Jungkook az elmúlt két hétben igen furcsálta Taehyung viselkedését, nem is azt, hogy távolságtartó vele szemben, ami még érthető is abból kifolyólag, hogy a másik férje a szokásosnál is nagyobb seggfej és jobban tapad hozzá. Az egészben az a legbosszantóbb számára, hogy érzi, az omegával nincs minden a legnagyobb rendben, az a nap óta, mikor majdnem rájuk törte az ajtót, valami bántja a másikat. Szinte biztos benne, hogy akkor érezte a másik félelmét, amit azóta is érez, ha a másik alfa is belép hozzájuk, nem tudja mi miatt és mégis mit csináltak ott bent, de már - már ég a vágytól, hogy megkérdezze tőle. Érzi rajta, nem akar egyedül lenni férjével, nem is szívesen hagyja magára, még akkor is azon gondolkodik mikor lehetne vele, ha éppen saját házukban is vannak. Két hete távolabb vannak, mint szoktak, mégis úgy érzi egyre jobban közelebb kerül hozzá, a szokásosnál is nagyobb kötődést érez a másik iránt, valami miatt ennél is jobban akar törődni az omegával és boldogsággal tölti el a tudat, hogy a másik is ugyanígy érez. Hiába kerüli, Taehyung is annyira kötődik Jungkookhoz, mint ő hozzá, csak éppen nem tudja, hogy mi az oka. Az egész teljesen hirtelen csapott le rájuk, ismeretlen ok miatt, meg sem tudják állítani ezt az érzést és nem is akarják. Mosolyra húzódnak ajkai, mikor a másik megjelenik a konyhában, szereti azon alkalmakat, amikor csak ketten vannak a házban, így gond nélkül tudja nézegetni a másikat.

-Jó reggelt. - mosolyog Taehyung.

-Szia. - pattan fel egyből helyéről. - Nagyon csini vagy.

-Koszos pizsiben vagyok.

A gyors és lopott csókok után semmi más nem töltheti el nagyobb boldogsággal, minthogy egy tényleges csókban részesítse Taehyungot. Derekára csúsztatja kezét, hogy minél közelebb kerüljön hozzá, az érzésre csak rá segít az édes illat, ami mindig átjárja mostanában az omegát. Jungkook a másik nyakába fúrja fejét, hogy érezhesse az illatot, még egy puszit is nyom a bőrére, még csak elképzelni sem tudja mi miatt kötődik napról napra jobban hozzá.

-Mostanában hiányzol, Jungkook.

Megnyugszik valamennyire ezt hallva és amiatt is, mert nem érzi, hogy a másik esetleg félne. Szorosabban öleli magához, miközben a nappali felé tartanak, nem is érdekli őt hogy most kivételesen sok dolga lenne, ha az omega így nyugodt, akkor ezt fogja tenni. Hagyja, hogy a másik úgy helyezkedjen, ahogy neki kényelmes, neki is hiányoznak az ilyen pillanatok, túl gyorsan telt el az a pár nap, amikor csak ketten voltak, hamar visszatért egy túl kellemetlen tényező kettejük közé.

-Tae, mostanában olyan, mintha nem lenne minden rendben veled. - simogatja a hátát. - Mi a baj? Két hete olyan... Nem is tudom. Szokatlan vagy.

-Furcsán is érzem magam. Fáradékony vagyok, ez az elmúlt két hét, sok volt. - sóhajtja fáradtan. - Dae is hiányzik már.

-Történt valami? - tolja messzebb egy kicsit. - Úgy értem, kettőtökkel. Azt hiszem éreztem, hogy féltél vagyis... mintha most is tartanál tőle. Féltelek téged, nagyon, érzem... érzem, hogy félsz, ha a közelében vagy és nem tudom miért. Bántott téged? Vagy csinált valamit?

Álmosan és kissé értetlenül néz az alfára, tisztában van vele, hogy ő akarta, legyen ott akkor, tudta, hogy érezte félelmét is, mégis meglepte a kérdés. Ebben a két hétben nagyon ügyelt arra, hogy még csak a kelleténél se legyen többet kettesben a férjével, valójában tartott tőle, többször is kiabált vele, ha ideges volt, bár eddig sose bántotta, most fél, hogy egy ilyen újra előfordul. Bele sem mer gondolni, hogy mit tett volna, ha Jungkook nem kopog be akkor, talán most nem ülhetne itt mellette, nem érezhetné ilyen nagy biztonságban magát.

-Tudom, hogy Jinhwan egy seggfej... - ül feljebb. - De sose bántott engem. Nem történt semmi, csak egy kicsit veszekedtünk. Ennyi. Nem féltem tőle soha.

Jungkook szeretne hinni a másiknak, de nem tud. Bár érzelmei kicsit sem egyszerűek és nem lehet őket könnyen kiismerni, azt tudja, hogy most hazudik Taehyung, tisztán érezte, hogy a másik félt, a mai napig tart férjétől és nem tudja miért. Nem kérdez semmit sem tovább, ha nem szeretné elmondani, csak szorosabban húzza magához, szavak nélkül nehéz elmondani, hogy az omega mellett marad, de próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy ezt elhiggye. Gyengéden simít végig a másik arcán, majd az ajakira lehel egy gyors csókot.

-Bármikor elmondhatod nekem, ha baj van. - nyom még egy csókot ajkaira. - Nem hagyom, hogy bármi baj legyen.

-Veszekedtünk, mert... ő szeretne még egy gyereket, vagyis pontosabban egy alfa fiú gyereket, idegesíti, hogy eddig Daenek kéne átvenni a céget, már, ha a gyerek is ezt akarná idővel. Én meg érthető okokból nem szeretnék vele még egy gyereket, aki ugyanúgy le se szarna. Ezért veszekedtünk, de nem bántott.

-Én így nem akarok elmenni a szüleimhez. - rázza a fejét Jungkook. - Lehet, akkor nem bántott és soha nem csinálna veled semmit, igazad lehet, ő csak egy seggfej és semmi több, de attól én még féltelek téged. Nem tudom miért, mintha mostanában jobban kötődnék hozzád.

Az már biztos, hogy ebben mind a ketten egyet értenek. Nem tudják elkerülni egymást, hiába próbálkoznak, mert egyszerűen csak valami nem hagyja nekik, minden nap csak azokat a pillanatokat várják, amikor csak ketten vannak vagy mikor éppen nem figyel a másik és egy villámgyors puszi belefér vagy egy ölelés, legyen bármennyi kockázat ebben, attól még szeretik ezeket a pillanatokat. Taehyung is egyre többször kapja azon magát, hogy igényli a másik érintését vagy puszta jelenlétét, még most is sokkal jobban bújik hozzá, már - már könyörög azért, hogy hozzá érjen. Sóhajtva tornázza Jungkook ölébe magát, majd a fejét a vállára hajtja, hagyja a másiknak a kényeztetést, szinte már túlságosan is vágyik erre.

-Szerinted is olyan? - dünnyögi. - Mármint az, hogy jobb a kapcsolatunk, pedig alig beszéltünk. Hiányzol is, hozzászoktam ahhoz, hogy velem alszol vagy egész nap együtt vagyunk, mintha erre nagyobb igényem lenne mostanában. Talán a fáradtság teszi ezt velem.

-Így hogyan hagyjalak itt? - túr a másik hajába mosolyogva. - Ha kicsit később megyek, az neked is jó lenne?

-Szóval itt maradsz velem és bepótoljuk a két hetes lemaradást?

-Tae, te használod a parfümöt, amit adtam? - szívja be mélyen a levegőt. - Jobb, mint először éreztem. Jó illatod van.

-Még nem próbáltam ki egyszer sem, miről beszél te? - vonja fel szemöldökét. - Maximum az öblítőt érzed ezen semmi mást.

-Nem tudom mit használsz, de tetszik.

Olyan szívesen maradnának még itt, tényleg kiélveznék azt a kis időt, amit kaptak arra, hogy kettesben legyenek, de egy autó hangja ebben is megállítja őket. Mintha mostanában még csak két percre sem hagyná őket egyedül, ami nem kicsit zavarja az alfát, kénytelen elengedni Taehyungot, hogy felrohanjon valami ruhát kapni magára. Már megint ott van a félelem mellkasában, érzi, ahogy az omega fél, pedig még csak be sem lépett a másik. Valamennyire idegesen kel fel a helyéről, hogy a lépcső előtt megvárja Taehuyngot, szinte már elhatározása lett megvédeni őt, egyre kevésbé akar elmenni szüleihez, pedig eddig izgatottan várta, hogy apjával tárgyaljon az épület megvásárlásáról.

-Sziasztok. - köszön egyből Jinhwan. - Junkgook, magunkra hagynál egy kicsit minket?

-Nem. - válaszolja nyugodtan, mire értetlen pillantásokat kap. - Épp beszéltünk Taehyunggal a kert miatt. Fontos lenne.

-Hát persze.

Jinhwan már rátenné férje csuklójára kezét, hogy magával vigye, nem különösebben érdekli a beszélgetés, ami kettejük közt zajlott, csak Jungkook erős szorítása megakadályozza ebben. Makacs gyerek, nem érdekli, hogy éppen a főnöke kezét szorongatja vagy, hogy kettejük közé áll, addig nem is engedi őket közel egymáshoz, amíg érzi Taehyung félelmét, bár attól még meglepi, hogy ilyen hirtelen cselekedett.

-Bocsánat. - engedi el főnökét kissé meglepve. - Reflex, régen jártam boksz edzésre, ott tanultam. - hazudja egyből. - Tényleg nem akartam.

-Később gyere be, Tae. Beszélni akarok veled.

Még mindig határozottan az omega előtt, nem fog elmozdulni a másik mellől, akkor sem ha az állásával játszik. Hagyja, hogy Taehyung hátulról megölelje, amikor kettesben maradnak, nyugalmat erőltetve saját magára fordul vele szembe, hogy meg tudja ölelni nyugtatásképp és nyugtató számára, amint érzi eluralkodni a másikon a nyugodtságot. Az omega nem is tudja, hogy rettegjen sokkal jobban vagy örüljön annak, hogy Jungkook itt volt vele, bár tart attól, hogy mik lesznek ennek a következménye. Talán az lenne a legjobb, ha egész nap az alfa nyomában lenne, igaz az elég feltűnő lenne férje számára.

Bármennyire is próbálta húzni az időt, bújt még akkor is minél közelebb Jungkookhoz, mikor még férje is ott volt. Úgyis tudja, hogy mit szeretne mondani Jinhwan és mit tenne, ha újból nemleges választ adna neki, ujjait piszkálva topog az alfa után, aki nem igen mutat szándékot arra, hogy menni szeretne. Gyors puszit nyom a másik arcára, amíg férje teljesen másik szobában tartózkodik.

-Nem megyek. - fordul hátra Jungkook. - Vagy gyere velem, anyuval biztos nagyon jól beszélgetnél.

-Kook, menned kell, anyukád már keres, este van. - dönti oldalra fejét. - Kicsit túlreagálod.

-Egész nap követtél.

-Jó, igaz, de nem akarok újra arról beszélni, hogy gyereket akar. - suttogja. - Két hete ezzel traktál. De megleszek, szóval most elmész. Reggel találkozunk. - tolja az ajtó felé. - Túlságosan is izgulsz.

-De... - akad meg mondandójában, mikor az omega összevont szemöldökkel néz rá. - Sietek vissza, ha bármi van írj vagy hívj vagy...vagy gyere el hozzánk. Én tőlem hajnalban is hívhatsz, ha ahhoz van kedved.

-Nem foglak hajnalban hívni, de megjegyeztem. - nevet fel. - Most menj.

Legnagyobb sajnálatára még csak egy gyors csókot sem tud nyomni a másik ajkaira, mert a ház ura ebben a pillanatban dönt úgy, hogy elődugja a képét több tucat papírtömeggel a kezében. Nem látná Taehyungon, hogy félne és még csak nem is érzi azt a kellemetlen érzést mellkasában, így valami erő hatására képes elindulni, bár nehezen győzi le magában az aggodalmat, valami rossz előérzete van, de az is lehet csak a paranoia meg az ellenszenv, amit a másik alfa iránt érez.