Mind a ketten szinte már kínosan ügyelnek arra, hogy messzire elkerüljék azt a témát, ami ennyire a zavarukat okozza, ugyanakkor ott motoszkál bennük annak gondolata, hogy megbeszéljék a kettejük közt történteket. Jungkook elgondolkodva settenkedik be a konyhába, hogy egy kicsit pihenjen, szívesen megkérdezné erről Taehyungot, még akkor is, ha nem rég burkoltan, de felvilágosította arról, hogy soha nem lesz köztük semmi sem. Látszólag az omega is a gondolatai mélyén járhat, még csak azt sem veszi észre, hogy Jungkook lett hirtelen a társasága, nem is tudja, hogy megzavarja elmélkedésében vagy sem, talán ez egy jó alkalom lenne arra, hogy meggondolja magát. Nem is kell ezt megkérdeznie, hiszen helyzetük mind a kettejük számára világos, nem mintha a másik azt fontolgatná, hogy elválik férjétől. Végülis mit képzelt? Nem rondíthat bele csak úgy valakinek a több éves házasságába és reménykedhet abba, hogy számára lesz kedvező a vég, ráadásul ott van annak a tudata is, hogy Taehyung csupán csak a láza miatt szeretett volna tőle bármit is. Most, hogy jobban ezekbe belegondol, értelmét nyerte az, mégis miért van mellette, nyilván az omega nem fogja szeretni őt, ha meg igen, nem fogja azt bevallani. Saját maga becsapása lenne az, hogy még ezek ellenére is hisz abban, ez meg tud változni, ha elég ideig lesz türelmes? Kevésbé halkan sétál Taehyung háta mögé, kezét óvatosan teszi derekára, hogy ne zökkentse ki gondolataiból, csupán... csupán csak annyira, hogy ő járjon a fejében és semmi mást.

Az alfa úgy csinált, mintha enélkül nem ő kötné le a másikat, az omega mosolyogva fordul hátra Jungkookhoz, egyből leáll minden tevékenységével, hogy a másik ölelésébe bújjon. Örül annak, hogy a fura helyzet elmúlt köztük, amit sokkal inkább saját maguk teremtettek, nem pedig az a tény, amit mondtak, végtére is egyikük sem hozta fel addig, talán nincs is miről beszélniük. Lehetséges, hogy Jungkook teljesen jól el van a helyzetükkel és még csak nem is gondolt arra, mégis minek nevezzék kettejük kapcsolatát. Lábujjhegyre állva ad egy gyors csókot másik ajkaira, kiélvezi azt a kevés időt, amíg ezt egyáltalán megteheti és nem kell az egész napjukat külön tölteni. Hagyja, hogy Jungkook kissé eltolja magától, látja rajta, hogy valamin nagyon töpreng, mintha ez a dolog addig nem hagyná nyugodni, amíg ki nem adja magából. Érdeklődve vonja fel a szemöldökét, kissé még fél is, csak arra tud gondolni, hogy valami azzal kapcsolatos, amit mondott, nem is akarta azt mondani, hogy jobban kedveli a másikat, mint kéne, fel sem fogta akkor miket hord össze - vissza és meg is lett az eredménye. Tart attól, hogy emiatt esetleg el akar tőle távolodni az alfa, csak akkor nyugszik meg, mikor egy apró mosoly jelenik meg Jungkook arcán, automatikusan hunyja le szemeit, amikor egy puszit kap homlokára. A keze után kap, érezve, hogy keze lecsúszik derekáról, mindenképp meg akarja tudni mit akar neki mondani a másik, legyen az bármi.

-Látom, hogy valami baj van. - pillant fel az alfára. - Mondtam valamit?

-Alig beszéltünk ma, mit tudtál volna mondani - dönti oldalra fejét. - Nincsen semmi baj, csak gondolkodtam valamin.

Ha már eddig nagy nehezen összeszedte, hogy mit akar nem is kéne most megfutamodnia. Sóhajtva lép hátrébb Taehuyngtól, aki csak szorosan követi, látszólag cseppnyi szándékot sem mutat arra, hogy távol szeretne lenni a másiktól. Jungkook mosolyogva dől a konyhapultnak, hagyva, hogy az omega folyamatosan ölelgesse, valamiért úgy érzi kérdésével ezt azt egészet kockára teszi. Egyszerre szeretne a biztonságos tudatlanságban lenni, ahol saját magát győzködi, hogy ő igenis fontos és egyszerre akarja tudni mégis mi igaz, ami történik, mennyire vezérlik ösztönök cselekedeteiket és mennyire cselekszenek azért, mert érzelmeik erre kényszerítik őket. Ő pontosan tudja a választ, az ösztöneit teljesen félre tudja tenni, ha Taehyungról van szó.

-Azon gondolkodom, amit Yoongiék mondtak.

-Sok dolgot mondtak azok ketten. - vonja fel szemöldökét Taehyung. - Pontosítanál?

-Azon, hogy... mi van köztünk?

Az omega egyből megnémul a kérdést hallva, még enged is szorításából, amivel Jungkookot ölelgeti. Ha be akarná saját magát és az alfát is csapni azt mondaná, hogy semmi. De ezt nem mondhatja, jelenleg ez a semmi jelent számára mindent, még akkor is ha kimondva ne is lenne sok értelme. Szeretné ő azt mondani, hogy kettejük kapcsolata igenis jelent számra valamit, nem cask abból áll az egész, hogy vonzónak találja a másikat, sokkal inkább többről. Egy olyan dologról, aminek a jelentését még csak most kezdi megérteni és átélni, azt a fajta önfeledt boldogságot, amit a másik mellet érezhet, a biztonság érzését, a tényleges szeretetét. Ezt mégis miképp tudná elmondani Jungkooknak, ha pontosan még ő sem tud kiigazodni érzelmei zavaros tengerén. Az alfa még csak meg sem lepődik azon, hogy nem kap választ, hiszen ezt ő sem tudná megmondani, néha úgy érzi, teljességgel megkaphatja az omegát, máskor úgy, hogy az általa kijelölt célt soha nem éri el. Legjobban a bizonytalanság érzésével tudná ezt jellemezni, amilyen gyorsan megkaphatja a másikat ugyanolyan gyorsan is vesztheti el, főleg a az omegán múlik, hogy melyiket akarja.

-Jungkook én ezt... nem is tudom. - lép egyet hátra. - Fogalmam sincs, de őszintén ebbe félek is belegondolni. Ha van bármi köztünk és megnevezzük az olyan véglegesnek tűnik.

-És te nyilván nem szeretnél semmi véglegeset. - motyogja maga elé. - Ami igazából érthető, csak nem is tudom, ez az egész olyan bizonytalan, mintha bármikor ellökhetnél.

-Ha egyáltalán nem szeretnélek ellökni magamtól? - vonja fel szemöldökét. - Ha minél közelebb akarlak tudni?

-Akkor nem tartanál attól, hogy valami véglegeset csinálunk. - mosolyodik el. - De ez nem baj, már megmondtad mi a helyzet, nem is várom el, hogy ez az egész... valós legyen, csak kíváncsi voltam, te mit gondolsz erről. - időközben rájött, van még valami, amit meg akar tőle kérdezni, jelenleg azt érzi úgyse veszthet sokat, hiszen nem is az övé igazából. - Egyáltalán érzel valamit irántam? Úgy igazán.

Még egy kérdés, amire nem is tudna válaszolni. Bármit is felel erre saját magát szakadékba löki, egy olyanba, ahol saját érzelmei ejtik rabul, társulva minden gondolatával. Jelenleg e kettő dolog teljesen ellentétben áll egymással, ezért tudja, bármit mond, az olaj a tűzre. Talán elmondhatná, hogy igen, egyre jobban felszínre törnek azok az érzések, amiket sose akart tagadni, legalábbis maga előtt nem, csak nem számított arra, hogy valaki ilyen gyorsan megkérdezi ezt, valahogy akkor akarta ezeket megfogalmazni. Amikor már biztos benne, hogy az eddigi világ, amibe beleburkolta magát Jungkook miatt kezd egyre szebb lenni, amikor eltudja már mondani, hogy a mellkasában tomboló melegség csak azért van, mert vele lehet.

-Jungkook...

Már csak ennyi elég az alfának, hogy elhiggye, soha nem lesz a másik számára az a különleges személy, aki szebbé teheti a rosszabb napokat. Jelenleg az kívánja bárcsak minden érzésétől megszabadulhatna, amit a másik iránt érez. Akkor nem éré ilyen keserűség csak azért, mert egy eddig is nyilvánvaló választ kap.

-Te meg tudnád mondani, hogy mit érzel irántam, ha kérdezném?

-Igen, Tae. - bólint egyből. - Határozottan meg tudnám mondani, hogy mit érzek irántad.

-Sajnálom, hogy ez számomra nem ennyire könnyű.

-Nincs baj ezzel. - löki el magát a pulttól. - Megyek, befejezem, amit elkezdtem.

Nem is tudja, hogy a saját keserűségét érzi folyamatosan növekedni mellkasában vagy az alfáét. Jungkook szinte hihetetlennek tartja magát, nem is érti, hogy mégis mit várt Taehuyngtól, pontosan azt a választ kapta, amitől talán a legjobban tartott. Csak nem érti, hogy akkor mégis mi az, ami kettejük közt van, biztos benne, hogy nem ő az egyedüli aki érzi. A köteléket, ami ugyan nem látható, még csak tapintható sem, de ott van, a kezdetektől fogva ez húzza egyre jobban egymáshoz őket, az első pillanattól fogva érezni lehetett. Azt a bizonyos köteléket, ami mind a kettejüket összezavarja.