Mindig könnyű racionálisan gondolkodni, amíg valaki meg nem nem éli azt a pillanatot, hogy már egyáltalán nem képes az esze után menni, sokkal inkább hallgat érzéseinek sugallatára, mintsem arra, hogy mit kéne tennie. Vagy pontosabban mit nem kéne. Jungkook is pont ezért tér be ebbe a boltba, hiába tudja, hogy nem kéne, valahol mélyen. Annyira mélyen, hogy nem is figyel saját, esetlegesen figyelmeztető gondolataira, érzelmei után sokkal könnyebb mennie. Ennyire fontos csak egy esetben szokott valaki lenni más számára, bármennyire is fogadta el könnyen, hogy még mindig ugyanúgy tekint az omegára, még könnyebben felejti el azt az egészen nyilvánvaló tényt, hogy neki nem ez az élete. Hamarosan úgyis úgy kell tennie, mintha nem keltene benne semmit a közelsége, ami biztos nehéz lesz. Mégis boldogan teszi bele a megfelelő tárgyat a kosarába. Siet vissza, tudja, hogy bármelyik pillanatban ott lehetnek barátaik és még az előtt oda szeretné adni neki, még csak az kéne, hogy bárminek is szemtanújai legyenek ők. Mégis ahogy elhalad az az épület mellett, amit Taehyung mutatott neki ma reggel, eszébe jut valami, mennyire szerette volna az omega megvalósítani az álmát, aminek útját állták. Hirtelen ötletétől vezérelve veszi irányát saját házuk felé, tudja, hogy ilyenkor otthon vannak szülei, az anyja legalábbis biztos. Mosolyogva pattan ki az autóból, amint meglátja anyját a kertben.

-Anya. - kiabál Jungkook. - Szia. - öleli meg a nőt.

-Kook, mit csinálsz te itt?

-Apához jöttem, szeretnék vele beszélni. - sóhajtja kissé fáradtan. - Venni szeretnék valamit valakinek.

-A szobájában van, de... miről beszélsz? Apádtól mégis mit tudnál venni?

Vigyorogja meg a vállát, hogy minél előbb az apja szobájának ajtaján kopoghasson. Izgulva lép be a kis szobába, sokszor járt már itt, amikor a cégről és annak sorsáról beszélgettek, pont ezért nem szereti ide betenni a lábát.

-Fiam, ritkán jársz ide. - kel fel székéből a férfi. - Azt ne mondd, hogy meggondoltad magad és végre nálam fogsz dolgozni.

-Nem, még mindig az én életemet akarom élni.

-Makacs kölyök. - nevet fel. - Mit szeretnél, nem is szóltál, hogy jössz.

-Szeretnék kérdezni valamit. Itaewon-ro kerületben van egy utca, a Yongsan-gu, ahol a legtöbb bolt van, van egy még nem kiadott hely. Régen az volt a Wu Kong étterem. - az apja bólogatva jelzi számára, hogy tudja mire gondol. - Pontosan az a hely, kihez tartozik? Tudom, hogy szó volt nálatok arról a kerületről, de nem tudom kié.

Mind a ketten leülnek az ablak előtt elhelyezkedő kanapére, az alfa egyből a kertet kezdi el nézegetni, hátha valamilyen szinten ihletet kap, hogy milyen módszerrel tudná szebbé varázsolni Taehyung számra a helyet, lehet anyjától kéne tanácsot kérni ez ügyben. Látja szülőjén, hogy összezavarja a kérdéssel, tekintve arra, hogy ki szeretne maradni a családi cég életéből jelenleg, még az sem zavarja, ha az eddigi összes megtakarított pénzét apjának kell adnia.

-Az a kerület igen népszerű, meg akartuk szerezni, legalább egy részét és sikerült is, igaz, jóval kevesebbet kaptunk, de többet, mint amit először mondtak. Amit te mondasz, azt majd ha valakinek kiadom, nekem dolgozik majd. Ha erre vagy kíváncsi. Miért kérdezed?

-Csak kiadod? Ha valaki meg akarja venni, nem adnád teljesen oda neki?

-Attól függ mennyire hajlandó megegyezni velem, nem olcsó arra egy boltot sem megvenni. - dől előre fotelében. - Egyre gyanúsabb vagy nekem, fiam, miért kérdezed? Ismersz valakit, aki meg akarja venni? Azt hittem kertész lettél, nem pedig valami ingatlanos.

-Én akarom megvenni tőled, apa. - vágja rá gyorsan. -Tudod, van az örökségem, amit a céghez adtál. - vonja fel szemöldökét. - Szeretném azt a helyet megvenni tőled. És kertész vagyok a mai napig, nem pedig ingatlanos. Bár olyan mindegy, egyik sem a rajzhoz kapcsolódik.

-Azt akarod, hogy te legyél a tulajdonosa? Mégis miért? Újra kifőzdét akarsz csinálni? Mindent megteszel, hogy idegesíts, anyád fia vagy teljesen. - nevet fel fejét rázva.

Jungkook csak szemét forgatva vezeti tekintetét a kertben tevékenykedő édesanyjára, tudhatta volna, hogy nem hagyja ki a másik, hogy ne terelje a cégére a figyelmet és arra, hogy mennyire makacs fia van ezt illetően, de jelenleg egy cél lebeg a szeme előtt. Minden áron meg akarja szerezni azt az egy helyet, teljesen, ha kell még az apjánál is dolgozni fog, ha ez az ára, ő benne van.

-Nem kifőzde lenne, hanem egy kávézó, ahol lehetséges, hogy tea lenne, süti és egy olyan sarok vagy galéria rész, ahol valaki festményeit lehetne megnézni. - ismétli meg Taehyung szavait. - És nem az én nevemen lenne. - apja csak értetlenül ráncolja szemöldökét. - A tulajdonos neve Kim Taehyung lenne.

-Ez a Taehyung véletlenül nem az az omega, akiről egyetemen beszéltél? Olyan ismerősen cseng a neve. - mosolyog. - Egy másik férfinek akarod venni? Mi ütött beléd?

-Te egy cég vezetője vagy azzal a személlyel, akit szeretsz, addig nem engedtél belőle, amíg mind a kettőtök nevét fel nem tüntették mindenhol. Én annak a személynek, akit szeretek, segítek megvalósítani egy álmot. Szóval igen, egy másik személy nevére akarom venni, legyen bármennyire drága vagy legyen bármi az ára, ha az a bizonyos személy éppen házas és gyereke van vagy egyedül van, nekem lényegtelen, de meg akarom szerezni tőled azt az egy helyet.

-Házas? Gyerekkel? Te még ezek után ott dolgozol? - rázza a fejét hitetlenkedve. - Felnőtt ember vagy Jungkook, tedd amit jónak látsz, de...házas? - az alfa csak félve bólogat. - Téged a szerelem tényleg hülyít. - úgy beszél az apja, mintha ő nem tett volna hülyeségeket. - Nem az mondom, hogy biztosan meg fogod venni tőlem, most egy nagyobb dolog van a háttérben, de gondolkodni fogok ezen, két hét múlva beszélhetünk róla, lesz addigra időm.

Jungkook bólogatva veszi tudomásul, hogy legalább kap esélyt, innentől már csak reménykednie kell. Mind két szülőjétől elköszönve pattan be az autóba, hogy most már tényleg minél előbb visszaérhessen az omegához. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy még nincs ott senki, így csak ketten vannak még mindig a lakásban. Taehyung egyből kirohan a konyhából, ahogy meghallja a másik érkezését, értetlenül nézi a nagyobb szatyrot, hiszen csak arról volt szó, hogy pár apróságot vesz.

-Kook, nem akarlak megkérdőjelezni semmivel sem, de azt hittem már felnőtt ember vagy, aki nem szorul rá játékautókra.

-Azt Daenek vettem. - veszi ki az említett tárgyat. - Nagyon remélem, hogy nincs ilyenje, állítólag hangot is ad ki és van hozzá egy távirányító is. Nem tudtam ott hagyni.

-Azt mondod, hogy nem tudtad ott hagyni a játékboltban? Ahol csak játékokat lehet venni és semmi mást.

-Jó, direkt mentem be oda, de akartam neki is venni valamit, ha már egyszer megkaptam az első fizetésemet. - mosolyog szélesen.

-Már így is nagyon szeret téged. - lépdel közelebb hozzá Taehyung. - Tudod...azt mondta, hogy te is legyél az apja, szóval tényleg... nagyon szeret téged.

Az omega mosolyogva öleli meg Jungkookot, szinte teljesen biztos benne, hogy fia nagyon fog örülni annak, amit kap, főleg ha az az alfától kapja. Elmosolyodik, amint jobban megérzi a menta illatát, nem is tudná pontosan megmondani, hogy hol érzi legjobban a melegséget szétáradni, de abban biztos, hogy ez nem is annyira a saját érzelmei. Vigyora csak szélesedik, mikor az alfára néz és a hatalmas mosolyára.

-Te most sírsz?

-Nem. - vágja rá Jungkook. - Hagyj békén. Neked is hoztam valamit. - tereli gyorsan a témát mély levegőt véve. - Mivel az én hibámból történt egy baleset a fürdőben... - veszi elő az apró dobozt. - Vettem neked egy új parfümöt.

-Tessék? - veszi el az a dobozt. - Jézusom, Kook, az összes pénzt ránk költötted? - vonja bele egy újabb ölelésbe az alfát. - Köszönöm. Ennek nagyon jó. - indul meg szobája felé, hogy biztonságba helyezze a tárgyat. - Ezt nem a fürdőbe fogom tartani, mert ezt is összetörőd.

-Ezt úgy mondod, mintha meg akarnád ismételni.

Az omega csuklója után nyúlva húzza vissza magához, hogy egy gyors csókot nyomjon a másik ajkaira. Teljességgel úgy érzi, mintha Taehyung világában ő helyet kapott, egy olyan világba, amit másoknak nem is mutat meg vagy csak az olyanok számára, akik különlegesek számára. Nem is tudja miért, de a csók, amit az omegától kap, ezt árulja el számára. Jungkook nyaka köré fonja karjait, vigyázva a kapott ajándékára, még csak egyikük sem sejti, hogy világuk lassan közös, legalábbis jó úton járnak afelé, hogy visszafordíthatatlanul bejussanak egymás világába.

-Ez mi a szar...

Mind a ketten hirtelen lépnek egymástól sokkal távolabb, mintha nem lenne már teljesen egyértelmű, hogy az előbb egymás ajkain lógtak. Jungkook teljesen sokkolva néz a számára ismeretlen személyre, bár Taehyung kevésbe van megrökönyödve.

-Szia, Hobi. - köszön halkan az omega. - Ez nem...

-Állj meg. - vág a szavába. - Most leülünk és meséltek erről a románcról, mert szerintem ő is kíváncsi rá. - mutat a mellette állóra.

-Yoongi, szia. - Jungkook észre sem vette, hogy a barátja is jelen van annyira lekötötte a számára az ismeretlen férfi.

-Ezt a mesét én mennyire élvezni fogom.

Abban mind a ketten egyet értenek, hogy egyikük sem így tervezte az a napot. Sőt semmilyen terven sem szerepelt az, hogy valaha bármelyik barátjuk is megtudja. Amilyen gyorsan egymásra találtak, most olyan gyorsan kezdték el veszélyeztetni bonyolult kapcsolatukat, ami még enélkül is pengeéleken táncolt.

"Fun fact"-nek, amit Jungkook említett az apjának, a kerülettel és utcával, ott tényleg van egy étterem, ami ma is működik ezzel a névvel. A pontos címe 167 Itaewon-ro, Yongsan-gu, gondoltam teszek bele egy ilyen érdekességet, ha már utcákról és étteremről tárgyaltak. 😁