Mintha csak ezernyi dolog szakadna a nyakába minden egyes eltelt másodperccel. Épp csak kilép az épületből, már is nagyon sok dolga akad, nem teszik lehetővé számára, hogy pár pillanatig is megálljon valamennyit piheni, vagy akár csak levegőt venni. Aggodalma minden iránt ravasz mód kúszik bőre alá, nem hagyva nyugodni, szinte már sötét felhőkként gyűlnek feje fölé, azt az érzést keltve benne, hogy bármelyik pillanatban rászakadhat valami sokkal rosszabbat hozzon számára. Sötét fellegek gyülekezete közt csupán csak néhány fény szűrődik át számára, bízik abban, hogy egyszer a borongós felhők elvonulnak feje fölül. Jelenleg azt kívánja, bárcsak az lenne a legnagyobb gondja, hogy hányingerével kell küzdenie, ez a gondolata veszi rá arra, hogy betérjen az egyik boltba, már - már görcsösen markolássza a kosarát, minél jobban elűzve szorongását, ami folyamatosan nő, ahogy a megfelelő sorba lép. Nagyon szeretné halogatni ezt az eredményt, nem szívesen láncolná jobban le magát férje mellé, pont most, hogy szeretne elszakadni tőle végleg, messze menni tőle és maga mögött hagyni az elmúlt éveket. Csak mereven nézi a polcot, mintha így nem neki kéne megvennie őket. Sóhaját elengedve dobál be néhány darabot, minél előbb kijutva abból a helyzetből, egyszerre örülne annak, hogy születne még egy gyermeke, ugyanakkor rettegne is tőle, hogy jobban köze legyen a másikhoz. Érzelmi hullámvasútra ült fel jelenleg, képtelen eldönteni, hogy örül annak, hamarosan megszabadulhat férjétől vagy szomorú, amiért éppen egy terhességi tesztet vett az előbb, ez még Jungkooknak is feltűnik, ahogy az omega belép az ajtón. Jobban meggyőződik arról, hogy valami baj van, mikor szorosan öleli körbe Taehyung, édes illata is keserűbben terjeng a levegőben.

-Miért érzem, hogy baj van?

Maga Taehyung sem tudja eldönteni, hogy éppen baj van vagy esetleg nincs. Értetlenül tolja el magától Jungkookot, a lakásba fel - alá járkál, hátha meg tudja magába fogalmazni mi az az érzés, ami folyamatosan átjárja, csontig hatoló bizsergés és gyomorgörcs. Leginkább ezzel a két dologgal tudná leírni jelenlegi érzelmi állapotát. Az alfa értetlenül nézi végig a másik már - már szenvedését a mai reggelen, talán ha türelmes lesz, megtudja mi miatt ennyire szórakozott most.

-Nincs baj amúgy. - torpan meg hirtelen. - Az ügyvéddel jól ment minden, főleg Dae papírjai kellenek még, de azt mondták, nagy az esélye annak, hogy hozzám is kerül. Most arra várok, hogy jóvá hagyják a kérelmet és elkezdődjenek a tárgyalások. - magyaráz újra össze - vissza mászkálva. - Ennek örülök, mert végre ezt megtettem. Utána bementem egy boltba és nem tudom, hogy mennyire örüljek vagy sem.

-Miért van rossz kedved azért, mert boltba mentél? - vonja fel szemöldökét. - Ezt most nem értem, mi történt ott?

-Vettem egy terhességi tesztet. - von vállat. - És ezért nem tudom, hogy örülnöm kéne vagy nem. Mármint, ha pozitív lesz, örülni fogok, mert lesz még egy babám, de az, hogy milyen módon lett. Az valahogy... kiakaszt. Olyan, mintha jobban hozzám kötném Jinhwant, lehet folyton eszembe jutna, hogy nem is akartam ezt az egészet.

-Őszintén ehhez nem tudok milyen tanácsot adni. - lép közelebb Taehyunghoz. - Én csak el tudom terelni jelenleg a gondolataidat azzal, hogy ma mész Daet elhozni.

Az omega széles mosollyal öleli magához Jungkookot, lehet nem pont neki kéne arról beszélni, hogy mennyire aggódik a teszt eredményében. Minden gondolatát átadja annak, hogy hamarosan láthatja fiát, pont erre a kis fényre van szüksége a sötétség után. Emiatt a nap számára szinte kínzó lassúsággal telik el, főleg az odavezető út a legnehezebb, úgy érzi, hogy bármennyire is van egyre közelebb, mintha csak távolodna tőle, sose szerette azokat az időket, amikor fia nem otthon töltötte a napjait. Mosolya is csak akkor szélesedik ki, mikor már haza felé tartanak mind a ketten, hallgatva az élménybeszámolót a csöppségnek. Az sem zavarja különösképpen, hogy férje szokatlanul korán ért haza, talán az autó miatt, ami pont olya állapotban is van, amilyennek mondta is. Taehyung szinte felnevet férje arckifejezésén, mikor fia elszalad mellette, hogy kirohanjon az udvarra Jungkookhoz.

-Szia, te csöppség. - kapja ölébe Jungkook egy ölelésre. - Nagyon hiányoztál már, nem volt kivel játszanom. Képzeld, vettem neked valamit.

-Mit? - kérdezi csillogó szemekkel. - Játszunk?

A legnagyobb szokatlanság az alfa számára, hogy nem csak Taehyungot akarja folyamatosan szem előtt tartani, hogy meg tudja védeni szerettét. Olyan minta különös okokból jött védelmező ösztöne nem csak az omegára terjedne, hanem mindenre, amihez köze van a másikhoz, vészjelzője folyamatosan azt súgja számára, hogy a kis csöppséget is minden áron védje meg. Főleg, ahogy a másik alfára néz, amint őket nézi összevont szemöldökkel, nem szeretne addig mozdulni innen, amíg Taehyung nem csatlakozik hozzájuk. Tényleg elszántan tartja magát ahhoz, hogy nem fogja magára hagyni többé a másikat, még az ideges pillantásokat is állja. Valószínűleg ezt az omega is érzi, gyorsan ki szeretné kerülni a férjét, hogy a többiekhez csatlakozzon.

-Csináltál tesztet? - állítja meg Jinhwan. - Amit mondtam.

-Nem, ma vettem. - rázza a fejét, folyamatosan hátrálva. - Majd holnap meg fogom csinálni.

-Ne menj még ki, Taehyung. - nyúl a másik után. - Szólók róla, hogy nem tetszik, hogy ennyit var körülöttetek. Eddig nem igen zavart, de az már igen, hogy te is menta szagban úszol vagy mit tudjam én mi ez a szag. - sóhajtja. - A végén a fiamnak is ilyen szaga lesz vagy mi?

-Nem érdekel, hogy mit gondolsz erről. Nem fogom kerülni Kookot, nem érdekel, hogy zavar téged és Dae az én fiam. Eddig nagyon mondogattad, hogy ő az én fiam, szóval ne mondd meg újra, hogy mit tegyünk vagy ne. Ha vele akar játszani, vele fog. Úgy néz ki Jungkook sokkal jobb apja neki, mint te. Szóval, nem érdekel, ugyanúgy beszélni fogok vele és Dae is. Ha akar vele alszik, vele eszik vagy vele megy bárhova is. - hadarja Taehyung. - Tényleg elegem van abból, hogy megmondod azt is, hogy mikor vegyek levegőt. Attól még, hogy a férjem vagy, nem irányíthatsz ilyen szinten és simán elmondhatom, hogy egy igazi seggfej vagy. Maradj annál az omegánál vagy egy másiknál, nem érdekel, csak hagyj már végre békén és ne akarj ennyire irányítani. - próbál minél halkabb lenni. - Megérdemelnéd, hogy soha ne legyen egy alfa fia, képes voltál megerőszakolni, csak emiatt. Bárcsak soha ne kötöttem volna ki melletted.

Meg sem várja, hogy mi reagál a férje, gyorsan lép ki a teraszra, majd lesiet a lépcsőn a fiához. Jungkook valamivel nyugodtabban indul el ideiglenes lakrésze felé, hogy az újonnan szerzett játékot meg tudja mutatni, biztonságosabbnak érzi azt, hogy mind a ketten körülötte legyenek legalábbis addig, amíg el nem válik az omega, esetleg oda nem költözik hozzájuk, ahol biztosan tudja; nem eshet bántódása egyiküknek sem.