Az elmúlt két hét bőven sok mindent tartogatott nem csak az omegának, hanem az alfának is. Jungkook minden egyes nap egyre közelebb érezte magát mind a kettejükhöz, mintha egy olyan világnak kezdene részese lenni, amire vágyott is, főleg mióta szorosabb lett kapcsolata az omegával. Lassan már képtelen lenne lemondani a másik közelségéről vagy akár létezéséről is, minél jobban erősödik a számára már - már mámoríró illat, annál nehezebben viseli Jinhwan közeledését, még akkor is, ha ő már tudja, már a válás is elindult. Taehyung is sokkal nagyobb nyugodtságot érez azóta, mióta tudja, hogy mikor is lesz pontosan az első tárgyalás a váláshoz. Azt a gondolatot is nehezen veri ki a fejéből, hogy Jungkook lehet a gyermeke másik szülője. Nem is tudja, mennyire kéne ezzel a gondolattal megbarátkoznia. Még mindig úgy érzi sokként érné az a hír, bármennyire is tudja, ugyanolyan, ha nem nagyobb támogatást kapna az alfától, mégis fél attól, hogy ez milyen irányba változtatná a kapcsolatukat. Lehet rosszul gondolja és akkor jön rá az alfa arra, hogy nem neki való egy ilyen dolog és kilép az életéből, esetleg akkor fogja érdeklődését veszteni, ha megszületik a gyermeke. Nem egyszeri alkalom lenne egy ilyen sem. Éppen ezért ül ennyire idegesen az orvosi rendelőben, ujjait folyamatosan piszkálgatja, néha telefonját nyomkodja idegességét elnyomva saját magában. Sóhajtva kel fel a székből, amint meghallja a nevét, az ismerős orvos mosolyogva köszönti, bár az omega vigyora koránt sem ennyire őszinte. Kissé idegesen fújja ki levegőjét, mikor a vizsgálata kezdetét veszi, fél milyen hírt fog kapni.

-Ahogy számoltam, nagyjából most kéne véget érnie a második hétnek, talán három hetes lehet. - kezd el magyarázni, hogy tudja csillapítani idegességét. - Azt hittem később fogok tudni eljönni, de ez meglepően gyorsan eljött. Őszintén még csak alig fogtam fel, hogy terhes vagyok.

-Talán akkora sokk, mint első alkalommal? - nevet fel az orvos. - Örülök, hogy lett ideje, csak kicsit rosszul számolt. - Három hetesnek már nagy, nagyjából öt hetes terhes. Úgy néz ki előbb jött a tervezetnél.

-Tessék? - csuklik el az omega hangja. - Öt hetes... Az már biztos, hogy előbb jött, mint hittem.

Bármennyire is számíthatott erre a végkimenetelre, mégis sokkal nagyobb hidegzuhanyként éri, mint hitte volna. Nem tudja, hogy éppen örüljön, mert végre egy olyan személy mellett lehetne, aki még szereti is vagy éppen sírjon, mert növekedett annak esélye, hogy pont ezt a személyt veszítheti ezt el. Nem tudja miképp mondja el Jungkooknak a hírt, amikor eddig mind a ketten szinte meg voltak győződve arról, hogy férje tehet terhességéről. Lehet nem is örülne neki, hiszen eddig nem kifejezetten feszegette ezt a témát. Nem is annyira fogja fel, mit mondd ez előtte álló férfi, csak lassan bólogat, alig veszi észre azt is, hogy szinte már a házuk előtt van. Nagy sóhajjal nyomja le a kilincset, tudja, hogy az alfa gyerekével együtt őt várja. Jungkook abban a pillanatban pattan fel helyéről, ahogy meghallja becsukódni a bejárati ajtót, hozzá pedig megérzi az édes illatot, gondolkodás nélkül vonja bele az omegát egy gyors ölelésbe és egy gyengédebb csókba, kezét szinte már automatikus simítja végig a másik hasán, kis idegi ott tartva.

-Annyira várom már, hogy látszani is kezdjen. - nyom egy újabb puszit a másik ajkaira. - Dae elaludt, amíg várt rád.

-Így második terhességre, minden előbb meg fog látszani rajtam, szóval sokat nem kell várnod rá. - sóhajtja Taehyung.

-Mit mondott az orvos, minden rendben vele? És veled is? - kezd egyből aggodalmaskodni Jungkook. - Ugye nincs baj?

Bajnak éppen nem nevezné a dolgot, mégis kifejezetten tart attól, hogy elmondja neki. Vajon akkor is ennyire izgatott lenne, ha tudná; övé a baba? Akkor is ennyire törődne vele? Vagy számára is sokkoló információnak bizonyulna, amit nem annyira tud majd feldolgozni és a távolságtartást fogja választani. Mosolyogva bújik jobban az alfa ölelésébe, élvezve a másik kezét hasán, tudja, hogy egyszer kénytelen lesz mind a két alfát felvilágosítania, ha szeretné, ha nem. Jungkook nagy mosollyal tolja el magától Taehyungot, hogy ma már a sokadik csókba részesítse, egyszerűen nem tehet róla, valami arra ösztönzi őt, hogy folyamatosan így tegyen, nem bánja, inkább csak átadja magát ennek az érzésnek, minthogy megőrüljön tehetetlenségébe.

-Minden rendben van. - bólogat Taehyung. - Egészséges, lassan első ultrahang is lesz.

-Nem tudom elmondani neked, hogy mennyire izgatott vagyok minden olyan dologtól, ami őt érinti. - térdel le, hogy az omega hasára is tudjon adni egy puszit. - Valószínűleg megbolondultam, ha már ennyire szeretgetem más gyerekét vagy valami tönkre ment az ösztöneimbe, de nem zavar. - pillant fel Taehyungra. - Legalább ennyire jó ez az illat. - folytatja a kisebb csókok adogatását.

-Kook, a ház közepén vagyunk, ne most izgulj rám. - nevet fel Taehyung. - És elérni se akard, hogy akarjalak. Ami egész könnyen el fogsz érni, ha ez még így folytatni fogod, de akkor kinyírlak.

-Legalább tudom, hogy jó úton jártam hozzá. - húzza mosolyra ajkait. - Mi a gond? - kel fel Jungkook a padlóról. - Mióta vissza értél úgy nézel ki, mintha valami baj lenne. Ha nem az orvosnál volt baj, valami mással? A válással? Vagy ő csinált valamit?

-Nincs semmi baj. - rázza a fejét. - Maximum egy kicsit fáradt vagyok, de nem több. Meg éhes, nagyon éhes.

-Csinálok neked valamit, te feküdj csak le. - tolja a nappali felé az omegát. - Nem fogom hagyni, hogy így csinálj bármit is és meg se forduljon az a fejedben, hogy nem pihensz, bármi baj van, szólj. Vagy, ha csak szeretnél valamit.

Jungkook gyorsan siet a konyhába, hogy minél előbb eltudja készíteni kedvese számára az ételt. Valami miatt már teljesen elvetette annak ötletét is, hogy esetleg köze lehet Taehyungoz, ha saját gyereke, ha nem, akkor is fontos számára a kezdetektől fogva és ezen szerinte semmi sem változtathat. Az alfa egyből megáll minden tevékenységében, amint látja a ház urát besietni a ház mélyébe, lassan folytatja dolgait, félig arra figyelve merre is megy, mikor arra veszi az irányt amerre az omega is van, egyből elindul abba az irányba, ha nem is követi teljesen, legalább az ajtóban megáll, arra az esetre, ha bármi baj lenne.

-Ez mi? - dobja le Taehyung elé a borítékot.

Az omega futó pillantást vet a kupacra, majd egy halvány mosolyt el is enged. Gyorsabban haladnak a válással kapcsolatos dologgal, mint várta volna, bár arra sem számított, hogy jelenlegi férje előbb kap levelet a tárgyalásokkal kapcsolatban, mint ő. Óvatosan kel fel a kanapéról, közelebb sétál az ajtó irányába.

-Válási papírok. - válaszolja egyszerűen. - Egyszer már megmondtam, nem fogom végig tűrni azt, ahogy bánsz velem.

-Nem fogsz elválni tőlem. - suttogja idegesen. - Ekkora szégyent nem hozhatsz rám.

-De igen, el fogok válni tőled. Már elindítottam, nincs az a pénz, hogy megváltoztassam a döntésemet.

Látja a másikon, hogy most igazán túllőtt minden célján, csupán csak másodpercek választhatják el attól, hogy esetleg egy pofon csattanjon arcán. Gondolatba már fel is készült rá, amikor látja a másikon a tettre készséget, eléggé meg is lepőik, mikor elmarad a várt fájdalom. Ahogy kinyitja szemeit, nyugodtságot is érez, amiért Jungkook félti őt annyira, hogy valóban ne hagyja túl sokáig egyedül őket.

-Ha meg mered ütni, nem érdekel, hogy ki vagy itt. - jelenti ki Jungkook. - Nem emelhetsz rá kezet újra, ne hidd azt, hogy tartok tőled csak azért, mert játszod a befolyásos nagyképű seggfejet, aki nem csinál mást, mint aki seggeket nyal tisztára a jobb fizetés érdekében. Egy ilyen, sőt senki nem emelhet nála gyengébbre kezet. - engedi el a másik csuklóját. - Hagyd békén őt.

-A férjem, bármennyire is tetszik. Lehet te elbaszott vagy, te a társadalom így megy. - lép egyel közelebb. - El sem hiszem, hogy pont azért akar elhagyni, mert te egyszer megdugtad, most komoly-

Nemi is tudja befejezni a mondatot, Jungkook ökle teljesen lehetetlenné teszi száméra, hogy bármit is mondjon ezeken kívül. Az alfa automatikusan lép jobban Taehyung elé, hogy még csak véletlenül se érje bántódás, amíg a másik vérző ajkaival van elfoglalva. Jinhwan meglepődve néz az előtte állóra, nem túlzottan számított egy pofonra sem. látja a másikon, hogy nem hajlandó mozdulni onnan, idegesen vágja ki az ajtót, hogy ki tudjon viharozni onnan. Jungkook még akkor is mereven nézi a falapot, mikor már szinte biztos abban, hogy a másik nem fog vissza jönni.

-Jól vagy? - fordul hátra Taehyunghoz.

-Én igen.

-Én is, kifejezetten jól esett ez most. - sóhajtotta. - Régóta be akartam húzni neki, már megérdemelte.

-Kook, jézusom, azt hittem itt kezdtek el verekedni, ő sem az a fajta, aki ennyivel letudja.

-Azért szeretném azt, ha tényleg hozzánk jönnétek, nem fogják ellenezni. Kérlek. - kérleli Jungkook. - Legalább addig, amíg el nem váltok végleg, nyugodtabb leszek. Nem akarom, hogy bántson titeket.

-Rendben. - bólogat Taehyung. - Egy kicsit én is tartok attól, hogy mit akar csinálni, mert bele törődni nem fog.

Jungkook határozottan bólint, amint sikerül elérnie azt, hogy hozzájuk költözzenek mind a ketten. Még egy kicsi mosolyt is elenged, mikor a másik nem figyel rá, sokkal jobban tetszik neki az a helyzet, hogy egy biztonságosabb környezetben legyen mindenki, aki fontos számára. Taehyung szerint is nyugodtabb napok lehetnek az olyanok, ahol nem kell tartania attól, hogy Jinhwan mikor veszíti el újra minden józan gondolkodását. Sőt ez még egy jó helyzet is lehet arra, elmondja Jungkooknak, közös gyermekük lesz.

Sziasztok, hát eléggé gyorsan eljött a szeptember 😦
Jövőhéten nekem is már elkezdődik az egyetem, új suli, új szokások és új... minden vár most majd rám. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudok majd olyan rendszereséggel részeket hozni, mint szeretném is, amíg bele nem szokok ebbe az egészbe, de próbálkozni fogok. ❤

Akiknek holnap kezdődik a suli, sok sikert hozzá. ❤❤❤