Csak akkor sétál be hozzájuk, mikor látja már, hogy fia nagyokat ásítozik. Kifejezetten hálásan pillant Jungkookra, hogy erre a kis időre ennyire lefoglalta a fiát, így el tudta intézni a számára fontosabb dolgokat, mire férje haza fog érni. Mosolyogva kapta ölébe a picit, hogy a fürdőszoba felé vigye, míg az alfa a nappali kanapéján foglal helyet, kissé elfáradt, nem igen szokott ahhoz hozzá, hogy ilyen sok ideig lekösse egy gyermek figyelmét, de látva azt, hogy az omegának mennyire jól jött a plusz idő, úgy érzi maximálisan megérte ez számára is. Óvatosan fordul hátra, ahonnan tökéletes rálátása nyílik Daesung szobájának ajtajára és arra, ahogy Taehyung mellé bújva várja, hogy fia elaludjon. Próbálja nem túlzottan megbámulni őket, de valahogy vonzza oda a tekintetét a másik. Nem szeretne vissza menni a saját lakrészére, még akkor sem, hogy tisztában van azzal, sok mindent már az omega sem fog csinálni, maximum annyit, hogy kitartóan várja a férjét haza. Jungkook önkénytelenül is az órára pillant, aligha tartja azt lehetségesnek, hogy valaki ennyit dolgozzon, mikor Taehyung várja haza. És még a kissrác is ingen szimpatikusnak bizonyult számára. Nagyon halk motoszkálást hall a háta mögött, ami miatt oda kapja a fejét, halvány mosoly jelenik meg az arcán, mikor meglátja mögött az omegát, bár ez a mosoly egészen addig tart, míg a karamella édes illata át nem vált valamivel keserűbbé.

-Baj van? - kérdezi halkan az alfa, messzebb húzódva a másiktól.

Mintha nem is itt járna jelenleg, elveszett a gondolatai legmélyén, gyermeke is hamarabb elaludt a szokásosnál, így még csak az sem tudja lekötni, hogy a szokásos meséket felolvassa. Így jóval borúsabbá válik az estéje, bármennyire is szeretne mosolyt erőltetni az arcára, itt bent, megengedi magának, hogy egy kicsit szomorkodjon.

-Nincsen. - hazudja egyből. - Tegyek el valami kaját még? Nem igen tudtál enni.

-Én legalább ettem, de te semmit sem. Most van időd rá.

-Megvárom Jinhwant, hamarosan biztosan itthon lesz. Amúgy sem vagyok annyira éhes. - hangzik el egy újabb hazugság szájából. - Köszönöm, hogy ennyire lefoglaltad Daet, nem tudom hogyan oldottam volna meg ennyi mindent, ha nem vagy ma itt. Egyedül kicsit nehéz.

Még a témaelterelés ellenére is könnyen észreveszi azt, hogy az a címeres seggfej mennyire nem érdemli meg a mellette ülőt, bár az is megfordul a fejében, hogy csak a túlzott féltékenység beszél belőle. Ránéz a csukott ajtóra és egyből kérdések sokasága zúdul rá, óvatosan vezeti Taehyungra tekintetét, nem igazán biztos benne, mennyire lenne jó ötlet kérdezősködnie.

-Hány éves? - a kíváncsisága jóval erősebbnek bizonyult, mint a félelme.

-Öt. - kapja rá mosolyogva a fejét, mire Jungkook hatalmas szemekkel néz rá. - Lassan hat. A diploma osztó után pár hónapra született, igaz, jóval kisebb volt, mint az átlag, de azért látszott a hasam, ha nézed. Szerencsére szeretem a bő ruhákat, az kellett volna, hogy mi legyünk a téma az egész karon. - sóhajtja. - Bár nem csodálom, hogy nem tudtad, nem olyan sokat beszéltünk.

-Mivel a drága férjed folyton körülötted volt.

Az omega nem tudja nem észre venni a halovány gúnyt a másik szavaiba. Jogos, hogy egyfolytában együtt voltak, bár nem azért, mert annyira vágyott a másik társaságára, inkább csak tudta, hogy a társadalom ezt követeli tőle. Ezzel nagyon is tisztában volt, elgondolkodik azon, ahogy az alfát nézi, hogy még most is barátok lennének, ha tartották volna a kapcsolatot régebben? Mélyen legbelül hisz abban, hogy nem véletlen a másik itt léte.

-Holnap megmutatom, hogy mit hol találsz. - vág újból egy másik témába Taehyung

Lassan már - már kínosan ügyel arra, hogy nem túl sokáig beszélgessenek a házasságáról, ellenben gyermekével, akiről bármennyit tudna beszélni, csak nem hiszi azt, hogy a másikat annyira érdekelné.

-Hogyan csináljam meg? Elvégre ez a te kerted is, nem akarok csak úgy neki esni.

Csillogó szemekkel pattan fel a helyéről az omega, Jungkook csak értetlenül követi őt a hátsó ajtóhoz, ami egyből a kertbe vezeti őket. Már most kisebb lámpák világítják meg az egész udvart, nem is érti, hogy ezzel mit kéne kezdenie, de kíváncsian várja a másik ötletét. Taehyung átlépi azt a pár lépcsőfokot és lerúgja papucsát is, hogy érezhesse a füvet talpa alatt. Egyből a kerítés mellé siet és úgy néz a teraszon állóra.

-Nagyon sok tervem van ezzel kapcsolatban. - szélesedik ki a mosolya. - Egészen onnantól idáig - mutatja a kezével a távolságot. - Azokat a kisebb tujákat akarom majd, vele szembe. - fut a helyre. - Akarok egy fát, talán valamilyen gyümölcsöt, lehetne majd hinta a gyereknek vagy majd a tesóknak. De ez még nem biztos, hogy ide akarok, folyton változik ez. A medencével szembe, a házad mellé akarok virágokat az ablak alá, olyan jó lesz onnan érezni az illatát, ezért a háló alá kell őket tenni.

Most már Jungkook is követi őt az egyre sötétedő udvaron, elvarázsolja azt, ahogy Taehyung mesél arról miket szeretne csinálni. Kihívásként, vagyis inkább kötelező feladatra tekint ezekre az ötletekre. Nem akarja bevallani, de mindent megtenne azért, hogy mosolyogjon az omega. Azért, hogy ő csaljon mosolyt arcára. A medence melletti napozóágyakon foglalnak helyet, ahogy tovább mesél a rengeteg elképzeléséről, az alfa ezt mélyen magába szívja, még azokat is, amik megvalósíthatatlanok és ezt mind a ketten tudják is.

-Rengeteg tervem van. - sóhajtja. - Nem elég nagy ez a kert. - erre az alfa kissé megrökönyödve néz rá. - Szeretném ezeket megcsinálni.

-Ne érts félre, nem azért mondom, hogy rád hárítsak mindent, mivel ez a munkám, de miért nem te csinálod akkor, ha ennyire akarod?

-Nem szabad. - rázza a fejét, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. - Tényleg, azt elfelejtettem mondani, hogy a házban a csap a meleg irányba egy kicsit nehezen fordítható, vigyázz magadra.

Ami a legjobban leírná azt, amit érez az az értetlenség. Olyan gyorsan csapong a témák között, hogy szinte lehetetlenség követni. Talán azért figyel fel arra, hogy gyorsan kerüli az olyan témákat, mik őt vagy a férjét, esetleg a kettejük kapcsolatát érinti, mert olyan sok éven át figyelt minden szavára. Pont úgy, mint ahogy most is. Nem tudja titkolni a nem tetszését az arcán, egyre jobban furcsállja azt a fickót, már az első ránézésre sem volt neki szimpatikus. Ez megint a féltékenység lenne? - kérdezi magától. Meg sem tud normálisan szólalni, hallja, ahogy a kocsi bejáró nyílik, emiatt az omega egyből felpattan és besiet a házba. Bizonyára tényleg szeretheti, hiszen egyből elé rohan, várja a vacsorára és ami a legjobban zavarja az, hogy még tervez vele gyerekeket. Ahogy az ideiglenes háza felé tart, megcsapja orrát egy másik, édesebb illat, ez nem is olyat, amit egy alfa hordozna, túlságosan is édes ahhoz és még csak Taehyung illatához sem volt hasonló. Ebben a pillanatban igazán képen szeretné törölni a ház urát, elég messziről is érzni, hát még az omegát mennyire irritálhatja ez. Besiet a házba, lerúgja magáról a cipőt és megközelíti a hálószobát egy mély levegő társaságában. Utálja azt, hogy az ösztönök miatt egyből a lepedők közé bújik, minél jobban akarja érezni az édes illatot, még akkor is, ha túlságosan is heves érzelmeket vált ki belőle. Mielőtt még átadná magát annak a kicsit sem ártatlan gondolatnak magát, inkább vissza tereli a pár perces beszélgetésüket. Rettenetesen csapongó volt a másik és ez nem tetszett neki, emiatt egyre jobban kezdi gyűlölni a másik alfát, aki valószínűleg az omegával összebújva adja ki a nap fáradalmát. Legalábbis reménykedik abban, hogy ez így megy, mert ezek után Taehyung ezt is érdemelné, amennyiben az ellenkezője történik, ki akarja azt deríteni. Főleg azért, hogy megvédje a másikat.