, azt a személyt, akibe mérhetetlenül beleszeretett szinte az első pillanattól kezdve. Végre tényleg megtudhatta mit is jelent pontosan az a szó, hogy szerelem.

Igazából ezt egy ilyen kis "bónusz résznek" terveztem, remélem, hogy tetszett nektek.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok ezt a könyvemet is. ❤️❤️