Már egy ideje fent van és csak a mellette alvót nézi. Nem tudja elképzelni, hogy Taehyung mi miatt sajnálkozott annyira és miért hiszi azt, valaha is elhagyná őt ok nélkül. Fogalma sincs arról, hogy miképp tudná csak egy kicsivel is jobb kedvre deríteni a másikat vagy biztosítani arról, hogy bármit elmondhat neki, tegyen bármit az omega, úgy érzi akkor sem múlnának érzései iránta. Óvatosan húzza közelebb magához, végre már nem érzi a másik alfa illatát Taehyungot, sokkal inkább egy másikat, legnagyobb sajnálatára csak halványan érezni, bármennyire is próbál minél közelebb lenni hozzá, akkor sem érezné sokkal jobban, pedig ez az egy illat nagyban hozzájárul abban, hogy mindig ott akarjon maradni a másik mellett. Könnyebben meg tudná úgy megfogalmazni érzéseit, hogy minden egyes részlet elveszi az eszét, ha az omegáról van szó, mostanában egyre jobban. Elmosolyodik, amikor a másik is sokkal jobban bújik hozzá, valahol örül annak, hogy még annak ellenére is itt marasztalta Taehyung, hogy férje már itthon van. Ilyen pillanatokban kívánja azt, hogy bárcsak előbb lett volna bátorsága ahhoz, hogy a másik elé álljon, sőt a mostani helyzetet sem főleg ő teremtette meg, ha újra csinálhatná a dolgokat, az első adandó alkalommal letámadta volna a másikat. A másik felé fordul, amikor egy puszi érkezik a nyakára, vigyorogva csúszik lejjebb, hogy egy csókot nyomhasson a másik ajakira, szemeinek csillogásának ellenére is látja rajta, a tegnapi bús hangulata nem teljesen múlt el, lágyan simít végig a másik arcán, érintésébe minden egyes iránta érzelmeit belesűríti, hátha valamilyen szerencse folytán ennyitől is felvidítja a másikat.

-Köszönöm, hogy itt maradtál. - húzza közelebb magához az alfát. - Jól esett.

-Bármikor, Tae. - piszkálgatja a tincseit. - Nem kell ezt megköszönni, vigyázni szeretnék rátok.

-Ránk?

-Rád is és Daere is. - nyom egy puszit a homlokára. - Fontosak vagytok számomra, mind a ketten. Tudom, hogy elég fura ezt így kimondani, de így van, szeretnélek vigyázni rátok, megvédeni titeket, még akkor is, ha ez nem mindig lehetséges.

Taehyung szorosan bújik az alfához, egyszerűen csak megmagyarázhatatlan boldogság önti el, ha a másikkal lehet és ehhez biztos sokban hozzájárul az, amiket mondd vagy éppen tesz értük. Emiatt is valahogy utálja magát, végre van valaki az életében, aki megbecsüli őt, erre még csak annyira sem képes, hogy kiálljon férjével szemben, akkor is, ha nem ő tehet a történtekről. Megfogalmazódik magában egy gondolat, pontosabban érzései vezetik ebbe az irányba, lehetséges, hogy valamennyire eltaszítja magától az alfát, de azért reménykedik benne, hogy mellette marad még akkor is. Lassan ül fel az ágyban és megvárja, hogy Jungkook is kövesse a példáját, zavara elűzése érdekében az egyik párnával kezd el babrálni.

-Segítenél neked valamiben? - pillant fel a másikra. - Így támogatás szempontjából.

-Bármiben segítek. - fogja meg a kezét. - Mit szeretnél?

-Lehet, hogy ez szokatlanul fog hangzani... - sóhajtja. - És nem is főként miattad, sokkal inkább Dae vagy éppen magam miatt...de azért valamennyire te is közre játszol, már ha ez érthető, amit össze - vissza magyarázok, de nem tudok értelmesebben magyarázni, mert kicsit ideges vagyok.

-TaeTae. - nevet fel Jungkook. - Nyugi, segíteni fogok neked, bármi legyen az.

-Jó, de attól még egy kicsit ideges vagyok, abból kiindulva, ahogy beszéltem neked erről korábban, de ez egyre kevésbé érdekel, sőt már teljesen leszarom, hogy ki mit gondol erről, én csak... El szeretnék válni, sőt el is fogok válni tőle, csak kell valaki, aki itt van mellettem és Dae mellett, akit szeret és talán nem fogja annyira megviselni őt.

Jungkook nem is mondd semmit, csak egy ölelésbe vonja a másikat, nem is mer abba belegondolni, hogy mi miatt jött el az a pont Taehyungnál, hogy amellett dönt, hogy ott hagyja a férjét minden nyomás ellenére is. Szerinte magától értetődő az, hogy mellette marad és nem csak azért, mert valamilyen szinten ő is közrejátszott ebben. Az omega valamilyen szinten meg tud nyugodni, amihez az alfa nyugtató illata és a tudat, hogy ki tud valahogy ebből a helyzetből jutni is közrejátszott. Most, hogy jelenleg férje sincs itthon magabiztosan mer mozogni az egész házban, nem kell attól félnie, hogy valami olyasmit tesz, ami miatt újra felidegesíteni őt. Olyan érzése van, mintha minden egyre jobbra fordulna, még akkor is, ha tudja ez nincs így, hanem csak a saját kis képzeletébe menekül, ami jelenleg még meg tudja nyugtatni. Halvány mosollyal dől Jungkook mellkasának, amikor megérzi dereka körül kezeit.

-Pihenj kicsit. - veti fel az ötletet Jungkook. - Ezt folytatom én, addig tudsz pihenni, reggel óta itt vagy.

-Őszintén én szeretek a konyhában lenni, sokszor kikapcsol.

-És a festés? - fordítja magával szemben. - Szoktál?

-Nem igazán lenne értelme, szóval nem. Néha gondolok arra csak úgy neki állok, de általában nincs időm erre.

-Szerintem kezd el. - húzza mosolyra ajkait. - Hamarosan jó fog kisülni belőle, ígérem. - ad egy puszit arcára. - Elmegyek a boltba, kell valami onnan?

Amikor Taehyung megrázza a fejét gyorsan halad az autója felé, most már úgyis biztos abban, hogy apjától megveheti azt a helyet, már csak ki kell várnia, hogy az omega nevére kerüljön. Azt is tudja, hogy miképp tudja felvidítani a másikat, az első olyan helyre megy, ahol tudja, lehet minden művészethez kapcsolódó dolgot venni, gyermeki izgatottsággal választja ki a festékeket és eseteket, még a vászont is, jelenleg kifejezetten örül annak, hogy erről tanult éveken át. Mégis csak tudja hasznosítani tudását, ha nem is szakmailag. Mélyen reméli, hogy ez valamilyen szinten felvidítja az omegát és eltereli a gondolatait a férje gondolatáról is. Mosolyogva szedegeti ki az összes vásárolt cuccot, izgatottan lépdel a konyhába, ahol még mindig Taehyung tevékenykedik. Az omega értetlenül nézi a másik kezében a dolgokat, nem kifejezetten érti, hogy mit keresnek ezek nála, nem rég még abban a tudatban volt, hogy boltba megy.

-Ezek mik? - dönti oldalra fejét Taehyung. - Azt hittem boltba mész.

-Oda mentem. - von vállat. - Meséltél arról, hogy szeretnél festeni, itt az idő, most van rá időd, én mindent megcsinálok.

-Miért akarod ennyire, hogy fessek?

-Amikor órákon voltunk és éppen rajzolni kellet vagy festeni, látszott, hogy kikapcsolt téged és szeretted. - lép közelebb hozzá. - Most is úgy érzem, hogy bánt valami, nem tudom, hogy mivel tudlak jobb kedvre deríteni, de ez jó ötletnek tűnt.

-Jungkook, ez egy tökéletes ötlet. - vonja bele egy ölelésbe. - Szokatlan, hogy ennyire gondoskodnak rólam.

-Szokj hozzá, amíg ismerlek, gondoskodni fogok rólatok, ahogy csak tudok. - Felvigyem ezeket a szobádba?

-Ne, itt akarok lenni lent, veled. - veszi el a kapott dolgokat. - Nagyon sok ötletem van, ez kicsit olyan, mintha a saját kávézómba festenék.

-Majdnem.

Egy kicsit büszke magára Jungkook, amiért egy pici mosolyt lát a másik arcán. Mindig is szerette nézni, amikor a másik elmerül a dolgaiban, a legvonzóbb embernek tekinti ilyenkor, amikor a saját világába jár Taehyung. Örül annak, hogy ha nem is nagyon, de fel tudja vidítani az omegát. Titkon nagyon is boldog amiatt, hogy kettejük kapcsolata lassan elérhet arra a szintre, hogy valóban együtt is legyenek és nem a legnagyobb titokban kell bújkálniuk.