Jelenleg kifejezetten utálja magát, főleg önmagát hibáztatja azért, ami történt, a végére már csak ellenkezésre sem maradt ereje, csak tehetetlenül várta mindennek a végét. Most is inkább magát ostorozza a szobája padlóján ülve, nem tudja eldönteni, hogy férjétől undorodjon jobban vagy saját személyétől, képtelen kiverni a fejéből az elmúlt történteket, el akart menekülni mindenki elől, hogy ilyen ne forduljon elő újra. Talán, ha nem járt volna a szája feleslegesen, csak néhány szúrós pillantást kapott volna, csakis az ő hibája minden, tudhatta volna, hogy ez fog történni, már az első olyan alkalomkor, amikor visszautasította a férjét. Most már csak sírni sem tud, bármennyire is szeretné könnyek formájában kiadni minden gondolatát, amik hol őt hibáztatják, hol férjét utálják egyre jobban. A lehető leghalkabban kel fel a helyéről, nehogy még emiatt is felidegesítse a másikat, pedig az sem biztos, hogy még itthon van, óvatosan nyitja ki az ajtót, hogy fürdőszobájába menjen. Hányingerét visszatartva lép a zuhany alá, talán víz elmossa gondolatait is, ahogy abban is reménykedik, hogy így nem fogja érezni bőrén az érintések nyomát vagy a fájdalmat, lehet még szerencsésnek is kellene mondani magát, amiért még nem jelölte meg. Akkor tényleg mellette ragadna. Az első vízcseppekkel együtt a könnyei is legördülnek arcán, jelenleg bármit megadna azért, hogy Jungkook mellette legyen, biztonságban.

Az alfa lábát rázva próbál apja szavaira koncentrálni vagy saját megérzéseire, hátha valamilyen csoda folytán érzékelni tudja mi van Taehyunggal, ha már egy ideje nem jelentkezik neki. Nem tudja kizárni azt, hogy valami baj van és ha így lenne senki mást csak saját magát tudná hibáztatni, hiszen mindig is volt egy rossz előérzete, talán hallgatni kellett volna rá és ott maradni, esetleg magával hozni az omegát. Gyorsan a telefonjára pillant, hátha fogadja üzenet a másiktól és nem kell ennyire aggódnia miatta. Megpróbálhatná siettetni ezt a beszélgetést, de tart attól, hogy akkor apja nem is veszi őt komolyan és nem adja el semmi pénzért sem azt a helyet.

-Miért érzem úgy, hogy nem figyelsz?

-Figyelek. - teszi el gyorsan készülékét. - Figyelek, mert ez fontos nekem. Nagyon az, csak... mindegy. Most erre kell koncentrálnom, igazad van.

Mosolyogva pillant anyjára, aki csatlakozik hozzájuk, legalább ő itt van és meg tudja menteni a beszélgetésüket, ha valami miatt rossz irányba terelődne, esetleg arra, hogy munkába álljon a családi cégnél.

-Szóval, a tulaj neve, Kim Taehyung lenne?

-Kicsim, ő ki? - kérdezi a nő egyből. - A párod?

-Ez egy kicsit bonyolult, majdnem olyan, mintha a párom lenne de nem az, mert...Bonyolult, anya.

-Ő egy férjes omega.

Sóhajtva adja fel azt a reményt, hogy anyja más felé fogja terelni a beszélgetést. Ez bizonyára elég információnak bizonyult számára, hogy megakadjon a beszélgetés és ezzel az aggodalma is nőjön. Úgy érzi minden percben, amíg nem hall a másik felől, nagyobb lesz a baj, csak írna vissza bármit neki, akkor valamennyire megnyugodna, legalábbis pár perc erejéig nem azon gondolkodna, hogy mi történik abban a házban jelenleg.

-Mibe keveredtél bele, kicsim? Ugye nem keversz bele egy házasságba?

-Anyu, nem. Vagyis.. Jó, mondhatjuk azt, hogy belekeverek egy házasságba. De inkább mondanám azt, hogy Taet valami cselédnek tartják, bármennyire is kényszer ez a házasság, tudna figyelni rá, az a seggfej nem képes észre venni azt, hogy mennyi minden megtesz Taehyung. Nem kéne ennyire leszarni, szóval csak saját magát okolhatja azért, ha ő mellettem köt ki. És most kérlek titeket, beszélhetnénk arról, hogy meg tudom - e venni azt a helyet vagy nem? Fel akarom őt hívni, mert nagyon rossz előérzetem van és, ha bántja Taet nem fog érdekelni, hogy a főnököm vagy Dae apja. Egyiküket sem bánthatja. Szóval... - néz apja irányába.

-Minél előbb fizess, fiam.

-Köszönöm.

Egyből felkell a helyéről, hogy a saját szobájába rohanjon, minél előbb fel akarja őt hívni, reméli csak tényleg túlreagálja a dolgot, ahogy arról Taehyung is biztosította. Idegesen járkál fel és alá a szobában, amíg megcsörgeti a másikat. Az omega épp csak leül az ágyára, csörög is a telefonja, hatalmas megkönnyebbülést érez már csak azért is, hogy a másik keresi őt, pár mély levegőt vesz, hogy arra a kis időre abba tudja hagyni a sírását. Halvány mosollyal az arcán hangosítja ki telefonját, miközben elfekszik az ágyon, a nyugodtság is elárasztja, amint meghallja Jungkook hanját.

-Minden rendben, Tae?

-Persze. - válaszolja halkan. - Tudnál róla, ha nem így lenne, igaz? Múltkos is azt mondtad, érezted.

-Ez igaz, de attól még, hogy most nem érzek semmit, csak a saját aggodalmamat, lehet baj. - sóhajtja az alfa. - Lehet igazad és túlreagálom, de valamiért nagyon aggódom miattad. Jobb lett volna, ha nem is jövök el.

-Kook, minden rendben van. - köszörüli meg torkát. - Biztos tudnál róla, ha baj lenne, de nincs. Nálatok minden rendben? Milyen ott?

-Megveszem aputól, amit akartam is. - vidul fel hangja valamennyire., miközben elkezd összepakolni. - Majd ha már minden kész megmutatom neked mit vettem, szerintem neked is tetszeni fog.

-Te veszed, a lényeg, hogy neked tetszen. - nevet fel. - Jungkook, holnap mikor jössz? Szükségem lenne arra, hogy itt legyél.

Tudta, hogy valami gond van, jó esetben ilyet nem is mondana neki, esetleg megint veszekedett férjével, vagyis reméli, hogy ez a legnagyobb gond, ami náluk előfordulhat. Egyre gyorsabban pakol be a kis táskába és búcsúzik el szüleitől, esetleg majd máskor jön több napra is, ha már teljesen biztos abban, hogy biztonságban van az omega vagy ha mellette lesz. Az út közben még Taehyungot is megpróbálja szóval tartani, addig sem tud baj történni vagy ha igen azt hallani is fogja és lesz oka nekimenni a másik alfának, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nem lenne neki szabad semmi körülmény között sem. Taehyungnak sikerül jobban is megnyugodni, még úgy is, hogy a másik távol van tőle jelenleg, most már csak annyi dolga van, hogy reggelig elkerüli férjét, talán még tovább, egészen addig, amíg el nem tudja felejteni azt, amit tett vele, ha egyáltalán ez lehetséges számára.

-Jinhwan otthon van? - kérdezi hirtelen Jungkook, mire csak egy nemleges választ kap.

-Vagyis... Szerintem most jött vissza, hallom a kocsit. - veszi halkabbra. - Meg az ajtót is, miért?

-Nem lényeges. - kopog Taehyung ajtaján. - Nyisd ki, én vagyok az.

Az omega értetlenül kel fel az ágyról, még úgy is félve nyitja ki az ajtót, hogy tudja, Jungkook az. Akaratlanul is előugrik az a rémkép, hogy a férje jött ide fel, életében először. Amint meglátja az alfát egyből ölelésébe bújik, könnyeit is szabadjára engedi, ami főleg a megkönnyebbülés miatt jönnek elő. Az egyetlen érintés, ami miatt nem érez késztetést arra, hogy meneküljön, sokkal inkább vágyik még többre, hátha mindent el tud felejtetni vele, hogy csak a jó emlékek maradjanak hátra.

-Velem is alszol? - dünnyögi Taehyung. - Kérlek. Nem akarok egyedül maradni.

Tudja, hogy valami volt férje és közte, egyszerűen csak érzi az illatot, ami ezt elárulja neki, csak nem tudja, pontosan mi. Jungkook lassan kezdi el az ágy felé tolni, nem kifejezetten érdekli a tény, hogy nem csak ketten lesznek ebben a házban, úgyse jön ide fel a másik, ha meg igen, akár kérdőre is tudja vonni amiatt, amiért így talált rá az omegára. Hagyja, hogy Taehyung kényelmesen elhelyezkedjen rajta, majd óvatosan kezdi el simogatni a másik hátát, hátha így meg tudja nyugtatni és megkérdezni tőle mi a baj.

-Sajnálom, Kook. - fordítja felé fejét. - Ne haragudj.

-Ugyan miért haragudnék? - kérdezi egyre jobban aggódva. - Nem haragszom semmiért sem. Történt valami?

-Én csak... - búj jobban a másik ölelésébe. - Nem akarom elmondani, mert félek, hogy emiatt foglak elveszíteni. - szipogja halkan. - Csak marad még itt velem, kérlek.

Taehyungnak ez az új félelme igen gyorsan jött elő, tart attól, hogy esetleg az alfa is ugyanannyira tartaná őt undorítónak őt, mint saját maga, jelenleg csak arra van szüksége,m hogy ezen az éjszakán ne maradjon egyedül. Jungkook jobban magához húzza a másikat, biztosítva arról, hogy nem megy sehova sem, mellette marad. Nagyon kíváncsi arra, hogy mégis mi miatt hiszi ennyire azt, hogy bármi miatt is magára hagyná őt, szerinte semmi olyan dolgot nem tud csinálni, ami miatt el akarná hagyni őt.