Taehyung valamivel kipihentebben kel másodjára. Még az álmok világától kissé kábultan fordítja oldalra a fejét, érzi a mellette lévő ürességet, ami nem kifejezetten tetszik neki. Sóhajtva vezeti tekintetét a plafon felé, mármost gondolatok százai lepik el, makacsul elérik, hogy saját magát bizonytalanságba taszítja, mintha a szoba minden sarkából azt kiabálnák számára, hogy aggódjon, aggódnia kell, mert neki nem létezik az a szó, hogy nyugodtság. Egyszerűen mindentől fél, az előtte álló időtől, a szülés utáni időszaktól, attól, hogy mennyire fogja tudni biztosítani mind a két gyermeke számára a szerető családot, ha egyszerűen az egyik apjukat már megfosztja tőlük. Összevont szemöldökkel simít a hasára, nem tudja, hogy örüljön vagy inkább félelmeinek adjon helyet szívében. Valahol mérhetetlen öröm árasztja el, ha arra gondol, sok idő múlva újra csinálhat minden időszakot, amit szeretett, ugyanakkor retteg is. Szeretne ő Jungkook mellett maradni, még így is, de bolond gondolat vezérli ezen a reggelen az omegát és akaratlanul is arra gondol, hogy a másik nem akar mellette maradni emiatt. Daesung akkor már rég megszületett, mikor az alfa ide jött, de ebben a helyzetben már rég átadta magát minden olyan érzésnek, ami a másik felé irányul. Hirtelen ül fel az ágyban, ahogy eszébe jut valami, felfordulásai közepette teljesen elfelejtette, hogy láza alkalmával Jungkook vele volt. Nehéz súlyként telepszik rá legújabb aggodalma, annyira lekötötte az, hogy mi lesz, ha gyereke lesz férjétől, nem is jutott még csak eszébe az sem, hogy esetleg a másik alfától esett teherbe. Valamivel nyugodtabban kel fel az ágyból, amint eszébe jut, gondoskodott utána arról, hogy az ilyen eset ne történjen meg, mégis nem tudja elengedni ezt az aggodalmat. Mosolyogva áll meg a konyha ajtajában, ahogy a többieket figyeli, főleg az alfát nézegeti sokkal jobban, lehet nem is lenne akkor nagy baj, ha esetleg tőle lenne terhes, elnézve azt is, mennyire törődik fiával.

-Sziasztok. - nyom egy puszit gyermeke fejére. - Ti már esztek?

-Jungkook csinált nekem reggelit.

-Neked is csináltam, egyél egy kicsit. - húzza ki maga mellett a széket. - Még akkor is, ha rosszul vagy. Figyelni foglak, az orvost is, ha mész. Mindent és mindenkit figyelni fogok körülötted.

-Miért vagy te ennyire izgatott? - nevet fel Taehyung. - Orvost még nem is hívtam.

-Nem tudom, hogy miért. - von vállat. - Főleg szerintem az illatod teszi ezt, de nekem tetszik.

Biztos benne, hogy az illat tehet arról, amiért ennyire törődni akar az omegával. Eddig nem értette, pontosan miért akarja ennyire maga mellett tudni, teljesen összezavarta, csupán csak a reggel folyamán tisztázódott benne, bár zavara emiatt cseppet sem csökkent. Annyira biztosan állítja Taehyung, jelenlegi férjétől lesz gyermeke, gyorsan elvetette annak lehetőségét, hogy neki lesz babája, bár akkor nem érit mi ez a hatalmas védelmező ösztön nála. Az omega képtelen kiverni fejéből azt az egy gondolatot, fogalma sincs arról, hogy mit tenne egy olyan helyzetben, kifejezetten fél ebbe belegondolni.

-Mit szeretnétek ma csinálni? - kérdezi Jungkook, elterelve saját gondolatait. - Utazni most nem tudunk. - gondolkodik hangosan.

-Medencézzünk.

-Ahhoz még korán van, drágám. - simít kisfia hátára. - De később bemehetsz Kookkal, addig játszunk valami mást.

A csöppség mosolyogva pattan fel a helyéről, mind kettejük kezét megragadja, majd magukkal viszi játszani csillogó szemekkel. Jungkook főként annak örül, hogy valamennyire el tudja terelni a figyelmét arról, hogy egy kis hang folyamatosan azt súgja számára, hogy még mindig nem része ennek a két személy életének, talán soha nem is lesz, de jó érzés ebbe a hitbe ringatni magát. Ahogy végig néz rajtuk, megteheti azt, hogy belemerül ebbe az álomképbe, hamis boldogságot adva számára, amiben úgy érezheti, fontos valaki életébe, ugyanúgy szeretik őt, ahogy ő mind a kettejüket, lassan hármukat is. Nem egy másik családot akar, azt szeretné, hogy befogadják, részese lehet annak a világnak, amit ők ketten alkotnak, megmagyarázhatatlan mód szeretne oda belépni abban a pillanatban, mikor azt engedik is nekik. Taehyung lassan kel fel a helyéről, maga mögött hagyva őket, mikor meghallja barátja hangját. Futó pillantást vet hátra, teljesen nyugodt szívvel lépdel ki az előszoba felé, egyre jobban fogadja el magában azt a tényt, hogy lehetőség van arra, Jungkook sokkal jobban az élete része is lehet. Biztos meglepődne abban az esetben, de nem esne kétségbe, látja ahogy gondoskodik fiáról, meg van győződve arról, hogy abban az esetben is segítene neki.

-Hobi. - vonja egy ölelésbe barátját. - Örülök, hogy egyre többször jársz erre.

-Több időm van. - von vállat. - Na meg ide érdemes járni, főleg azok után, amit megtudtam arról a seggfejről.

Az omega nem szól semmit sem, tudja teljesen felesleges vitába szállnia, sőt nem is akar, kivételesen igaza van. Csendben mennek be a konyhába, amíg Taehyung elkészíti a szokásos kávét barátja részére, nem is tudja hogyan mondja el neki, amit megtudott, de egyre kevésbé tudja magában tartani, száját harapdálva próbálja visszatartani a mosolyát, mi természetesen barátjának is feltűnik. Felvont szemöldökkel dől előre, hogy az omegára tudjon nézni, keresi mi az a szokatlan számára, ami elárulja neki amiről beszélni szeretne.

-Mondd, mit szeretnél mondani. - szélesedik ki Hoseok mosolya. - Nagyon szokatlan vagy és furán többet mosolyogsz, mint általában. Elhagyod végre azt a bunkót? Megszabadulsz tőle? Fogod Daet és a cuccaitokat, elköltözöl, távolságtartási végzést kérsz Jinhwan ellen, majd később összeházasodsz Jungkookkal és gyereket szülsz neki?

Taehyung döbbent szemekkel néz az előtte ülőre, hirtelen el is felejti min járt egészen eddig gondolatai folyamatosan. Enyhe sokkal arcán tartja vissza kitörni készülő nevetését, olyan érzése van, mintha barátja jobban vágyna egy ilyen életre, mint saját maga. Mosolyogva teszi le elé a bögrét, majd ő is helyet foglal az egyik székben.

-Ez egy kicsit... merész gondolat. - rázza a fejét Taehyung. - A távolságtartási végzés meg egy kicsit meredek, elég ehhez a válás, amit már majdnem el is indítottam. Csak pár papír kell hozzá még és el is indul, jövőhéten szerintem ez sikerülni fog. - sóhajtja enyhén megkönnyebbülve. - Utána meg orvoshoz kell mennem.

-Mi? - pislog nagyokat Hoseok. - Beteg vagy? Jézusom, ugye nem csinált veled semmit nem újra? Ezentúl Jungkookkal megyek megverni őt.

-Nem, nem csinált semmit sem. Vagyis... maximum annak az éjszakának az eredményét. - dünnyögi halkan. - Ma reggel csináltam egy tesztet és... pozitív lett.

-Terhes vagy?

Abban a pillanatban vonják bele az omegát egy nagy ölelésbe, ahogy bólint egyet. Egyre jobban gondolja magát bolondnak, amiért azt gondolta, egyedül lesz. Ha nem is Jungkook lesz mellette, legjobb barátjára bármikor számíthat, nevetve karolja át a másik nyakát, hogy közelebb tudja vonni magához, hiányoznak neki azok a napok, amikor gond nélkül találkozhattak, várja már mikor szabadul meg fogva tartójától, hogy akkor találkozhassanak, amikor kedvük tartja vagy éppen idejük engedik.

-Gratulálok, Tae. - tolja el magától. - És az apja tudja?

-Nem jött még haza. - von vállat. - Lehet a kocsiját siratja vagy éppen az egyik titkárnővel dug. Nekem az már mindegy mit csinál, a babám a fontos, majd két hét múlva minden kiderül, addig nem tudok elmenni. Nagyjából négy hetes lesz, majdnem öt, látni is fogom már.

-Ezt nem értem.

-Mit? Két hete történt az a dolog. - ráncolja homlokát Taehyung. - Szóval akkor, amikor megyek négy hetesnek kell lennie, nagyjából.

-Ezt úgy mondod, mintha kőbe lenne vésve. - nevet fel a béta. - Ha több hetes, azzal mi a gondod?

-Az, hogy Jungkooké a gyerek akkor.

Még a suttogása ellenére is úgy érzi túl hangosan és túl hirtelen mondta ezt ki. Eddig csak gondolataiba fogalmazódott ez meg, hangosan egyszer sem mondta ki, nem is merte volna. Kétségek közt lebeg emiatt, egyszerre retteg attól, hogy ez igaz, mégis van egy kis fura izgatottság is, amit nem tud hova tenni. Látja barátján a zavartság jeleit, megéri, hiszen ő is nagy szintű zavart érez, ahányszor csak felmerül benne ez a gondolat.

-Várj, most te azt mondod, hogy te arra számítasz, hogy Jinhwan csinálta?

-Minden bizonnyal, igen. - bólint határozottan. - Én is gondoltam már erre, pont ma reggel, de nagyon kevés erre az esély, túl kevés. Vettem be gyógyszer utána, szóval eléggé lecsökkentettem ennek esélyét. Amúgy is, nem tudnám mit tennék akkor, olyan hirtelen jött volna. Fogalmam sincs melyiknek örülnék jobban, én csak azt akarom hogy Jungkook az életem része legyen, az már mindegy milyen módon. De elég nagy rá az esélye annak, hogy nem Kooké.

Az alfa mintha csak megérezte volna, hogy ő a beszélgetés tárgya, csendben lép be a helyiségbe, mögötte a csöppséggel. Nem tudja már magát vissza fogni, amióta csak felkelt a másikra vágyik, minden gond nélkül lép közelebb az omegához, hogy megölelje őt, mélyen szívva be az édes illatot, még azt is figyelmen kívül hagyja, hogy Hoseok őket nézi. Mosolyogva simít Taehyung hasára, miközben egy gyors puszit nyom a másik arcára, képtelen legyőzni ösztönét, hogy az omega körül legyen, nem is akarja túlzottan elengedni, de az, ahogy Daesung újra kezére fogva húzza tovább, nem hagy neki más választást.

-Én valahogy a te verziód, Tae... nem tartom olyan valószínűtlennek. Mikor láttál te így viselkedni egy alfát, ha nem az ő omegája terhes? Mert Jungkook nem megdugni akar, hanem dédelgetni, fizetek neked, ha mutatsz még egy olyan alfát, aki így csinál azzal, aki nem a saját gyerekével várandós.

-Hát, biztos van olyan, mit tudjam én, sok gondom van. - kel fel sóhajtva. - Tényleg nem tudom, hogy mit kéne gondolnom vagy tennem akkor, ha tényleg övé a gyerek. Erre nem is merek gondolni.

Taehyung sokkal jobban érzi magát, ha az alfa közelében van és így még csak nem is tart attól, hogy meghallja ezt a beszélgetést és őt is összezavarják a hallottak. Mind a ketten a nappaliban foglalnak helyet, amit Jungkook is nagyon élvez, önkénytelenül is közelebb ül az omegához, hogy jobban érezhesse édes illatát. Taehyung teljesen elgondolkodik barátja szavain, nem tudja melyiküknek van igaza, csak abban biztos, hogy kevés esélyt lát arra, Jungkooktól esett teherbe. Mégis valamiért fél attól, hogy ez is megtörténhet.