Félálomban fordul az oldalára, kissé meg is lepődik azon, hogy Jungkook mellette van. Tegnapi napja főleg homályba borul jelenleg, de nem is fordít arra különösebben figyelmet arra, hogy bármire is emlékezzen az estéből. Arcát dörzsölve néz végig a szoba rendetlenségén, főleg értetlenül pislog a gyanúsan túl sok ruhára a padlóján, valamennyire tartva az ott látottaktól emeli fel takaróját, hogy végig nézhessen magukon. Visszaveti a párnára a fejét, ahogy eszébe jutnak a részletek, nem is érti, hogy miképp mehetett ki ez a fejéből. Mosolyogva kúszik közelebb az alfához, lassan simít végig a hátán, hogy minél előbb felébressze vagy minimum jelezze neki, hogy itt van és éppen törődésre vágyik. Apró vigyorral nézi végig, amint Jungkook elhelyezkedik, így rá tudja hajtani fejét mellkasára, lábát átveti a másik derekán, hogy még kényelmesebben fekhessen. Oldalra fordítva fejét néz végig a mellette alvón, ujjait óvatosan húzza végig ujjait a másik arcán, még az apró hegen is, amire egy lágy puszit nyom. Kissé gonosznak érzi magát, amiért tényleg felkeltette a másikat, de a mosoly, amivel néz rá Jungkook, kárpótolja ezért. Mintha csak két külön személy lenne a mostani és a tegnapi énje, kifejezetten tetszik neki, hogy ilyen vele az alfa. 

-Nem akarunk itt maradni egész nap? - kérdezi Jungkook álmosan. 

-Nem, takarítani fogunk. - jelenti ki határozottan, mire csak értetlen pillantásokat kap. - Ne nézz így rám, az egész ház tiszta mocsok, ráadásul néhány dolog össze is tört, ez a te hibád.

-Már miért az enyém? 

-Te mondtad, hogy zuhany alatt is akarod.

-Tae, a fürdő minden részében csináltuk, csak ott nem. - nevet fel, majd közelebb húzza magához az omegát. - Pihenj még egy kicsit, tegnap csak kidőltél, mint akit fejbe vertek, szóval most aludj. 

Taehyung mosolyogva túr Jungkook hajába, titokban igen hálás azért, mert most lett láza, biztos benne, hogy normális esetben még józan fele mondta volna, hogy jobb ha kerülik egymást és még véletlenül sem történik ilyesmi kettejük közt. Még így is majdnem erre a sorsra sodorta a kissé bonyolult kapcsolatukat. Nem is lenne szabad ezt tenniük, Jungkooknak is a saját ágyában kéne feküdnie és nem mellette, azzal a tudattal, hogy lefeküdtek, neki csak át kellett volna vészelnie a lázát pont úgy, ahogy eddig is tette. 

-Sose volt ennyire rossz, mégis ennyire jó a lázam. 

-Ezt hogy érted? - fordítja Taehyung felé fejét. - Remélem a rossz részét nem rám érted.

-Félig. - vonja fel szemöldökét. - Nem is most kellett volna, hogy lázam legyen és soha nem fájt ennyire, de ez még mindig jobb, minthogy egyedül hagytál volna.

-Én akartam telefonálni.

Némán néz az alfára, nyilván mind a kettejüknek kedvezőbb lett volna utólag, ha hagyja telefonálni, de az is lehet, hogy semmit nem ért volna el vele. Sőt Taehyung meg van győződve arról, hogy akkor is simán Jungkook elé lökte volna a férje, ha tudomást szerez arról, hogy éppen láza van.

-Ha szólsz Jinhwának az ugyanolyan, mintha egyedül hagytál volna. - suttogja halkan. - Sose segít. Daet addig anyu elviszi én meg vagy itt vagyok fent vagy a kis házban, mert... idegesítem olyankor. Ezért nem akartam, hogy szólj neki, mert ez tényleg nagyon fájt és nem akartam napokig egyedül szenvedni. Egy időben lázamra és az illatomra is szedtem mindent, de az orvos javaslatára abba hagytam, mivel szeretnék még gyereket, ha tartósan szedtem volna, lehet még Dae sem lenne.

Jungkook eddig is biztos volt abban, hogy jól cselekedett, mikor nem telefonált, bár akkor csak azt erősítette meg, hogy ő járt jobban, de minél többet tud meg a másik férjéről annál inkább vágyik arra, hogy elszökjön vele egy olyan helyre, ahol senki nem jár arra. Ha már nem is ő van mellette, sodorhatott volna egy másik alfát az életébe, aki jobban törődik vele, mint most egyes seggfejek. Közelebb húzza magához Taehyungot - már ha ez lehetséges és egy gyors puszit nyom a fejére, hüvelykujjával óvatosan simít végig a másik arcán, valahogy tudatni akarja vele, hogy itt van vele. Feleslegesnek érzi elmondani mennyire fontos neki a másik, sok dolgon nem változtatna. Lejjebb csúszik az ágyban, hogy az omega ajkaira is tudjon nyomni egy gyors csókot, a tegnapinál sokkal gyengédebben nyúl derekához, hogy maga alá fordítva temesse arcát a másik nyakába.

-Milyen szerencse, hogy én ennyire segítőkész kertész vagyok. - emeli fel a fejét mosolyogva. - Most már értem, hogy miért csak a te illatod van abban a házban, amivel jó pár álmatlan éjszakát okoztál nekem, csak úgy szólok. 

-Lehet, hogy szólnom kellett volna róla, de nem hiszem, hogy Dae apja örült volna annak, ha ezt megosztom veled.

-Ja, mert annak örülni fog, hogy a saját ágyadat osztod meg velem.

-Én örülök neki. - engedi el Jungkookot, hogy mellé tudjon könyökölni. - Sok olyan dolog van, amit akarok és nem tehetem meg. Ezt akartam és megtettem, talán ez az egyetlen dolog, amit megtettem, mert akartam.

Szomorú ebbe belegondolnia, hogy valóban így van. Hálás Jungkooknak, hogy egyre jobban ráveszi arra, hogy azt tegye, amit szeretne is, figyelmen kívül hagyva az ostoba társadalmi elvárásokat, a szabályokat, amik szerint élnie kéne. Kénytelen beismerni magának, hogy nem amiatt lesz számára is tökéletesélete, hogy mindig megfelel másoknak, hanem, attól, hogy valaki igazán törődik vele. 

-Azt ne mondd, hogy nem az a terved, hogy itthon legyél mindig, lesd a férjed kívánságát és mosolyogj akkor is, ha nem akarsz. Azt hittem ez minden vágyad. - piszkálgatja a másik tincseit. - Viszont az nyugtat, hogy a tegnap estét akartad. Látod, ha most grafikuskét dolgoznék, nem tartanák itt.

-Azért grafikusnak is elég menő lehet lenni. - mosolyog. - Szeretnék én is művészetekkel foglalkozni. 

-Te próbáltál valaha ebben elhelyezkedni? Vagy csak elvégezted a sulit?

-Akartam volna. - von vállat. - Amíg terhes voltam Daevel nyilván nem kerestem munkát, úgy terveztem, hogy mikor megszületik megpróbálom, de nem ki lett kötve, hogy nem szabad és hülyeség ezt csinálnom. Szóval nem, nem próbáltam, pedig voltak terveim. - Jungkook érdeklődve vonja fel szemöldökét, jelezve, hogy folytassa. - Szerettem volna egy kávézót vagy lehet, hogy teát árultam volna, ez még annyira nem biztos. Lett volna süti is ott és az egyik sarkot vagy lehet a kis galériát berendeztem volna azokkal a festményekkel, amit én készítettem. Régebben ki is néztem a helyet, ha egyszer arra járunk, megmutatom. Közel van, azóta sem vette meg senki.

Jungkook elmosolyodik az utolsó mondatot hallva, túl gyorsan jött egy ötlet, amivel igazán kedvére tehet a másikkal és most nem azért, hogy valamilyen úton - módon mellette kössön ki, hanem csak azért, hogy a másik valamivel boldogabb legyen. A vigyor akkor hervadt le az arcáról, amikor az omega úgy döntött, hogy eleget heverésztek az ágyban egymás társaságában és ideje lenne takarítani menni, a legnagyobb fájdalmát mégis az okozta, hogy ruhába bújtak mind a ketten. Taehyung egyre jobban nyugszik meg, ahogy illatjuk keveredése mellé a friss lepedő illata is társul, mégis az utolsó pont, ahova be szeretne menni az a fürdőszoba. Amíg az alfát leküldte, hogy vigye le a szemetet, szomorúan nézegeti egyik kedvenc parfümjét, ami a földön hever teljesen összetörve, abban a pillanatban nem gondolt arra, hogy utólag ezt bánni fogja. 

-Mi ez a szomorkodás? - dobja vissza a kukát a helyére Jungkook. - Mit láttál? 

-Összetört a kedvenc parfümöm. - szomorkodik tovább az omega, miközben összeszedegeti a dolgait. - Na ez viszont tényleg a te hibád. 

-Bevallom, hogy igazad van. - lépked a zuhanyzó ajtaja felé. - Nem hagyjuk ezt így? Itt legalább látszik, hogy történt valami? - fog bele ő is a takarításba. - Vagy a szekrényt. Esetleg a kádat, az ágy már úgyis tiszta. - nevet fel. - Azért, ha majd a gyerekünk megkérdezi sok év múlva, hogy hol készült, nem tudnám melyik helyet mondjam neki. Ezt az ajtót elnézve azt mondanám, hogy itt, ameddig nem nézek a mosdó felé. 

Habár tudja, hogy Jungkook az egészet viccből mondja, mereven néz maga elé elgondolkodva. A kukába nézve rájön, hogy ez teljesen felesleges mutatvány volt, mivel nem rég lett kiürítve, az alfára néz, aki lázasan takarít, míg ő megállt mutatványában. Halkan mászik a másik mellé, hogy a földre leülve döntse oldalra a fejét.

-Kook. - böködi meg a vállát, hogy ránézzen. - Tudod, az este egy pontja igen homályos, pedig erre szeretnék most a legjobban emlékezni. Használtunk?

-Már mit?

-Gumit. - pislog értetlenül. - Miért a legfontosabb részletre nem emlékszem?

-Miért nem emlékszel rá? - kérdezi Jungkook is enyhe aggodalommal. 

-Félig részeg voltam és lázam volt, neked kéne erre emlékezni, rád kerül úgyis nem rám. - hadarja az omega. - Szóval?

-Én is félig részeg voltam és bocsi, hogy nem tudok gondolkodni akkor, amikor éppen lázad van. De azt hiszem, igen. Talán. Ja...igen. Tuti. 

Ez egy kicsit sem győzi meg egyiküket sem. Taehyung sietősen pattan fel a helyéről és leszalad a konyhába, szorosan mögötte Jungkookkal, aki nem pontosan érti, hogy mi történik. Mivel aggódik a másik iránt, mereven nézi az omegát, aki valami után lázasan kutakodik, a nyugodtság még most sem árassza el az arát, nem mintha Jungkook olyan nyugodt lenne. 

-Ez most mi volt?

-Esemény utáni. - dönti oldalra a fejét. - Egyszer még ezt írta fel az orvos, szóval most jön a rész, hogy reménykedünk. Ha már nem tudod te sem, hogy miket húzol a pöcsödre. - nevet fel, majd egy gyors csókot nyom a másik ajkaira.

-Öhm, de tudom...téged. - tart újra a fürdőszoba felé. - És szerinted a tabletta meg az ima segít? 

-Reméljük. 

Miután Taehyung számára is kellőképp kitakarítottak a helyiségben, még mindig szokatlan számára, hogy nem kell semmit sem csinálnia, csak élvezni azt, hogy pihenhet. Egy kis mosollyal az arcán beszéli rá az alfát arra, hogy ő se csináljon semmit sem, mivel a kert még mindig tökéletesen néz ki és most még csak a férje sincs itt, hogy szóvá tegye a semmit tevését, így teljesen nyugodtan tudnak lekuporodni a tévé elé és folytatni az egész napos semmit tevésüket. 

-Át kéne hívnunk a barátainkat. - veti fel az ötletet Jungkook. - Mármint csak azért, hogy mire haza jönne a tudod ki, ne kettőnk illata legyen itt, mert bármennyire is élvezem ezt, lehet bajos lenne.

-Majd holnap. - fekszik el az alfa ölében. - Van időnk, míg haza jön. Most csak élvezzük, kérlek. Olyan jó. 

Az omega legnagyobb örömére nem kell túlságosan sokat kérlelni a másikat. Ha egy része utálja is magát amiatt, mert ezt teszi férje háta mögött minden ellenére is, a másik része mindennél jobban örül ennek és lassan teljesen elfogadja, hogy kedveli Jungkookot. Tényleg igazán kedveli, jobban, mint ahogy férjét valaha is kedvelte.