Ezen a reggeli, esős napon minden erejét összegyűjti arra, hogy mégis milyen módon tudja felvetni szüleinek szándékát, miszerint ide akarja költöztetni szeretteti. Nagyon bízik abban édesanyja meg fogja érteni minden aggodalmát, ha alaposan kibeszéli magából, mégis miért akarja ezt ennyire. Halkan csukja be maga után a bejárati ajtót, nem kifejezetten siet, tudva, hogy a másik alfa nem mostanában fog visszatérni oda, így valamivel nyugodtabban képes hagyni anyjának, hogy megölelje. A nőnek is feltűnik, hogy szokatlanul sok ideig túri fia a gyengédséget, finoman tolja el magától, hogy rá tudjon nézni, már látja rajta, hogy valamit biztos szeretne, ha ennyire ártatlan tekintettel tud ránézni. Jungkook megvárja, amíg anyja kávés bögréjével a kezében menjenek nyugodtabb helyre. Tetszik neki az a helyzet, hogy apja már nincs itthon, így valóban meg tudja ezt beszélni, így is izgul bőven, ahogy megfogalmazza magában szándékait.

-Milyen bajba keveredtél, fiam?

-Anya, semmi baj nincs. - húzza mosolyra ajkait. - Kérdezni szeretnék valamit inkább. Tae válófélben van az amúgy sem normális férjétől, akik ha úgy érzi, bármit megtehet, azt meg is fogja. Nem akarom, hogy akár Taehyungnak vagy a fiamnak baja essen egy olyan seggfej miatt. Szóval megengednéd, hogy itt legyenek egy kis ideig?

A hallgatás soha nem jó előjel, főleg, ha ennyire fontos helyzetbe kerülnek az emberek. Jungkook visszatartott levegővel figyeli anyjának minden kisebb mozdulatát vagy éppen a módot, ahogyan néz rá, bár tekintetét nem meri sokáig állni, biztonságosabbnak tartja azt, hogy a földet nézze. Csupán csak néhány futó pillantást vet oda, ezért nem is annyira biztos benne, hogy mosolyogni látja a nőt.

-Nem megmondtam, hogy ne avatkozz bele valaki életébe, főleg ha az házas? - vonja fel szemöldökét. - Természetesen, ha annyira rossz a helyzet, itt lakhatnak mind a ketten, apádnak majd én elővezetem. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, el sem engedtelek volna oda. - kel fel a helyéről gyorsan. - Mikor jöttök vissza?

-Minél előbb. - áll fel Jungkook is a kanapéról. - Köszönöm, anya.

-Ezt a helyzetet csak saját magadnak köszöngeted. - sóhajtja fáradtan. - Azt már neked kell eldönteni, hogy örülsz neki vagy nem. Csak akkor tényleg segíts neki és maradj mellette, ha már erre is képes miattad.

Az alfa csak határozottan bólint anyja szavaira. Minden eshetőséget figyelembe véve az a szándéka, hogy a másik mellett marad, tényleg történjen bármi. Miután mindent megbeszélt szülőjével, minél előbb vissza szeretne érni, hogy ezt Taehyungnak is elmondhassa, már egészen biztos abban, hogy ő fog jobb hírrel előállni, mint az omega. Reggel óta furdalja a kíváncsiság, hogy vajon milyen dolgot szeretne vele megosztani a másik, ami miatt annyira izgatott volt a reggeli órákban. Gondolt ő már minden félére, esetleg arra valamilyen csoda folytán sikerült már elválnia és nem kell erre hosszú hónapokat várnia. Mosolyogva lép be a házba, mi édes illattal van tele, egyre jobban tetszik neki, hogy csak Taehyung illata terjeng a levegőben. Boldogan kapja fel ölébe a felé tartó csöppséget, majd gyorsan szeli át a távolságot a bejárat és a nappali közt. Mind a ketten leülnek Taehyung egy - egy oldalára, minél szorosabban búja hozzá, kezét már szinte megszokásból is a másik hasán pihenteti, minél jobban elmerülve gondolataiba újra. Az omega mosolyogva pillant Jungkookra, bármennyire is fél, tisztán tudja, hogy még azelőtt el akarja mondani neki, hogy hozzájuk mennének a hátra lévő időben. Talán még rá sem vetne jó fényt, ha az alfa házában közölné vele a nagy hírt, kissé még ideges is, hogy úgy megy oda, Jungkook gyermekét hordozza szíve alatt. Mélyen szívja be a menta illatát, hátha valamilyen oknál fogva egy kis bátorságot is csempészik magába.

-Apa, kimehetek játszani? - csillannak fel szemei a csöppségnek. - Légyszí.

-Ha esik gyere be. - engedi el fiát, hogy útjára tudjon menni.

-Beszéltem anyuval. - ül jobban fel Jungkook, amint kettesben maradnak. - Egyáltalán nem bánja azt, hogy jöttök, apuval meg le fogja beszélni. Nem volt ott akkor. És így kevesebb eséllyel kell a céghez mennem, bár szerintem nem bánnám, ha ott kötnék ki. Lehet, hogy jobban tudnék akkor segíteni nektek minden dologban.

-Tényleg? - kérdezi Taehyung, mire Jungkook csak bólint. - Köszönöm.

Ölelését mély sóhajjal vegyíti, miközben az omega ajkaira hajol. Várja már azokat a napokat, amikor kedve szerint adhat a másiknak egy - egy gyorsabb csókot és nem kell attól tartani a másik mikor torpan be az ajtón. Bár lassan már az sem érdekli, tudja válófélben van, Jungkook egészen biztos abban, hogy időközben már arra is rájött, hogy miatta történik minden, de ő élvezi. Végre ki tudja rángatni egy olyan helyről, ahova még évekkel ezelőtt taszították bele és boldogságot nem igen adtak hozzá, végig nézte, amint részese lesz ennek az egész világnak, a zsákutcákkal teli útvesztőbe, pont itt az ideje, hogy kivezesse onnan.

-Kook, akarok valamit mondani.

Az alfa azonnal eltávolodik Taehyungtól, minden figyelmét rászentelve. Izgatottan várja, hogy mit szeretne mondani, érzi a másikon, hogy valami miatt ideges, de pontosan nem tudná megmondani, hogy az öröm okozza ezeket vagy éppen azért, mert fél. Bátorításképpen az omega kezeire fog, bátorságra bíztatva a másikat.

-Izgulok. - sóhajtja Taehyung. - Főleg a reakciód miatt. - Jungkook közelebb hajol hozzá, jelezve, hogy figyel rá. - Terhes vagyok.

-Mi? - pislog értetlenül az alfa. - Már egy ideje tudom. Ezzel mi a gond? Ettől félsz? - kérdezi, mire csak bólint a vele szemben ülő. - De miért? Itt vagyok veled, anyuék is itt lesznek, a te anyukád is biztos melletted lesz. Miután megszületik, maradni fogunk akkor is, Hobi is biztos mindig ott lesz, amikor csak tud. Felnevelni is tökéletesen fogod, Dae is egy nagyszerű srác, őt is te nevelted. Most is nagyon jó apa leszel, Tae.

Enyhén sokkos állapotban néz a másikra, nem számított arra, hogy ilyen dologka fog rázúdítani, de jól esik neki. Még akkor is, ha nem feltétlenül csak emiatt tart ennyire, főként az alfa reakciója aggasztja, pontosabban az, ami utána történhet. Szeretne bízni abban, hogy nem drasztikusan fog megváltozni kettejük kapcsolata.

-Te is biztos nagyszerű apja leszel. Neki is.

-Hát... ha egyszer az apjának fog tekinteni, örülni fogok neki. - bólogat hevesen Jungkook. - De anélkül is nagyon remélem azt, hogy legalább kedvelni fog.

-Szinte biztos vagyok benne, hogy szeretni fog. A gyereked nagyon szeretni fog téged, Kook. - pillant az alfára. - Az apját.

-Most ez... Összezavarsz, Tae. Azt akarod mondani, hogy...

-Te vagy az apja.

Jungkook főleg sokkol állapotban néz a másikra, minél előbb fel akarja fogni a hallottakat. Hirtelen pattan fel a kanapéról, amint az információ egy része eljut hozzá, csak azért, hogy ugyanazzal a lendülettel üljön vissza a helyére, majd egy gyors felindulás erejéből vonja magához Taehyungot egy csókra. Hirtelen nem tudja mit gondoljon, a kis köd, ami a boldogságtól ellepi a fejét nem hagyja, hogy egy normális gondolat is megszülessen. Még csak most jött rá, hogy ösztönei miért voltak egészen eddig ennyire erősek, miért akarja ennyire megvédeni azt a valakit, aki még nincs is ezen a földön. Hihetetlen gyorsasággal lepik el az érzelmek, egyszerre mindent át akar adni a másiknak, mégis képtelen megszólalni, jelenleg még csak a sokkos állapot utáni kábultsága van jelen, mellkasát szinte feszíti szíve heves dobogása, mi még mindig csak az örömtől ver ennyire hevesen. Csendben ül le a padlóra, fel akarja dolgozni a hallottakat, mégis csupán csak arra képes, hogy az omega ölébe hajtsa a fejét, eltakarva érzelmei viharát, mi arcán csillog főleg könnyek formájában.Mosolyogva túr Jungkook hajába, arra kényszetítve őt, hogy ránézzen csillogó szemeivel.

-De te ne sírj. - ül az omega mellé, hogy letörölje könnyeit.

-Én sírhatok, mert terhes vagyok. Te miért mégis miért sírsz?

-Mert terhes vagy. - húzza magához közelebb. - És mind a hármatokat nagyon szeretem, meg... lesz egy kisbabám. Csak hagyj békén.

Nevetve búj jobban az alfa ölelésébe, ami nem hagyja lehetővé, hogy egy kicsit is eltávolodjon tőle. Taehyung sok minden reakcióra számított, csak erre nem. Titkon még arra is felkészült, hogy negatív visszajelzést kap, örökre magára hagyva őt, de most, hogy látja mennyire örül a másik, sokkal nagyobb nyugodtságot érez, mint valaha. Egészen biztos benne, hogy egy olyan környezetet teremthet gyermekeinek, amit meg is érdemelnek, az még boldogabbá is teszi, hogy Jungkook az a személy, aki segít neki ezt megvalósítani.