Taehyung enyhén szenvedve veszi célba az autó hátsó ülését, hogy el tudjon feküdni. Mélyen beszívva levegőjét próbál a mentára koncentrálni, hátha kevésbé érzi magát rosszul, esetleg még el is tud aludni a haza felé vezető úton. Nagyon bízik ebben, főleg azért, mert nem szeretne maga után takarítani az egész kocsiban. Behunyva szemeit hagyja figyelmen kívül Jungkook folyamatos aggódását, jobban elhelyezkedik a kényelmes ülésben, átadva magát az álmok világának, amik egyre csak közelítik még a rosszulléte ellenére is. Mindig is tudta, hogy a jót valami rossz követi, csak éppen nem arra számított, hogy ez első randiján a másikkal ilyen rosszra fog fordulni, talán ez lenne a karma, amiért az alfával van. Jungkook, amikor csak tud folyamatosan hátra pillant az omegára, hátha valami nagyobb baj lenne, nem is tudja, hogy sietnie kéne vagy esetleg óvatosan kellene vezetnie, hiába szól neki, nem is válaszol neki, talán már alszik is. Enyhe mosollyal az arcán gyorsít valamennyire, amint beérnek a városukba, az alfa tökéletesen tudja, hogy Taehyung férje valószínűleg otthon van már, az is lehet, hogy egy újabb veszekedésbe taszítja ezzel a másikat, emiatt egyre szimpatikusabb számára az a gondolat, hogy haza viszi magukhoz. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki ajkai közt, ahogy nem látja is ismerős autót a ház előtt, valamivel nyugodtabban sétál hátra, megpróbálva felkelteni a mélyen alvót. óvatosan simogatja arcát, még egy apró puszit is nyom homlokára.

-Visszaértünk. - piszkálgatja a másik haját. - Minden rendben? Jól vagy?

-Igen, csak álmos vagyok. - tornázza fel nehezen magát az ülésbe, hogy az alfa mellé tudjon ülni. - Csak nem szabad ennyire hirtelen megmozdulnom. - pislog nagyokat. - Ez a kocsi út, megviselt. Legközelebb gyalog megyünk, bármi is legyen a cél. Én ilyen újra nem akarok átélni.

-Annyira én sem. - nevet fel Jungkook. -Őszintén nem tudtam, hogy irántad aggódjak vagy a kocsi miatt.

Nyöszörögve száll ki Jungkook autójából, még csak sietni sem próbál meg, valahogy úgy érzi, hogy a mai nappal teljesen elidegenedett az összes ilyen hosszabb úttól, ezentúl be fogja érni azzal is, ha csak egy utcával mennek arrébb. Lerúgja magáról cipőjét veszi egyből az irányt a fürdő felé, bízok abban, hogy egy gyors zuhany után tudja folytatni az itthoni teendőket, amíg férje haza nem tér, nem szeretne több veszekedést, erre a kis időre próbálja minél jobban elkerülni társát. Természetesen az alfát nem hagyja nyugodni az, hogy még mindig csak ketten vannak Hát hogyan is hagyhatná figyelmen kívül, főleg úgy, hogy ilyen szinten ellenállhatatlan illat veszi körbe a másikat. Apró vigyorral veszi kettesével a lépcsőfokokat, alig kopog be az ajtón, már ki is nyitja a falapot, hogy a másik ajkaira tapadjon. Taehyung meglepődve pillant fel a másikra, nem igen számított arra, hogy valaki be fog hozzá törni. Némán pillant a másik ajkaira, majd hagyja, hogy derekánál fogva húzza közelebb magához, még a rosszulléte ellenére is jobban elmélyíti csókjukat, valahogy sokkal intenzívebben éli meg minden érintését, minél szorosabban bújik a másikhoz, többért könyörögve. Csupán csak addig a pillanatig válnak el egymás igéző csókjától, míg lekerülnek a ruháik, hogy be tudjanak lépni a zuhany alá. Kissé csalódottan pillant fel Jungkookra, mikor a homlokára ad egy gyors puszit és ezzel együtt a vizet is megéri bőrén, valahol örül neki, hogy ennyivel be is fejezték, mivel még mindig nem érzi kifejezetten jól magát. Az alfa felvont szemöldökkel néz végig Taehyungon, megállapodott tekintete a másik felkarján, álla alá nyúlva kényszeríti arra, hogy szemeibe nézzen, próbál minél nyugodtabb lenni. Mintha ezt a bajt érezte volna meg régebben.

-Tae, miért hazudtál?

-Tessék? - ráncolja homlokát. - Ezt hogy érted?

-Azt mondtad beütötted a vállad. - pillant az említett területre. - Az nem így néz ki. Mit csinált? Esküszöm, ha bántott kinyírom. Komolyan mondom. Tae, bántott téged?

Csendben lép távolabb az alfától, sokkal jobb ötletnek találja azt, hogy a padlót nézze, hagyva, hogy a víz lemossa egyre jobban előtörő könnyeit. Mégis hogyan tudta ezt az egészet elfelejteni? Bárcsak ne lenne ennyire figyelmetlen, most a legújabb félelme, hogy vége a kapcsolatuknak ezzel az egy dologgal, nem mardosná ennyire. Még csak a másik szemébe sem mer nézni, képzelt gondolatai így is súlyként nehezednek rá, szinte ki tudja venni Jungkook tekintetéből, hogy egyre jobban idegenedik el tőle.

-Én... lefeküdtem vele, mert ezt akarta. Amikor anyukádnál voltál. Ez meg majd elmúlik. - von vállat letörölve könnyeit. - Sajnálom, teljesen megértem, ha itt hagysz, mert jelenleg még én is undorodom magamtól.

-Tae, ne hülyéskedj. - húzza magához közelebb. - Nem fogok én semerre sem menni mellőled és ne utáld magad, a férjed, még mindig. - törli le könnyeit. - Ez egy fontos kérdés, nem haragszom ameddig úgy döntöttél, hogy ezt te is akarod. Szóval? Akartad?

-Ez egy kicsit bonyolult. - sóhajtja. - De, valami olyasmi, hogy akartam. - hazudja gyorsan.

-Valami olyasmi? - vonja fel a szemöldökét. - Nem vagy túl meggyőző.

-Nem bántott.

Jungkook határozottan bólint, majd egy gyors puszit nyom a másik ajkaira. Most már nincs olyan mentség, ami miatt ne utálná a másik alfát. Nem szívesen hagyja magára az omegát, mikor kiszáll mellőle, bár azt sem kockáztatná, hogy itt találja mind a kettejüket. Taehyung gyorsan megy be a szobába, hogy magára kapjon néhány ruhadarabot, majd villámsebességgel szedi le a lépcsőket, hogy barátja nyakába boruljon. Mosolyogva rángatja be a konyhába, hogy legalább addig beszélgessenek, amíg neki áll a teendőinek.

-Mi ez a nagy mosoly nálad? - érdeklődik egyből Hoseok. - Jézusom, ne mondd el, nincs itt Jungkookt, tuti csináltatok valamit. Jézus.

-Nem csináltunk semmit sem. - fújtatja frusztráltan. - Vagyis, voltunk a parton, csak a kocsi út nagyon megviselt, szóval a legnagyobb része arról szólt, hogy ne hányjam el magam. Meg... Tudod, van az a hely, amit mindig is meg akartam venni. Az enyém. - harapja be ajkát. - Kook megvette.

-Mi a szar. - pislog nagyokat Hoseok. - Tartsd meg ezt az embert, TaeTae. Hagyd el az a seggfejet most azonnal. Költözz el, válts nevet és élj új életet Jungkookkal.

Taehyung nevetve rázza meg a fejét. Szeretné ezt ilyen gyorsan lerendezni, már ha még Jungkook valóban mellette akar maradni most, hogy tudatában van annak, férjével is lefeküdt, bár még akkor is, hogy nem szerette volna. Vigyorogva néz a másikra, könyökeit megtámasztja a konyhapulton, minél halkabban beszélve, még akkor is, ha az alfa az emeleten van. Minél előbb szeretne valahogy ő is segíteni a másikon, nem hagyhatja azt, hogy az ölébe hulljanak a dolgot, viszonzás nélkül, abban az esetben is, hogy a másik ezt nem is várja el.

-Hobi, te régen akartatok grafikust a céghez, ugye?

-Illusztrátort kerestek, azt hiszem már van, de ha szeretnéd utána kérdezek. - mosolyog. - Miért?

-Szeretnék tenni valamit Jungkookért. Annyi mindenbe segít nekem, Dae is szereti, ráadásul vett egy helyet nekem. - löki el magát a pulttól. - Én is akarok tenni valamit érte, ha nem is lesz mellettem a válás után. Amit meg is értenék, voltam olyan hülye, hogy Jinhwan alá feküdtem. Neki úgyis csak az a másik omega a fontos meg az a hülye kocsi. Ennyi.

-Mit csináltál? - kérdezi hangosabban. - Mi? Miért? Mi ez a visszaesés?

Az omega most már teljesen hülyének tartja magát. Minél előbb össze kell szednie magát, mielőtt még a férje is előtt olyan dolgok csúsznak ki a száján, aminek nem kéne, ez a nap teljesen kikészíti őt. Talán a hányingere vagy éppen a fáradtsága miatt nem tud arra koncentrálni, hogy mit ejt ki a száján, mély levegőt véve túr a hajába, hogy össze tudja szedni a gondolatait, több - kevesebb sikerrel.

-Nem mintha akartam volna. - dünnyögi halkan. - Mármint, hogy... nem kifejezetten ellenkeztem, szóval... na érted. Azt mondta megjelöl, szóval hagytam magam.

-Tehát megerőszakolt. - kel fel idegesen a helyéről Hoseok.

-Dehogy erőszakolt meg.

-Na most felteszek neked egy kérdést és olyan őszintén fogsz rá válaszolni, ahogy csak tudod, mert rendesen felkúr az az ember. - hadarja idegesen. - Mondtad neki, hogy álljon le? - kérdezi mérgesen a béta, mire Taehyung csak megszeppenve bólogat. - Folytatta? - ad újból helyeslő választ az omega. - Le akartál vele feküdni? - a másik csak halkan ad egy nemleges választ. - Tehát te mondtad, hogy álljon le, de ő folytatta és még azt is mondta, hogyha ellenkezel megjelöl?

-Valami olyasmi.

-Akkor rohadtul megerőszakolt téged és ne merd mentegetni őt. Ez... Jézusom, nem is akartad azt az egészet.

Taehyung nem kifejezetten tudja, hogy mit mondjon erre, szeretné valahol mégiscsak mentegetni a férjét, még mindig főként saját magát hibáztatja a történtek miatt, hiszen ameddig nem feleselt ennyit, nem is történt semmi ehhez hasonló dolog. Talán meg kéne egészen addig húznia magát, amíg be nem fejeződik ez a válás. Mind a ketten összerezzennek, amikor Jungkook nagy hévvel torpan be a konyhába, hogy egy gyors puszit nyomjon az omega hajába, majd magához is húzza egy gyors ölelésre.

-Hamarosan jövök vissza, van egy kis dolgom. - ad egy puszit az arcára is. - Hobi, te addig ne mozdulj innen.

Értetlenül nézik, ahogy egyre idegesebben hagyja magukra őket és csapja be maga után az ajtót. Valamennyire félve néz a barátjára, nem tudja magát túltenni azon, hogy Jungkook esetleg haragszik rá vagy most tervezi elhagyni őt, ugyanakkor nem is érti , akkor miért puszilgatja meg. Abban az egyben biztos, egészen addig fog aggódni, amíg újra meg nem látja az alfát és meg nem beszélik ezt az egészet.