Az alfa most már rájött, hogy pontosabban kéne fogalmaznia, ha Taehyunggal van, főleg, ha az jelenleg instabil lelki állapottal van megáldva. Halkan nyit be a szobájába, ahol a másik az ágyon összekuporodva néz ki az ablakon. Ahogy lassan közelíti meg az ágyat, minél óvatosabb mozdulatokkal, elgondolkodik azon, vajon miképp tudná ezt a helyzetet előnyére fordítani úgy, hogy az omega is megértse, nem teljesen alaptalan a félelme. Ő is elfoglalja helyét az ágyon, majd kezét a másik derekára fekteti, kicsit közelebb is húzva magához, reménykedve abban, nem tolja el magától. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, mikor a másik kezét, hogy tovább kísértse szerencséjét még egy puszit is nyom Taehyung tarkójára. Ma már sokszor elgondolkodott azon, ha újra csinálhatná az egész közös kis életét az omegával, talán nem tenné meg azt a csókot, hiszen egészen bánta azt, ahova vezetett. Most mégis mindent feladna azért, hogy örökre így maradhassanak, illatát is mélyen szívja be, most már csak annak a magyarázata sem érdekli, miért vonzódik ennyire hozzá, csak szeretné jól csinálni a kapcsolatuk kezdetét, ha már ilyen szinten elveszett érzéseibe. Érzi rajta a keserűséget, ami miatt őt is mardossa a szomorúság, tudja, hogy ő okozta ezt, még úgy is, hogy nem is akarta.

-Nem úgy értettem. - suttogja Jungkook. - Bevallom, hogy tényleg rosszul fogalmaztam, nem szerettelek volna megbántani, Tae.

-Azt mondtad, tartasz attól, hogy elhagylak. Szerinted ezt csinálnám azok után, hogy amúgy elég nagy szerepet játszol abban, hogy elválok. - fordul az alfa felé. - Nem értelek. Nekem úgy jön le az egész, mintha bánnál mindent, ami velem kapcsolatos. Hibának neveztél.

-A csókunk volt hiba. - rázza a fejét. - De nem úgy értem, ahogy te gondolod. Igen, hibának gondolom, nem akkor kellett volna megtennem, hanem már sokkal előbb. Most lehet nem kéne válnod, könnyebben teremtettem volna nektek valami biztosat. Mert be kell vallanod, a kettőnk kapcsolata jelenleg nem biztos lábakon áll. - simít a másik tincsei közé. - És ezt nem úgy értem, hogy nem kéne együtt lennünk, örülök miattad, azért, hogy mellettem vagy. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak egy hülye ösztön miatt vonzódom ennyire hozzád vagy éppen azért, mert gyerekem lesz tőled, aminek szintén nagyon örülök, mielőtt rosszul értenéd. Szerintem, sőt tudom, az ösztöneimen már rég túl vagyok, éppen ezért cseszek fel folyamatosan mindent, ha rólad van szó. Elrángattam Daet abból a házból, ahol felnőtt, elrángattalak téged is onnan, ide költöztettelek és addig nem hagytalak békén, amíg itt nem voltál. Szóval, csak... Egyszerűen nem tudok észszerűen gondolkodni, ha rólatok van szó és emiatt rontok el mindig mindent. Néha félek attól, hogy nem férek bele kettőtök életébe, holott nekem nagyon sokat jelentetek.

Taehyung úgy helyezkedik, hogy minél kényelmesebben a másik karjai közt lehessen. Terhességében talán azt szereti a legkevésbé, hogy ennyire érzékeny minden apró dologra, most sem tudná megmondani, hogy mi miatt van ennyire sírhatnéka, de egyre nehezebben tartja vissza könnyeit, ami még dühössé is teszik őt. Sóhajtva fúrja Jungkook mellkasába fejét, hátha érzelmeinek vad csatáját el tudja nyomni a nyugtató menta. Egy részben hibásnak érzi magát, amiért az alfa úgy érzi, nem lehet része az életüknek, többet kellett volna emlékeztetnie arra, hogy már régen az.

-Jungkook, picit hülye vagy. - nevet fel Taehyung. - Már rég az életünk része vagy. - húzódik el tőle. - Sajnálom, hogy nem ezt érezted, de így van. Dae az apjaként szeret téged, későnn meg már tényleg lesz egy gyereked. Persze, hogy megengedem, hogy ez életünk része legyél, téged be merlek engedni. Viszont... előtte figyelmeztetni is akarlak, nem foglak hibáztatni, ha azt mondod, hogy kösz, de nem... mert hát... eleve egy gyereket is hozok magammal, ami nem a kisebbik felelősségek közé tartozik, duplán nehéz helyzet az, hogy terhes vagyok. Nem először csinálnám végig szinte teljesen egyedül, nem is neheztelnék rád, ha ki szeretnél szállni, de ha nem és ezekkel együtt is azt mondod, hogy te részese szeretnél lenni mindennek, ami velünk kapcsolatos, boldogan fogom hagyni. Örülnék annak, ha a párom lennél, tényleg a párom, figyelmen kívül hagyva azt, hogy válok. Nem érdekelnek ezek a körülmények, azt akarom, hogy tényleg mellettem legyél, már anyukádnak is megígértem, hogy nagyon szeretni foglak.

-Te ezt mondtad anyunak? - nevet fel Jungkook, miközben felkönyököl. - Én is nagyon szívesen elmondanám anyukádnak, hogy nagyon szeretni foglak, de jelenleg be kell érnem veled. - tettet szomorkodást. - Tae, én tényleg szeretlek téged, nem csak a te személyed, hanem mindent, ami veled kapcsolatos, hozol egy gyereket? Nem probléma, imádom a kissrácot, komolyan. Szülni fogsz? Legyen, őszintén már nagyon várom. - simít a másik hasára. - És én akarom azt, hogy ez életed része legyek, mind a hármatoknak. Örülnék annak, ha a párom lennél én is, szóval... lennél?

Igazából még saját maguk sem hiszik el, hogy végre meg tudták azt a dolgot beszélni, ami mind a kettejük életét összeköti. Ennyi nyugodtságot is adnak maguknak, hogy legalább ezen már nem kell folyamatosan gondolkodniuk és tartaniuk attól, egyszer csak annyira elrontják a dolgokat, hogy egy csettintésre egyedül találhassák magukat. Taehyung csak egy aprót bólint, de ez is elég ahhoz, hogy az alfa egy csókba vonja bele, maga alá fordítva. Annyira hiányzott mind a kettejüknek a csók ezen fajtája, amikor a forróság egy pillanat alatt átjárja a legkisebb porcikájukat is, kivételes alkalmak egyike, mikor engednek ösztöneiknek, amihez saját vágyuk is aktívan társul. Jungkook lassan halad végig csókjaival a másik nyakán, érzéki lassúság ez, mégis a hevessége szinte eltarolja az omegát. Nem tudja eldönteni azért, mert kifejezetten érzékeny minden ingerre vagy azért, mert most végre egy meghitt pillanatot élhetnek át. Apró sóhajt enged ki ajkai közt minden apró érintés miatt, az alfa hajába túrva vonja magát közelebb. Érzik mind a ketten, tettükben több az érzékiség, mint legutóbb alkalommal, nem fedik gondolkodásukat az ösztön, sokkal inkább saját akaratuk sodorják ebbe a pillanatban őket. Mosolyra húzódnak Jungkook ajkai, amint feljebb húzza Taehyung pólóját, képtelen kihagyni a gyengébb puszikat a másik hasán, nem hazudott az előbb, minden nappal egyre jobban várja gyermeke megszületését. Csak egy gyors csók erejéig szeretne visszatalálni a másik ajkaihoz, de az omega egy pillanatig sem szeretné elengedni párját, ezért dereka köré veri lábait, még kisebb mozgásokra is bíztatja csípőjét. Az alfának minden erejére szüksége van ahhoz, hogy ne lepje el a vágy teljesen a gondolkodását és teperje le egyből az alatta fekvőt, na meg azért, hogy minél gyorsabban az ágy másik végébe teremthessen, mikor kinyílik az ajtó. Némán néz az álmos csöppségre, jelenleg mindent megadna azért, hogy még tovább aludjon és ne az ágyukba próbáljon felébredni.

-Jó reggelt, kicsim. - szedi össze magát Taehyung is. - Nem vagy még álmos? Egy kicsit sem?

-Pedig azt hittem még aludni fogsz. - Jungkook nevetve foglalja el Daesung mellett a helyét, aki egyre elevenebbnek bizonyul. - Mit szólnál ahhoz, ha én elvinnélek valahova és addig hagyjuk apát ma pihenni? Kistesód lefárasztja.

-Apa. - fordul Taehyung felé suttogva. - Jungkook is lehet most már az apukám? - Taehyung csak mosolyogva bólint egyet a kérdést hallva. - Apu... - fordul Jungkook felé mosolyogva. - Megnézzük a tigriseket?

-Én is akarok tigriseket nézni. - ül fel az omega. - Kicsikém, gyere adok ruhát neked, csinálok reggelit és megyünk az állatkertbe.

Jungkook alig fogja fel az előbb történteket, már nem is tartózkodnak mellette. Nem akarja, sőt nem is tudja titkolni, hogy mennyire boldoggá teszik ők ketten, a levakarhatatlan mosoly még saját anyjának is elárulja ezt. Végre megnyugodhat amiatt, hogy belépést nyert egy másik világba, amit hamarosan saját kis családja fogja megtölteni, közel van számára a cél, már csak néhány tárgyalást szükséges végig hallgatnia a váláshoz is és akkor már elmondhatja, az omega valóban mellette van. Akkor már sokkal nyugodtabban gondolkodna leendő családja életén.