Mind a ketten boldogok akarnak lenni, ehhez elkerülhetetlen számukra az, hogy együtt legyenek. Bármilyen módon, elég még az is, ha egy állatkertbe kell menniük, mert egy csöppség ezt szeretné. Teljesen szokatlan számukra, hogy együtt mennek valahova, az az egy alkalom után is szinte meg lett tiltva az omegának, hogy bárhova menjen vele, de most senki sem fog szólni nekik, oda mennek ahova csak akarnak. Semmi sem változott, legalábbis külső szemmel ezt senki sem veszi észre, senki nem ismeri őket, mégis Taehyung úgy érzi, hogy mindenki őket nézi, kivétel nélkül minden szempár rájuk szegeződik, némán megvetve őt, amiért még csak el sem vált, már egy másik alfa mellett kötött ki. Mások számára valóban semmi szokatlan nincs abban, hogy együtt vannak, csak annyit látnak, hogy két szülő szórakozni megy a gyermekével, kivéve azt az két házaspárt, akik folyamatosan őt nézik. Jungkook felvont szemöldökkel néz abba az irányba, ahova párja szokatlanul sokszor pillant, érzi rajta, hogy nem kifejezetten boldog emlékképek lepik el őt azokban a másodpercekben, amíg megpróbálja magát is meggyőzni arról, minden rendben van. Ezt a szokatlan változást úgyis csak ketten élik meg, még akkor is, ha nem változott semmi sem köztük, csupán csak sikerült tényleg kapcsolatnak nevezni a köteléket. Az is lehet, hogy csak Taehyung érzi ezt? Mintha nem lenne egészen helyes az, amit éppen művelnek, de ezt gyorsan el is veti, látva, hogy fia kifejezetten boldogan mesél Jungkookról valamit a tigrisekről. Sóhajtva lép közelebb hozzájuk, épp azért is közelebb lép az alfához, hagyja, hogy a fejére nyomjon egy puszit.

-Tudom, hogy eddig őket figyelted. - suttogja, mikor az omega arcára is nyom egy puszit. - Ne foglalkozz vele, ez csak a banya klub.

-Igazából nem érdekelnek. - hajol Jungkook ajakira. - Nézzenek csak, már mondtam, hogy vonzza a tekinteteket, ha egy helyes srác ban valami cukival. Helyes srác. - mutat a mellette állóra. - És ő a valami cuki. - pillant a fiára, aki még mindig az állatokban csodálkozik. - Akkor is kibeszéltek, amikor nem csináltam semmit sem, most adok nekik beszélgetni valót.

Jungkook csak egy gyors puszit nyom a másik ajkaira, miközben hasára simít. A szúrós pillantásokat jobban magán érzi, amikor a csöppséget az ölébe veszi. Vigyorogva veszi tudomásul az alfa anyja nem hazudott, párja kifejezetten ügyel arra, hogy ne emeljen fel semmit sem, amit úgy ítél meg, hogy nem szabad neki, emiatt is erősködött annyira, hogy nála legyen a csöppség és ne Taehyungnál. Már majdnem azt hitték, hogy csak messziről fogják őket elítélni, annyira meg sem lepődnek, mikor el is indulnak feléjük. Taehyung határozottan fog az alfa kezére, hogy a közeli kisebb játszótérre vigyék fiát, ha veszekednie kell, legalább gyermeke ne hallgassa mennyire ítélkeznek felette. Az egyik közeli padra ülnek le, szemüket folyamatosan a legkisebben tartva, picit sem szeretnék titkolni, mégis milyen fajta az a kapocs, ami érezhető köztük, sőt még meg is erősítik, igen, ők elvesztek egymás kis világába és ennél boldogabbak jelenleg nem igen lehetnek. Csupán csak akkor vetnek egy pillantást oldalra, mikor elárnyékolják a napot.

-Sziasztok. - lép előre az egyik nő.

-A fő banya. - pattan fel Jungkook, Taehyunggal együtt. - Akarom mondani, hogy sziasztok, milyen sokan itt vagyunk ezen a szép napon.

-Tényleg sokat, talán túl sokan. - vonja fel szemöldökét a másik nő is, aki szintén megvető pillantásokat lövell a másik felé.

-Ha túl sokan vagyunk, ott van egy másik pad. - mutat mögéjük Taehyung. - Mi itt tökéletesen elférünk, de ti próbálkozzatok meg azzal, akkor nyugodtan ki tudjátok azt beszélni, hogy nem Jinhwannal vagyok itt, hanem Jungkookal. - bújik a másik ölelésébe. - Esetleg egyből fel is tudjátok hívni, mi nem igen beszélgetünk.

-Ugyan miért nem? - vágja rá az egyetlen férfi a női társaságban. - Nekem nem is beszélt erről, pedig vele dolgozom.

-Hogy miért? Mert válok tőle. - von vállat nyugodtan az omega. - Vagyok annyira gonosz, hogy elválok attól a férfitől, aki a seggem alá rak mindent, nekem cserébe meg nem kell semmit csinálnom, hiszitek ti ezt, ugye? Meg azt, hogy önző seggfej vagyok, aki össze - vissza csalja őt, valahogy ez fordítva igaz, de ezt te már csak tudod. - fordul a legidegesebb nő felé. - Nem véletlenül dobtad te is ki őt, nem fogok olyan mellett maradni, aki leszarja a fiamat és egy kicsit sem tisztel. Találtam valakit, akit tényleg szeretek. - mutatja fel kezüket Taehyung. - Aki a fiamat is szereti és Dae is szereti őt. Ennyi, ennél jobban ne csámcsogjatok az életemen, foglalkozzatok a saját gyerekeitekkel, akik amúgy egymást ütik. - mutat az irányukba, majd Jungkook kezére fog, ami a hasán pihen. Sóhajtva figyeli, amint mindenki követi mozzanatát.

-Igen, én vagyok a felelős a babáért. - bólint határozottan Jungkook. - Az én kisbabámért. Engem is ki tudtok beszélni, de jó délutánotok lesz. - nevet fel az alfa. - És, ha most megbocsájtotok, szeretnék menni és foglalkozni a fiammal, mert igen, Daet a fiamként szeretem. Jajj, de rossz neki.

Taehyung alig tudja visszatartani mosolyát az elképedt fejek láttán. Nagyon hálás azért, mert Jungkook mellette maradt, így nem érezte annyira rosszul magát, miközben a megvet pillantásokat állta. Tisztában voltam vele, hogy egy jó ideig beszéd témák lesznek, sőt egészen addig, amíg Daesung nagyobb nem lesz, az omega kifejezetten várja azt a napot, amikor nem kell majd velük találkozni. Addig ki kell bírnia, de megéri számára, ha velük lehet. Mosolyogva kulcsoja össze ujjaikat, közelebb is bújik hozzá, ahogy a játszótér felé lépdelnek mind a ketten, még hallják is, ahogy a felháborodott beszélgetés egyre távolabb esik tőlük. Szinte biztos benne, hogy majd ezentúl több hívás is fog érkezni férjétől, biztos számon akarja kérni őt, mégis miért mondta ezeket el nekik. Mégis valahol boldogság tölti el, ahogy arra gondol, férje is meg fogja kapni a kíváncsi pillantásokat, nem csak ő. Boldogsága csak addig tart, amíg át nem csap mérhetetlen nagy aggódásba. Nagy ez a játszótér, mégis elég kicsi ahhoz, hogy minden szülő végig tudjon nézi rajta, nyugodtságot adva magának, gyermekük ott van. Kivéve ők ketten, bárhogy nézik a helyet, valami miatt nem találják az ismerős hajkoronát a kis pólójával, nem értik merre mehetett, hiszen nem is voltak messze tőle.

-Kook, látod Daet? - kérdezi egyből az omega. - Mondd, hogy látod.

-Tae... - engedi el egy pillanatra a másik kezét. - Reméltem, hogy te látod.

Az omega nem tántorodik el attól, hogy a kis kaput kinyitva siessen át rajta, minden kisebb helyet is megnéz, hátha ott bújik meg, de ahogy az idő múlik és nem találják, nem nyugszanak meg. Hiába szólítják, egyik helyről sem fut ki senki, hogy jelezze, itt vagyok. Taehyung még csak fel sem fogja, hogy könnyei végig szántják az arcát, nem tudja eldönteni, hogy terhessége miatt szédül vagy a hirtelen jött félelme miatt.

-Hallasz? - fogja meg vállait Jungkook. - Taehyung.

-Jungkook, hol van Dae? - kérdezi, nem is titkolja, hogy mennyire kiborult. - Miért nem találom? - próbál kibújni a másik szorításából. - Jungkook, engedj el. - üti mellkason az alfát. - Meg kell keresnem a fiamat, hogyan hagyhattam el? Miért...néznem kellett volna. - kapaszkodik meg Jungkook felkarjában, mikor szédülése sokkal rosszabb lesz.

-Tae, nyugodj meg. - húzza mellkasához a másik fejét. - Ne zaklasd fel magad, mert nagyobb baj lesz veled, jó? - simogatja a másik hátát. - Gyere, nyugodtan körül nézünk itt és a környéken, csak ne zaklasd fel magad. - szipogja Jungkook is. - Ha kapkodunk, nem lesz jobb.

-De Jungkook, tudja, hogy nélkülem nem mehet el, főleg nem itt. - tör jobban elő a sírás Taehyungról. - Nagyon aggódom, mert tudja ezt. - szipogja. - Tudja.

Minél jobban szeretné az omegát lenyugtatni, annak ellenére is, hogy ő sincs a legjobb lelki állapotban. Amíg Taehyung szinte teljesen átadja magát minden aggodalmának, ő arra próbál figyelni, hogy semmi baja ne essen párjának és lehetőleg meg is találják fiúkat.