Semmi kétség nem fér hozzá, hogy ő a tökéletes életet éli. Mindenki megirigyelné, van egy már túlontúl helyes férje és egy csodaszép háza, amiben nem is kell semmit sem csinálnia. Talán még el is van kényeztetve, azért ilyen gyönyörű még mindig. Lehet a gyönyörű nem is lenne illendő hozzá, ezt a fajta szépséget egészen máshogy szokták hívni, mégsem talál hozzá senki sem megfelelő kifejezést. Sötét fürtjei alól szinte megvillannak szemei még akkor is, ha az is sötétebb színben úszik, sima arcán tekintete egészen ártatlan, mégis néhány pillanatban sokat sejtető, minden porcikája azt súgja, hogy ő egy igazán szemet gyönyörködtető omega. Csak végig kell nézni hosszú lábain, kecses vállain és a derekán, mit sokan magukénak akarnak tudni, főleg egy gyerek után. Mégis a kisugárzása elég nagy határozottságot sugall, mint, aki bárkit irányítani tudna, könnyedén csavarja ujjai köré az alfákat. Nyilván így érte el a házasságát is, még, hogy kényszer...Ilyen teremtés mellé senki nem menne kényszerből hozzá, önként ugranának mellé. Aki rá néz, ezt gondolhatja. Ugyan azt senki még csak nem is sejti, hogy mennyire feszeng bőrében. Most már eléggé bánj azt, hogy nem egy nagyobb pólóban jelent meg itt, túl sok szempár rá szegeződik, ami zavarja, nem is kicsit. Mély levegőt vesz, hogy egyáltalán be merjen menni a kapun, tudja, hogy most jóval több időt el fog itt tölteni a tájékoztató során. Utálja, mikor akaratán kívül erre rákényszerítik. Legalább csak ezt tudná valahogy ellógni, főleg úgy, hogy Jungkook várja érkezését otthonában. Minden gondolata, amik sötét felhőként gyülekeztek eddig feje fölött abban a pillanatban oszlik szét és veszi át a helyét a nyugodtság és boldogság, mikor meglátja azt az egy személyt, aki miatt mindig ide kényszerül. Legalább érte megéri egy kicsit feszengenie. Érte bármit. Azért magában reménykedik, hogy Jungkook nem unja nagyon meg az ott létet, főleg úgy, hogy ez az első napja ott.

Az, hogy az alfa unatkozzon? Lehetetlen. Mindig feltalálja magát valamivel, most éppen azzal van elfoglalva, hogy minél előbb kiszellőztessen a kis házban, hogy egyáltalán be tudjon menni, nem éppen lenne elegáns húzás, ha neki esne a másiknak csak azért, mert túl sokáig érezte intenzív karamella illatát. Mivel azt sem tudja merre kéne kezdeni a munkát, még csak azzal sem foglalhatta le magát, csak ül az autója mellett és a medencét bámulja, hátha valamilyen csoda folytán megjelenik Taehyunk, aki már egy ideje eltűnt innen. Egészen megbékélt már ezzel a helyzettel, csak a férje ne érjen előbb haza, mint ő. Ezzel az újfajta félelmével együtt siet be inkább a házba, elfogadva azt a tényt, hogy innen semmi sem viszi ki az omega emlékét. Ahogy belép egyből lerúgja magáról a cipőt a kis előszobában, hogy a lakás többi részét is felfedezze. Ha ezt nevezik kis háznak, nem is meri megtudni milyen, ha nagyobb házat szeretnének venni. Már csak a konyhában megtorpan, bár még mindig csodálja azt, hogy mekkora hely kell valakinek ahhoz, hogy főzzön, ő tudja, hogy nem igen fog itt időt eltölteni, a nappaliján is megakad a szeme, valahogy úgy érzi, ez az épület csak az omegának készült, hiszen mindenhol az ő stílusát látja visszatükrözni, különösen ebben a szobában. Egyedül a fürdőbe és a hálószobába nem teszi be a lábát, főleg azért nem, mert innen áradt legjobban Taehyung illata. Összerezzen, mikor hallja a kapunak a nyitódását, nem akar kimenni innen, csak akkor, ha a másik hangját meghallja.

-Kook. - kopog az ajtón Taehyung. - Bent vagy?

Szinte azonnal kivágja az ajtót a helyéről. Az omega hátra is lép, érzi, hogy a másik illatát is jóval intenzívebben lehet érezni, nem is hibáztatja érte, hiszen az egész ház az ő illatával van tele. Még egy utolsót tesz messzebb, csakis a biztonság kedvéért. Ugyan inkább az alfa védelme miatt, mintsem a saját épségéért.

-Kész a vacsora, már csak te hiányzol onnan.

Itt az idő. Felmérni a másik alfát. Már előre tudja, hogy kifejezetten ellenszenves lesz számára, de tekintve arra, hogy ő az egyik főnöke igyekszik majd nem kimutatni neki ezt. Még mindig furcsállja azt az igen kicsi cipőt, ami a bejárat előtt hever, pedig még csak gyerekkel sem találkozott, bízik abban, hogy csak egy ismerős gyerekéé. Miután megkapja az irányítást a fürdőszoba felé, sietve megy be oda, legfőképp azért, hogy összeszedje magát. Már látta a másik férfit, de mégis olyan érzése van, mintha most először találkozna vele.

-Kicsim, gyere ide. - kiabál ide Taehyung. - Nem bánt senki. - nevet az omega.

Jungkook teljesen értetlenül néz rá, nem hinné, hogy egy felnőtt férfinek ilyen biztatásra lenne szüksége ahhoz, hogy asztalhoz üljön. Egészen pici lábak találkozása hallatszik egyre közelebb, ahogy Taehyunghoz fut és a lába mögé bújva néz az ismeretlen alfa felé. Próbál megszólalni, de ez a találkozás, mire egy kicsit sem számított minden szót belé fojt, ha valaki házas, azt még könnyű elviselni, elválni bármikor lehet, na de ha gyereke is van? Ott már minden igyekezet alapból kudarcra van ítélve. Enyhe kábultsággal emeli fel a kezét, hogy integessen egy picit az őt bámuló gyerekre.

-Szia. - préseli ki magából. - Jungkook vagyok. - sokk ellenére is illedelmesnek kell lenni.

-Köszön szépen. - guggol le Taehyung. - Ő fogja a kertet szépre csinálni apának. - nyom egy puszit gyereke fejére.

-Szia. - suttogja alig hallhatóan az apróság. - Daesungnak hívnak. - lép egyet bátrabban előre.

Minél tovább nézi a picit egyre több hasonlóságot vél felfedezni közte és a mellette guggoló apja közt. Bármennyire is próbálta eddig tagadni magában, most már egészen biztos, hogy az ő gyereke és nem csak valaki itt hagyta, hogy vigyázzon rá egy kicsit.

-Szép pingvin. - mutat a plüssre Jungkook.

Bárki, aki ránéz meg tudja állapítani azt, hogy eddig semmi köze nem volt egy gyerekhez sem. Taehyung is ezt mosolyogta meg leginkább, lehet szólnia kellett volna már előre? Bár nem igazán tudta hogyan közölje a semmiből, olyan sokat nem is tudtak beszélgetni, mielőtt el kellett volna rohannia. Daesung egyre bátrabban viselkedik az idegen jelenlétében, még a kis pingvint feltartja, hogy Jungkook sokkal jobban lássa.

-Megnézed az autóimat? - kérdezi csillogó szemekkel a pici.

-Majd vacsora után mutasd meg neki, kicsim.

Csalódottan néz a háta mögötti kis térre, ahol az említett játékok sorakoznak. Az alfa bár mosolyog, azért a sokk még mindig dolgozik benne. Amikor Taehyung az mondta, hogy hárman lesznek, azt hitte, hogy az omega meg a két alfa és nem pedig egy gyerek fog a társasága lenni a másik férje helyett.

-Apu mikor jön haza?

-Nagyon későn, te már aludni fogsz. De, amikor reggel felkelsz itt fog rád várni.

Szereti látni gyermeke szemeiben azt a csillogást, amitől igazán aranyos lesz és csak remélni tudja, hogy reggelre már tényleg itthon lesz férje és ezt a csillogást nem fogja elvenni gyermekük tekintetéből. Jungkookra pillantva látja azt, hogy még mindig enyhe sokkos állapotban van.

-Nagyon rossz a másik ház?

-Egy kicsit sem az. - rázza a fejét egyből. - Elleszek ott. - főleg, ha még mindig ott terjeng a másik illata, amiben biztos volt. Szerinte sose fog az onnan kimenni, amit nem is bánt annyira. - Úgyis a kertben töltöm majd a napjaim nagy részét, délután el is kezdem.

-Most megnézed az autóimat? - vág a szavukba izgatottan a csöppség. - Megettem. - néz az apjára. - Légyszi.

Taehyung mosolyogva rázza a fejét és Jungkookra néz, hogy vajon ő mit szó ehhez. Az alfa egyből felpattan a helyéről, hogy a szőnyeghez rohanjon nagy szemekkel nézve az apró játékokat és azt hallgatta, ahogy a kisebb magyaráz neki. Az omega érdeklődve nézi őket a kanapén elterülve, a másik apjával nem igen játszik, így élvezni fogja, ahogy rajta kívül másoknak is megmutathatja ezeket. Jó érzés volt nézni őket, titkon bízott abban, hogy még Jungkookon is tud nevetni egy kicsit.