Taehyung elgondolkodva mászkál a lakásban folyamatosan, lopva pillant a kertbe, ahol még mindig Jungkook tevékenykedik, van egy olyan érzése, hogy direkt talál magának mindig valamilyen elfoglaltságot, csak azért, hogy ne kelljen vele beszélgetnie. Kissé bánja, amiért nem próbálta megfogalmazni érzéseit, nyilván egyből könnyebb volt neki meghátrálni, úgy érzi sikerült valamennyire megbántania, pedig alig beszélt hozzá. Sóhajtva indul meg a kert felé, hogy beszéljen az alfával, még akkor is, ha jelen pillanatban kerüli őt, meg akarja valamilyen módon beszélni ezt vele. Halkan ül le a teraszra felhúzza lábait a kényelmes ülés érdekében és leginkább vár, biztos benne, hogy a másik észrevette a jelenlétét. Nem igen tudja eldönteni, hogy őt nem szeretné ennyire látni vagy csak a beszélgetést elkerülni, ami a barátaik nélkül még csak fel sem merült volna kettejük közt, képes lenne örökre ebbe a bizonytalanságba lökni magát, ami sokkal kényelmesebb neki, túl sok buktató van ebben a kapcsolatban, ha egyáltalán lehet annak nevezni azt, amit művelnek. Jungkook leül a lépcsőre, Taehyung egyből mellé is szegeződik, nyugtató számára, hogy hagyja vállára hajtsa fejét és nem húzódik el tőle. Villámsebességgel szedi össze gondolatait az omega, mielőtt még esélyét vesztené a beszélgetés kezdeményezésére, bár még így se tudja, mit is mondjon pontosan.

-Sajnálom.

Valamivel messzebb ül Jungkooktól, hogy rá tudjon nézni, aki elé értetlenül néz rá. Zavaros érzelmei, csak még jobban összekuszálódnak, ahogy az alfa rá néz, próbálja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, miszerint próbálja kiönteni érzéseit úgy, hogy a férje valahol a nagyvilágban járkálja az utcákat.

-Tényleg nem tudom, hogy mi az, ami köztünk van. - piszkálgatja ujjait. - Azt sem tudnám megfogalmazni, amit érzek irántad, mert eléggé összezavar jelenleg és váratlanul is ért a kérdésed. De ezt meg szeretném veled beszélni, mert van egy olyan érzésem, hogy valamit rosszul csináltam. Nem akartalak megbátani.

-Nem csináltál semmit sem, Tae. - rázza a fejét Jungkook. - Tényleg csak azért kérdeztem meg, mert érdekelt, nem pedig azért, mert azt várom, hogy bármi is legyen köztünk. Mármint... én igazán kedvellek téged, ha nem ilyen helyzetben lennénk, tepernék azért, hogy együtt legyünk, mert szeretném. Nem is bántottál meg, csak én képzeltem bele sokkal többet, mint kellett volna és teljesen figyelmen kívül hagytam azt, hogy nem tudod csak úgy elhagyni a férjed és azt, hogy lázad volt.

Az omega értetlenül néz a mellette ülőre ahogy próbálja felfogni miket is mond jelenleg. Úgy érzi, hogy az is az ő hibája, amiért Jungkook azt hiszi a láza tette azokat, amiket amúgyis meg akart tenni. Kellőképp zavarban van ahhoz, hogy habozzon válaszával még akkor is, ha ezzel talán növeli a másik teljes bizonytalanságát.

-Te igazából bolond vagy. - jelenti ki nevetve Taehyung. - Azt hiszed, csak azért vagyok ilyen veled, mert lázam volt?

-Részben biztos.

-Nem, egyáltalán nem. Kook, tényleg tetszel nekem és igen, kedvellek téged, eléggé. Azért csinálom ezeket, mert akarom, nem csak a lázam miatt. Igazából elég sok dolgot érzek irántad és jelenleg ez egy kicsit zavaros, mert nem kéne, de nem bánom, tetszik is a gondolata annak, hogy az, ami köztünk van, ne csak olyasmi legyen, mint... A férfi, akivel megcsalja a férjét. - sóhajtja fáradtan. - Hanem, hogy tényleg az életem része legyél, csak ezt még nem lehet.

-Szerintem ezt nem pontosan értem. - ráncolja homlokát. - Úgy mondod, mintha látnál esélyt arra, hogy együtt legyünk. Vagyis, úgy értem, hogy nem együtt, hanem máshogy, mint most. - dadogja. - Jézusom, felejtsd el.

-Látok rá.

Taehyung mosolyogja ül közelebb hozzá és az ajkaira hajol, több lehetőséget lát, mint ahogy maga is hitte volna. Képes minden félelmét félretenni és egyre kevésbé érdekli azok véleménye, akik eddig mindig megkérdőjelezték döntését, bűntudata is egyre jobban múlik, ahogy Jungkook viszonozza csókját. Az alfa nem kifejezetten érti a másik szavait, nem mintha akadna esélye a gondolkodásra, még szorosabban ül közelebb az omegához, ahogy a hajába túr. Egyre közelebb érzi magához Taehyungot, mintha jobban beengedte volna az életébe és nem állítja meg semmi gát, mik félelmei miatt keletkeztek.

-Taehyung!

Mind a ketten az ajtó felé kapják a fejüket, ahogy megüti fülüket az ismerős, de annál inkább idegesítő hangot. Taehyung egyből felpattan helyéről, hogy a házba siessen, enyhe értetlenséggel és nagyobb rémülettel, reménykedni tud csak abban, hogy férje nem látta őket kint. Most az egyszer örülne annak, hogy a párja ennyire levegőnek nézi. Valamennyire megnyugszik, mikor megérez egy sokkal édesebb illatot, nem gondolta volna, hogy eljön egyszer annak az ideje, hogy örülni fog annak, a férje másokkal tölti el szabadidejét.

-Hát te? - kérdezi egyből. - Vége is az útnak?

-Igen. - pillant fel telefonjából. - Hazajöttem gyorsan hozzád, nem volt rossz egyedül?

Jungkook fintorogva nézi, ahogy egy kényszeredett puszit nyom az omega arcára, ökölbe szorítja kezeit, mivel tudja, hogy nem csaphat csak úgy le valakit, aki közel megy Taehyungot, főleg azt nem, aki a férje. Még akkor sem, ha hatalmas vágyat érez arra, hogy megvédje azt, akit szeret. Önuralmát próbálja megtartani, amikor egy csókba is belevonja párját, egyedül csak az nyugtatja meg valamennyire, hogy Taehyung eltolja Jinhwant és hátrapillant, ez az a pillanat, amikor rájön, hogy mennyire fogja utálni ezeket az időket.

-Bocs. - mosolyog a férfi. - Gyere velem.

Ahogy férje kézen ragadja az omega szinte már segítség kérően pillant Jungkookra, amit elhalad mellette. Fogalma sincs arról miért viselkedik így a férje vele, még akkor is, ha másik személy van jelen nem jellemzőek rá az ilyen tettek. Egyből az jut eszébe, hogy látta amit a teraszon műveltek az alfával, bár úgy gondolja akkor nem lenne ennyire nyugodt. Annyira elmerült ebben, alig veszi észre azt, hogy nem is a dolgozó szoba felé veszik az irányt, értetlensége tovább fokozódik, ritkán engedi be saját szobájába férje. Csupán csak akkor, ha ki szeretné használni alfa mivoltát, de nem hiszi, hogy az lenne a háttérben, hiszen nem rég jött el egy omegától. Lefagy minden mozdulatával, mikor megérzi a másik csókját ajkain, újonnan jött félelme akkor erősödik, amint leülteti őt az ágyra.

-Mit csinálsz? - tolja el magától a férjét. - Nem is szoktál ide beengedni engem, nem hiszem, hogy akkor akarsz lefeküdni velem, amikor más ember is tartózkodik a házban.

-Pedig de. - löki az ágyra Taehyungot. - Nem érdekel, hogy ki van itt.

Egyből Jinhwan csuklójára fog, amint pólója aljához nyúl. Nagyot nyelve ül fel és még az ágyról is felkel, minél jobban jelezve a másik felé, hogy mennyire ellenére van a dolog. Amikor férje ott is marad a helyén és csak szúrós szemmel méregeti, valamennyivel biztonságosabban érzi magát, így le mer ülni mellé. Érdeklődve néz a mellette ülőre, teljesen üresnek érzi a másik tekintetét, hiányzik belőle valami, amitől igazán biztonságban érzi magát.

-Tényleg kérdezem, mit csinálsz?

-Tudod, a barátaim gyerekei, az alfa fiaik, már most fel vannak világosítva mindenről. - sóhajtja idegesen. - Te nem vagy képes semmit elmondani neki, én nem tudom elmondani neki milyen egy omegának lenni. - kel fel a helyéről. - Meddig akarod halogatni az újabb gyereket? Ki tudja meddig tudlak használni legalább ennyire? Meg akarod várni, hogy Dae sokkal idősebb legyen, akkor elég pofátlanság lenne az öccsének adni a céget. Szóval minél előbb szülnöd kell egy alfa fiút. Így is elég szégyent hozol rám.

-Te viccelsz velem? - pattan fel Taehyung is a helyéről. - Haza jössz, nem is szólsz róla és eldöntöd jóformán, hogy most fogod megcsinálni a gyereked? Ráadásul azt hiszed azért hozok rád szégyent, mert nem egy alfa fiad. Vele sem törődsz, a másikat is ennyire elhanyagolod?

-Taehyung, figyelj mit mondasz.

-Bocs... - akad meg mondandójában.

A másik csak felvont szemöldökkel néz az omegára. Taehyungot nem érdekli jelenleg, hogy mennyire megpecsételheti vele további sorsát, de örül annak, hogy ez az első olyan alkalom, mikor meg is meri mondani férjének a véleményét, legyen utáni bármi következménye. Talán ez a jó hatása annak, hogy Jungkook eddig mindig meghallgatta bármit akart mondani neki, még az is hozzájárulhat a dologhoz, tudja az alfa még a lakásban van, érzi aggodalmát mellkasában tombolni.

-Nem kérek bocsánatot, nem tettem semmit. Ez az igazság. - von vállat hátra lépve. - Elegem van abból, hogy folyamatosan leszarsz, levegőnek nézel és csak kihasználsz, mintha valami tárgy lennék. Nem csinálhatom ezt és még azt sem, mert szégyent hozok rád? Fejezd be. Akkor mondd ezt, amikor elválok tőled, mert kurvára közel állok hozzá és nem érdekel, ki mit fog mondani erről.

Menekülés. Már csak ezt maradt neki jelen pillanatban, ahogy férje villámokat szóró tekintettel néz rá. Hirtelen fordul meg, hogy az ajtót kinyitva siessen el innen sebesen, de az, hogy gyorsan bevágják előtte, megakadályozza ebben. Lassan fordul szembe férjével, bármennyire is tudja, nem megy át egy határon túl a másik, mégis enyhe borzongás fut végig rajta, ahogy az alfa tekintetébe fúrja övéit. Félelme mellé még idegességet is érez, egyre jobban növekőt és biztos benne, ez már nem saját érzelme, talán Jungkook is érzi félelmét. Sokkal jobban hátralép, ahogy férje közelebb lép hozzá, látja, hogy ideges, de véleménye mellett akkor is kiáll.

-Taehyung, mi történt veled? Megdugott Jungkook, mi? Azért ilyen nagy a szád...sőt bűzlesz a menta miatt.

-Nem csináltam semmit, itt lakik, nem tudom elkerülni a lakásban.

-Akkor miért ment el az eszed? - fog állára, rákényszerítve, hogy ránézzen. - Eddig olyan ügyes voltál, teljesen csendben voltál, tökéletesen csendben, tartsd meg ezt a szokásod. - suttogta egyre idegesebben. - Nem érdekel, hogy mit gondolsz, amíg magadban tartod. Ha nem lenne az apád az, aki... senki mellett nem kötnél ki, nem kellesz senkinek sem, ezért hiszem el neked, hogy Jungkook nem dugott meg téged, maximum szánalomból foglalkozik veled. Legalább pénzt hozol nekem, szüleid miatt vagy valaki mellet, nem egyedül. - emeli fel jobban a másik állát. - Hozzám tartozol, ha tetszik neked, ha nem, akkor mész bárhova is, ha megengedem, azzal, akivel megengedem. Sőt, akkor veszel levegőt is, ha azt mondom.

Az omega egyre nagyobb félelemmel néz a másikra, álla is egyre jobban fáj az erős szorítás miatt, próbál arra koncentrálni, hogy Jungkook még mindig a lakásban van, lehet valamilyen csoda folytán észleli azt, hogy segítségre van szüksége. Minél előbb, mielőtt még annyira felidegesíti a puszta létezésével is a másikat, hogy tényleg csinál valamit. Mellkasában is egyre jobban tombol a forróság érzése, ami miatt még az idegesség is úrrá lesz rajta és ez valamilyen oknál fogva ez enyhe nyugodtságot is hoz maga után, így legalább tudja, Jungkook észleli segélykérését.

-A dolgod, hogy itt maradsz, gyereket nevelsz és engedelmesen bólogatsz mindre, amit mondok. Nem hozhatsz rám szégyent, legfőképp nem fekszel más alá. Ezt az egy alkalmat elnézem, de máskor ne merj így beszélni velem.

-Te dugsz a titkárnőddel.

-Maradj csöndben. - szorít fogásán. - Örülj, hogy mellettem vagy, más már rég felpofozott volna, amit meg is érdemelnél. Ne merj ennél is jobban szégyeníteni engem, vegyél vissza és maradj ugyanúgy csöndben. Meg sem jelöltelek, amit szintén köszönhetnél... Ha esetleg lesz annyira elkeseredett Jungkook, maga alá tud rakni, de az is lehet, meg kéne jelöljelek. - pillant a másik vállára. - Akkor nem kéne semmi megaláztatást elviselnem.

-Ezt nem teheted. - próbálja eltolni magától a másikat, de az gyorsan lefogja csuklóját.

-De igen, mert már mondtam, hozzám tartozol. - húzza közelebb magához, majd az omega pólóját is félre húzza válláról. - Túl sokat engedtem meg neked.

Nem is tudja, hogy a saját érzelmeit érzi - e ennyire tombolni vagy Jungkooké ezek, de egyre nagyobb erővel törnek rá, szinte már fullasztó, ahogy csak növekszik, hogy az egyik pillanatban hirtelen szűnjön meg. Összerezzen, amikor az ajtón kopognak, sőt szinte már áttörnek rajta, mégis megnyugszik valamennyire, tudva, hogy ki az, aki ennyire be akar jönni. Könnyeit gyors letörölve lép el az ajtótól, amint férje is megengedi ezt. Nem is néz az alfára, csak kisiet mellette, nem is akarja hallani, miről beszélnek, minél előbb a szobája biztonságában akarja tudni magát. Most már teljesen biztos, jobb lenne férje nélkül neki.