Amíg Taehyung inkább a konyhában húzta meg magát, elbújva a kíváncsi szempárok előtt, mondván, hogy valamit hoz a vendégek száméra. Addig Jungkook a lehető leghalkabban húzza meg magát a kanapén, főleg azért, mert az omega barátja mereven nézi minden egyes mozdulatát, bár az nyugtatja, hogy Yoongi ott van, nem mintha ő bármennyit is segítene a helyzetén. Az alfa komolyan elgondolkozik azon, hogy mégis miképp tudná megmagyarázni az elég nyilvánvaló tényt, miszerint egy férjes személlyel csókolózott a lakás kellős közepén, nem is tudja, hogy meg kéne - e szólalnia. Hiába Taehyung barátja, attól még kioktathatja, teljesen jogosan. Az sem lenne jó megoldás, ha magyarázkodni kezdene, sőt szerinte még rontana is a helyzeten. És még csak az omega sem szeretne visszamenni a többiekhez. Pontosan tudja, hogy Hoseok mennyire örül ennek, számtalanszor ajánlott már ehhez hasonló ötleteket neki, mégis volt abban egyfajta biztonság számára, hogy csak ők ketten tudták ezt. Saját maga előtt beismeri, hogy valószínűleg egy szörnyű alak, cseppet sem jobb a férjénél, de egy barátja előtt valahogy nehezebb, így mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy mi történt és még csak tagadni sem tudja. Lassan sétál be a nappaliba, hogy a tálcát letegye az asztalra, majd leül Jungkook mellé, aki ugyanolyan tanácstalanul néz maga elé.

-Kezdjétek már el. - szólalt meg elsőnek a béta. - El sem tudom neked mondani, hogy mennyire vártam azt a pillanatot, hogy beismerd, a férjed egy igazi seggfej és ne mellette raboskodj.

-Nem seggfej. - sóhajtja Taehyung. - Csak...Furán szereti az embert.

Jungkook felvont szemöldökkel néz a mellette ülőre. Az nem kifejezés, hogy mekkora egy seggfej a másik, nem nagyon akarja elhinni, hogy ilyen módon kéne valaki szeretni, nem mintha ők ketten jobban csinálnák a dolgokat. Az alfa barátjáéra pillant, aki csak mosolyog, tisztán emlékszik arra, amikor azt mondta neki az egyik kávézóban, hogy ő dolgozni jön ide, nem pedig másokat felszedni.

-Kook. - szólal meg Yoongi is. - Hogy is volt? Nem dugni jössz ide, hanem dolgozni. - nevet fel. - Hát nem jött össze, most már tudom, hogy Tae miatt nem írsz vissza nekem. Ez már hiányzott.

-Yoongi, te nekem kevésbé. - húzza fel a lábait az omega. - Még mindig morcos vagy.

-Ne róla beszéljünk, hanem arról, hogy az egész ház a ti kettőtök illatától bűzlik és még egymásnak is estetek az előbb.

Yoongi bólogatva ért egyet a számára ismeretlen bétával, mind a ketten egyre érdeklődőbb a történteket illetően, bár sok mindenre nem számítanak. Sem Taehyung és még Jungkook sem tudja pontosan elmondani, hogy miképp alakultak ki kettejük közt a dolgok vagy, hogy egyáltalán miért. Csupán azzal tudnák a legjobban elmondani, hogy sodródtak az árral, ami ide vezette mind a kettejüket, bár ha előre látják, hogy egyszer itt fognak ülni, valahogy elkerülték volna egymást.

-Lázam volt. - von vállat Taehyung. - Előtte meg... csak úgy jöttek a dolgok. Az ő hibája, ő kezdte. - mutat Jungkookra.

-Nem mintha ellenkeztél volna. - ráncolja szemöldökét. - Csak úgy jött és ennyi. Nem tudok ezen mit magyarázni, az egész gyorsan történt, szóval ne várjatok valami jó pletykát, mert nincsen. Ne nézzetek már így, szerintetek nem tudom, hogy ne kéne valaki olyat kedvelnem vagy....vagy szeretnem, aki férjnél van?

-Rosszabbak vagytok, mint az öregasszonyok. - pislog Taehyung. - Bár ez a bamba nézés még mindig jobb, mintha kiosztanátok azért, mert megkedveltem Jungkookot. Vagy... valami több. - piszkálgatja ujjait. - Hagyjatok ezzel.

Yoongi és Hoseok is egyre nagyobb csendben figyelik őket, egymásra nézve már tudják, hogy egyiküknek sincs arról fogalma, hogy az előbb bevallották nem csak előttük, de még egymásnak is virágzó érzéseiket. Vajon ilyenkor fel kell világosítani őket erről az apró tényről?

-Szóval most mi is van kettőtök közt? - szélesedik ki mosolya. - Összezavartok.

Mind a ketten Yoongira kapják tekintetüket. Saját magukat sem merik erről megkérdezni, hogy vajon pontosan mi is az, ami kettejük közt történik, nem még valaki másnak bevallani. Főleg azért maradnak mind a ketten oly nagy csöndben, hogy a másik reakcióját várják, ugyanakkor kifejezetten remélik, hogy nem szólal meg senki, talán úgy kevésbé érzik ilyen szinten zavarban magukat. Jungkook lopva pillant a mellette ülőre, talán ő tart legjobban bármiféle választól, szeretné ő azt hallani, hogy ugyanúgy érez iránta, bár tudja, erre a válaszra bármeddig várhat, nem fogja megkapni, ha meg igen, sok dolgon nem fog változtatni. Maximum ennél is jobban fogja utálni magát, amiért ilyen helyzetekbe vonja bele folyamatosan az omegát.

-Megsúgom nektek, mielőtt szívinfarktust kaptok, hogy már elmondtátok a választ, nem is olyan rég. - dől hátra Hoseok. - Komolyan, hogyan tudtok ennyire figyelmetlenek lenni?

-Tudod, ők olyan reménytelen típusok.

-Yoongi, inkább fogd be. - forgatja szemét Jungkook. - Olyan vagy, mint apa esküszöm.

Amíg a két alfa a nézeteltérését rendezi szócsatával, Hoseok halkan jelzi barátja számára, hogy menjenek mind a ketten ki. Új helyük a konyha lesz, ahol szokásosan szokták megvitatni a legfontosabb eseményüket az életükben, vagy legalábbis a béta szidja Taehyung férjét és bíztatja minden erejével a válásra. Titkon büszke az omegára, hogy legalább beismeri magának azt, hogy nem kötelező eltűrnie a másik viselkedését, csak azért, mert a férje. Az omega érdeklődve néz a barátjára, várja, hogy most milyen módon ad arra tanácsot, hogy váljon el, csak ebben az esetben még meg is tudja érteni, hogy miért fogja ezeket megkapni.

-Válj el.

-Hobi, te ezt már akkor mondtad, amikor még csak házas sem voltam. - nevet fel Taehyung. - Akkor még nem tudtad, hogy Jinhwan ekkora barom.

-Szóval beismered. - csapot tenyerébe. - Komolyan mondom, Tae én ezt megéreztem. Azóta nem mehetsz ide, nem mehetsz oda, ne nézz rá, ne beszélj vele... maradj itthon, neveld a gyereket, teljesen egyedül és legyél tökéletes omega. Hallgass, ha éppen ezt várja el tőled, műmosolyt erőltess az arcodra, ha kötelezően elvisz valami rendezvényre, mutasd azt, hogy neked ez mind rendben van... Neked nem ez a dolgod. - magyarázza egyre idegesebben. - Nem egy rabszolga vagy, drágám. Jungkook már most szimpatikusabb és nem csak azért, mert kurva jól néz ki. Csak ott ül és zavarban van, ha rólad van szó. Tudod mit csinál? Tisztel téged, nem úgy néz rád, mint arra, akit csak kihasznál, mert jó a segge. - Taehyung csak csendben hallgatja barátja monológját, ami egyre jobban csak ledöbbenti. - Szóval válj el.

-El is akarok. - vágja rá hirtelen. - Szerinted én ezeket nem unom? Most már sokat próbálkoztam, hogy ő is foglalkozzon a saját fiával, ha velem nem is, de nem megy. Jungkookot még csak meg sem kellett egyszer sem kérni rá. - szélesedik ki mosolya visszagondolva rájuk. - Dae is szereti őt, azt mondta nekem, hogy azt akarja, Jungkook is legyen az apja.

-Az öt éves fiad okosabb, mint te. Hallgass rá.

-Hobi. - szól rá szúrós szemekkel. - Tényleg meg akarom tenni és nem csak Kook miatt, Dae miatt is és... önzőség, de magam miatt is.

-Tudod, te azt mondtad, hogy kedveled Jungkookot...vagy többet érzel iránta, ráadásul előtte. Csak épp nem vette észre. A hülye.

-Ilyet nem mondtam... Ugye, nem?

Enyhén sokkolva nézi, amint Hoseok helyeslően bólint. Egyből az jut eszébe, hogy hallotta az alfa, hiába mondták meg azt neki, hogy nem, azért egy ilyen félelem mégis csak benne van. Szintén Jungkook is enyhe félelemmel az arcán sétál be lassan a konyhába, amint őt is szembesítette barátja, hogy elmondta érzéseit a másik előtt. Mind a ketten elgondolkodnak azon, hogy vajon a másik mit érez iránta, mivel erről egyikük barátja sem mondott semmit.

-Annyira élvezem ezt a helyzetet és sajnálom, hogy mennem kell, mert ezt a szenvedést még elnézném egy darabig.

-Nem ismerlek Yoongi, de mi jóban lennénk. - nevet fel Hoseok. - Itt kell hagyjalak titeket, mert az ikreket haza kell vinnem.

-Kook, nekem édes mindegy mit csinálsz, felnőtt vagy, amíg nem azzal jössz, hogy apa leszel és rejtselek el egy dühös férj elől.

-Tae, ne ess teherbe.

Mind a ketten furcsállva néznek barátjukra, egészen addig amíg tényleg el nem hagyják a házat. Egyszerre tör rájuk az a gondolat, amit mondtak egymás előtt és valamiért kifejezetten félnek attól, hogy ezt a másik is meghallotta. Csendben néznek egymásra, nem igen tudják megmondani melyiküknek dobog egyre jobban szíve és pirulva kapjál el tekintetüket, kisebb kifogások árán szélednek szét a ház különböző pontjaira. Tudatában voltak annak, hogy nem feltétlenül szabadna ilyen éreznie egymást iránt, nem még kimondani hangosan, azt hiszik ez az a pont, ahol valami igazán komoly dolog kezd egyre jobban kibontakozni, amit nem tudtak megállítani. Talán a mai napot külön kéne tölteni, hogy ilyen hasonló még csak elő se forduljon újra. Elég, ha csak magukban erősítik meg ezeket az érzéseket.

Sziasztok!
2K- nél jár az olvasottság. ❤ Mindig meglepődőm, mikor ilyen gyorsan érünk el egy ilyen nagy számot, mindig nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokan támogattok, abban, amit csinálok. Főleg az ilyen könyveknél, amiket azért írok, hogy valamilyen szinten fejlődjek és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy sikerül is. Ha nem is sokat, legalább egy kicsit fejlődtem.
Köszönöm mindenkinek. ❤❤