Csaknem két hónapig vártak arra, hogy eljöjjön az az egy nap, amikor már végre maguk mögött tudhatják azon dolgokat, amikkel nem szívesen foglalkoznak már, várták már, hogy azon dolguk is végre a nyakukba szakadjanak, miket vártak már. Most már többet akarnak foglalkozni fiúkkal és születendő lányukkal is, Taehyung egyre többet aggodalmaskodott a hely miatt is, amit Jungkooktól kapott, tervezte már, hogy végre annak tervezésével is halad, ha nem halasztották volna el ennyiszer minden lehetséges tárgyalásukat a válást illetően. Amiatt sem járta át különösebb nyugalom, hogy Jinhwan azóta nem is kereste, sőt minden várakozását felülmúlva működött együtt vele. A hosszú hónapok utáni várakozások után végre olyan hírrel lép ki ebből az épületből, amivel mindig is akart, nem várja meg, hogy volt férje oda érjen hozzájuk, szinte biztos benne, hogy valami ide nemillő dolog hagyná el a száját. Az alfa nagy mosollyal hagyja, hogy az omega kézen ragadva húzza ki innen, amint kiérnem minden szempárt figyelmen kívül hagyva húzza magához egy csókra, miközben az édes illatot is mélyen beszívja. Mostanában sokkal jobban odafigyel arra, hogy ne egyedül mászkáljon az utcákon, mikor ilyen mámorító illattal rendelkezik még jó ideig.

-Igazából nem is tudom, hogyan kérdezzem ezt meg. - sóhajtja Jungkook. - Őszinte leszek, már ott a terembe is figyeltelek téged, teljesen véletlenül meghallottam, hogy elváltál. Tényleg véletlen hallottam csak és érdekel, hogy foglalt vagy? Szívesen elhívnálak valahova.

-Igazán? - nevet fel Taehyung. - Szóval az sem zavar, hogy terhes vagyok?

-Csak vonzóbbá tesz, sőt ha van egy gyereked is valahol, még jobb.

-Mázlista vagyok, otthon pont akad.

-Akkor szerintem tipegjünk haza.

Mostanában az omega a párjától többször is hallhatta, hogy mennyire szórakoztatja a járása az utóbbi időkben. Szem forgatva indul meg előre a tőle telhető leggyorsabb módon, miközben újra meghallgathatja az alfa szórakozását. Mire hazasétálnak sikerül tudatosítani magukban, hogy minden elhúzódott várakozás után végre úgy néz ki rátalálhatnak arra az útra, amit már régóta terveznek. Most már maguk előtt sem próbálják titkolni azt, hogy mennyire reménykednek abban, hogy minden tervük egyre közelebb kerül hozzájuk. Az omega most már teljesen úgy érzi, semmi nyomásnak nem kell megfelelnie, mintha így csoda folytán nem kéne megbirkóznia a megvető pillantásokkal minden olyan alkalommal, mikor a bizonyos társaság elé keveredik véletlenül is. Taehyung nehezen foglal helyet a kanapén fia mellet, aki egyből mellé bújik, magában még azt is tervezgeti milyen dolgot tudnának hétvégén csinálni, amitől kevésbé érezné úgy, hogy mostanában fiát háttérbe kellett szorítania.

-Apa. - ül fel a csöppség. - Lehet egy kiskutyám? - mutat a tévére. - Egy olyan pici.

-Hát... mit szólnál ahhoz, ha ezt apától is megkérdeznéd? - húzza mosolyra ajkait. - Utána megbeszéljük.

Vigyorogva nézi végig, ahogy fia kiszalad a konyhába az alfához, még a tévét is lehalkítja, hogy jobban hallhassa a beszűrődő beszélgetést. Jungkook egyből odakapja a fejét, amint meghalja a halk trappolást felé közeledni, a picit felkapva a földről teszi fel a konyhapultra, majd a nutellát is elé teszi. Minden erőfeszítésére szüksége van ahhoz, hogy ez az egyszerűnek tűnő édességet jól meg tudja csinálni, mosolyogva nézi fiát, szerinte jobban leköti az elé letett üveg, mint az a dolog, amiért bejött ide.

-Finom, ugye? - nyom egy puszit fia fejére. - Apa meg a húgod nagyon sok sütit szeretnek enni.

-Apu, a hugi szerintem szeretne egy kiskutyát. - csillannak fel a szemei.

-Ezt mondta neked? - vonja fel szemöldökét Jungkook. - Apa mit mondott erre?

-Kérdezzelek meg téged is. - biggyeszti le ajkait. - Lehet egy kiskutyánk? Egy pici kutyát.

Az alfa vigyorogva veszi ölébe a csöppséget, majd a sütit is megragadva tér be a nappaliba Taehyunghoz. Az omega szemei egyből felcsillannak az édességet látva, már ő is elfelejtette, hogy mégis miért küldte be fiát a konyhába, jobban feltornázza magát, hogy ölébe tudja venni a tényért. Érdeklődve néz Jungkookra és az ölében ülő fiára, akik nagy szemekkel néznek rá, mintha valamire várnának.

-Kiskutya? - kérdezi az alfa mosolyogva. - Egy kiskutya?

-Hát... - dönti oldalra a fejét. - Úgy gondolom, hogy ezzel várnunk kéne, amíg nem költözünk el. Mire megszületik a testvéred el fogunk költözni, addig mind a hárman megtanulunk mindent a kutyatartásról. - ül közelebb hozzájuk. - Ha akkor is szeretnél egyet, lesz, de majd rá is nagyon vigyáznod kell, jó? - kérdezi, mire csak heves bólogatásokat kap válaszul.

Ugyan még ők maguk sem tudják, hogy mikor lesz az a bizonyos nap, mikor azt mondhatják, hogy tényleg a közöséletüket élik, azokat a napokat, amiket akarnak is, de minden egyes nap azon dolgoznak, hogy beteljesítsék ezeket. Egészen estig teljesen nyugodtan pihennek azon az egy helyen, ahova le is ültek, Taehyung egy kicsit még a kertbe is kimegy, a tőle telhető leggyorsabb módon, mosolyogva áll Jungkook anyja mellé, hogy minden praktikát ellessen a leendő kertje számára.

-Jól érzed magad? - fordul aggódva az omega felé. - Ettél már? Nekem rosszul ne legyél, mert elverlek fiam.

-Ettem, Jungkook csinált sütit.

-A fiam? Sütött? - lepődik meg a nő. - Jeon Jungkook, a fiam sütött neked sütit. Elcsavartad azt a bolond fejét, végre. - sóhajtja nehezen. - A kávézód hogy halad, drágám?

-A terv egyre jobban áll össze a fejemben, hétvégén megyünk valahova, azt mondta Kook ott tudok festeni, szóval ez a tervem. - von vállat megfogva az öntöző kannát. - Én azért izgulok, hogy ő is tudjon haladni a rajzaival, szeretném, hogy tényleg grafikával tudjon foglalkozni. Több, mint sokat tett értünk, addig fogom zaklatni az összes céget, ameddig valamelyik be nem adja a derekát, kicsit baromság az érvelésük, attól még, hogy friss diplomája van, lehet ugyanolyan jó. Vagy jobb is, adjanak csak egy esélyt neki, leesik mindenkinek az álla.

-A te bolond fejedet is elcsavarta a fiam. - pislog nagyokat Taehyung hevességén.

-Ez igaz. - nevet fel. - Bárcsak anyukám is ennyire örülne a kapcsolatunknak, mint Ön. Tudom, hogy ő is meg fog ezzel a helyzettel békélni, csak nem akarok rá éveket várni, büszkén akarok eléjük állni, hogy ő a párom, de annyira nem hagyják. De itt nagyon jól érzem magam, olyan mintha teljesen otthon lennék.

-Ott is vagy, drágám. - bólogat a nő határozottan. - Minden rendben lesz, anyukád is majd megbékél, ha a fiammal nem is jön majd ki jól, az unokák meglágyítják a szívét. Én már csak tudom, Kookie, egyik pillanatból a másikra csinált belőlem nagymamát, ráadásul kétszeresen is. Szóval tudom, hogy a fiatokat már biztos imádja, a lányotokért egyenese oda lesz, ha meg nem, akkor én meg itt leszek és én fogom sütivel felhízlalni a cuki kis arcukat.

Taehyung felnevetve rázza meg a fejét, kicsit hihetetlennek érzi azt, hogy ez a nő mindig meg tudja nyugtatni őt, minden körülmények közt. Tisztában van azzal, hogy anyja is meg fog békélni a helyzettel, mégis minél előbb azt szeretné, hogy a családja részese akarjon lenni, pont ebben a helyzetben, amikor ura lehet saját életének. Most már végre az a tény sem fogja vissza, hogy férjnél van, pár dolog van már csak előttük, hogy azt az életet élhesse, mit szerinte meg is érdemel. Kifejezetten bízik abban, hogy ez így lesz.