Valóban nagyon lassan lépked fel a lépcsőn, mintha így el tudna múlni a valóság vagy csak simán egy olyan kitalált világba csöppenhet, ami mind a kettejük számára sokkal több jót tartogat. Az apja folyton azt mondta neki, hogy alfa mivolta lévén a legrosszabb helyzetekben is meg kell tartania önuralmát, bár az olyan helyzetekre nem készítették fel, hogy egyszer az egyik omega otthonában fog lenni, miközben annak láza lesz. Ráadásul egy házas omega. Egy csókot még el tudnak titkolni, na de azt, hogy ekkor legyenek együtt már kevésbé, az emelet már úgy is a kettejük illatának keverékéből áll, pedig még rendesen fel sem ért. A másik nehézség, amivel meg kéne küzdenie az esetleges kötelék kialakulása, már így is sokat kockáztat, ezért jobb lenne, ha megfordulna, amíg ő maga irányítja gondolatainak egy részét és bezárkózni abba a házba, több napig ki sem jönni. Jobb lenne, de nem ezt akarja. Mély levegőt vesz és átadja magát a borzongásnak, ami átjárja ahányszor csak megérzi az édes illatot, óvatosan nyitja ki a hálószoba ajtaját, mintha csak egy veszélyes ragadozóhoz készülne belépni, mi bármelyik percben megtámadhatja. Az egyetlen, amitől félnie kéne azok a következmények, de valahogy azok érdeklik a legkevésbé. saját maga is meglepődik azon, hogy mekkora önuralommal képes az ágyhoz sétálni, hogy leüljön Taehyung mellé, az omega izzadt tincseit gyengéden simítja ki forró homlokából, tisztán érzi a másik gyötrő fájdalmát. Nagyot nyel, mikor találkozik tekintete az ágyban fekvőével, most már érti miért ragyogtak többször is arany színben a másik íriszei.

-Jungkook, kérlek... - gördül le egy könnycsepp arcán. - Ez kibaszottul fáj.

-Felhívom a férjed. - látja Taehyungon az ellenkezést. - Én sem akarom, hidd el, de még ez az egyik legjobb eshetőség, mint az, hogy kinyírjon. Mindkettőnket.

Felkapja a másik telefonját, ami az éjjeliszekrényen pihen, hogy kisétáljon a szobából. Mereven nézi a nevet, mégis mit kéne neki mondania, főleg úgy, hogy valószínűleg ő is egy teljesen másik személy ágyában fekszik. Sóhajtva fordul a csukott ajtó felé, ami mögül Taehyung főleg kétségbeesett hangját hallani, nem tudja eldönteni, hogy ellenkezik a hívás ellen vagy csak ennyire nagy fájdalom járja át. Újra belép a szobába anélkül, hogy bárkit hívott volna, ilyen helyzetben kifejezetten nehéz kiválasztani azt, mi lenne a legjobb megoldás. Az omega eközben szinte könyörgöve néz a másik vöröses szemeibe, jelenleg nem is a fájdalma köti le vagy a vágy Jungkook iránt, sokkal inkább attól fél, hogy mikor jelenik meg a férje.

-Ne hívd fel. - remeg meg a hangja. - Nem akarok. - ül fel nehezen. - Rád van szükségem, nem rá. - nyúl remegő kezekkel a másik pólója felé. - Kérlek ne hívd fel, az rosszabb.

Nem is emlékszik arra mikor tette le kezéből a telefont vagy egyáltalán mikor foglalt helyen az ágyon. Akar ő gondolkodni, mindenfelé következményeket szem előtt akar tartani, de igen nehéz, ha közben Taehyung vággyal teli szemeivel kell megküzdenie. Hagyják, hogy megtörténjen a csók, pontosabban az a csók, ami mind a kettejüket elindítja a lejtőn. Azt hitték a legelső alkalom hozhat meggondolatlan döntéseket, akkor még nem tartottak itt. Egy házban, ahol csak ketten vannak, egy halószobában az ő illatuk keveredésével és több tucat csókkal. Jungkook az ölében ülő combjára vezeti kezét, kifejezetten élvezi a másik reakcióit, főleg mikor ilyen érzékenyebb időszakát éli, szinte elmosolyodik azon, hogy egy ilyen egyszerű tett is arra készteti Taehyungot, hogy jobban bújjon érintésébe. Felmordul, mikor erősebben túrnak tincsei közé és az omega a csípőjét is mozgásra biztatja, miközben a nyakán hagy apróbb csókokat, most már akkor sem tudna gondolkodni, ha szeretne, az egyetlen célja az lett, hogy mindent teljesítsen amit a másik kiejt a száján vagy éppen ami neki jut eszébe. Jungkook hátra vezeti kezét, hogy fenekébe és az egyre jobban átnedvesedő anyagba markolhasson, gyorsabb mozgásra biztatja a másikat, ezzel jobban ingerelve meredező vágyát.

-Jungkook, vágyom rád. - néz mélyen az alfa vörös tekintetébe. - Te is rám? - simít végig a másik ajkain.

Egy mosollyal az arcán kel fel az omeával az ölében, hogy le tudja tenni, egyik kezével a másik állára fog, hogy újra egy csókba tudja részesíteni, míg a másikkal lassan nyúl pólója alá, majd ujjait végig húzza Taehyung derekán. Nadrágjába akasztva ujjait húzza magához közelebb, állán végig vezetve ajkait állapodik meg fülénél.

-Mindennél jobban, Tae. - suttogja. - Nagyon.

Taehyung megborzong, ahogy megérzi az alfa ajkait nyakának nyomódni, forró bőrét is szinte perzselik a csókok, oldalra dönti a fejét, hogy jobban hozzáférhessen a másik, még az sem zavarja, hogy az apróbb harapások nyoma valószínűleg látszódni fognak egy ideig. Jungkook mosolyogva vál el az omegától, ahogy jobban bújik az érintésébe, pólóját lassan húzza feljebb folyamatosan az ágy felé lökve Taehyungot. Jungkook soha nem volt az a fajta, aki kifejezetten irányított volna bárhol is, de most ahogy rá néz minden porcikája dominanciát sugároz. Élesebb szemfogai kivillannak mosolya mögül, az omega ezen a ponton dönti el magában, hogy örül annak, hogy Jungkook van mellette. Egy egyszerű mozdulattal rántja le magáról is a pólót, s egy gyors csókot nyom a másik ajkaira, ahogy eldönti a takaró közé. Még önuralmának halvány darabja segít abban, hogy ne mélyessze az alatta fekvő bőrébe fogait, hiába fáj állkapcsa, annyira még nem ül köd elméjén, hogy ezt megtegye. Gonosz vigyor társaságában veszi ajkai közé Taehyung mellbimbóját, egyből megérzi tincsei közt a másik ujjait és háta domborításával könyörög folyamatosan többért. Természetesen megteszi, új kedvenc hangja valahogy az omega nyögései lettek. Felpillantva a másikra halad csókjaival a hasa felé, gyengédebb puszikat nyom arra a helyre, ahol látszódtak a szülés nyomai. Az utolsó ruhadaraboktól is megszabadítja társát, miközben az ágy elé térdel, határozott mozdulattal húzza ki az ágy széléhez, hogy combjain végig tudjon csókolni, élvezve az édes hangot, amit Taehyungból csal ki folyamatosan. Szinte biztos abban, hogy ezen a ponton vesztette el józan gondolkodásának utolsó részét is, a másik lábait jobban terpeszbe rakva hajolt combjai közé, pusztán kíváncsiság hajtja előre, vajon ha a karamella illata ennyire elveszi az eszét, annak íze mit válthat ki belőle, valami sokkal jobbat. A vágyakozást a többért. Taehyung automatikusan fekteti az előtte térdelő vállaira lábait, mikor megérzi Jungkook ujjainak mozgását is nyelve munkája mellé, ajkaiba harap, mintha csak attól kéne félnie, hogy bárki meghallaná őket vagy attól, hogy éles hangja elárulja a másiknak mennyire az ujjai köré csavarta őt. Meglepődve nyitja ki szemeit, mikor hasára fordítják és térde szobájának padlójával találkozik, erősen markolássza az alatta elterülő takarót, valószínűleg, ha az alfa nem tartaná egyik kezével, nem igen tudna így megmaradni. Bármennyire is élvezi másik nyelvének kényeztetését, pontosan tudja, hogy a görcsös érzés alhasában nem ettől fog elmúlni, remegő karjaival nyomja fel felsőtestét az ágyról.

-Jungkook, kérlek. - sóhajtja. Megborzong, amikor háta találkozik a másik mellkasáéval.

-Fájni fog. - társítja másik ujját is.

-Már így is fáj. - veti hátra a fejét. - Nagyon fáj. - nyúl az alfa nadrágjához. - Csak csinálj valamit, bármit, én csak annyit akarok, hogy ne fájjon ez ennyire. Segíts, kérlek. - simul teljesen a másikhoz. - Érzem, hogy te is akarod. - fordítja oldalra fejét, hogy megcsókolhassa a másikat.

Nem szakad el Taehyung ajkaitól, miközben övét kioldja, hagyja addig hullni az anyagokat, ameddig csak tudnak, ráfogva a másik derekára tolja lassan előre csípőjét, megszakítva csókjukat egy nyögéssel. Jungkook lehunyja szemeit az érzésre, ahogy jobban elmerül a másikban, talán itt van szüksége a legjobban az önuralmára, hogy ne csak saját élvezetére figyeljen, hanem a másikra is. Az omega az előtte elterülő ágyra veti a fejét, ahogy a takaróját markolássza minden erejével, mélyen szívja be levegőjét, mikor megérzi az alfa csókjait a vállán, próbálja élvezi a másik tetteit. Jungkook folyamatosan adogatja az apróbb csókokat, végig a másik gerincének a vonalán, óvatosan cirógatja derekán a bőrét, míg úgy nem érzi, hogy csípőjét elkezdheti mozgatni. Felsóhajt, mikor végre ezt is megteheti és hogy Taehyung fájdalmasabb nyögései kéjesebbé váltanak át.

-Tae. - suttogja, miközben kihúzódik félig. - Csodálatos vagy. - löki erősebben vissza magát. - Nagyon. - húzódik ki, hogy újra erősebben lökhesse vissza csípőjét. - Tetszel. - ismétli meg előbbi mozdulatait, tenyerének csattanásával együtt.

Az omega oldalra dönti a fejét, hogy Jungkook a nyakát lephesse el csókjaival, felforrósodott bőrén jéghidegnek érzi legördülő könnycseppjeit. Kissé elhúzódik, mikor megérzi az alfa harapását vállán, felé fordítja a fejét, mire csak egy gyors csókot kap, ahogy ismételten erősebben megérzi Jungkook csípőjének mozgását. A takaróba harap, hogy a nagyon hangos nyögéseit valamennyire el tudja nyomni, kis ideig múlik csak el az alhasában uralkodó görcsös érzés, de csak hogy a következő pillanatban erősebben érezhesse. Fenekét jobban kinyomja, még el is kezdi mozgatni, hogy mélyebben magában érezhesse Jungkookot. Remegő combokkal dől jobban az ágyra, amint eltávolodik tőle az alfa. Felkel, hogy le tudja magáról rúgni az alsó ruháit, majd Taehyung hóna alá nyúlva emeli fel és egy gyors mozdulattal fordítja maga felé, majd kapja ölébe. Óvatosan dönti el az ágyon, ágyékát a az alatta fekvőhöz nyomva, kezeivel megfogja az omega csuklóját, s a feje fölé nyomja, határozottan löki előre csípőjét, elérve, hogy a másikba a levegő is bent maradjon. Mai napja egyik legizgatóbb látványa, ahogy a másik arany színű írisziben láthatja a könyörgést még többért, a mellette lévő párnába mélyeszti fogait, hogy valamennyire enyhíteni tudjon állkapcsában uralkodó fájdalmán. Gyorsabban és erősebben kezdi el mozgatni ágyékát, ahogy megérzi Taehyung körmeit hátán végig húzódni. A háznak ezen része lett a kedvence, ahol kettejük illata miatt mindenki elveszti az eszét és ahol a másik nyögései töltik be a teret, vegyülve bőrük egymásnak csapódásával. Taehyung Jungkook dereka köré fonja lábait, megemelve folyamatosan csípőjét, ahogy egyre jobban enyhül a görcsös érzése, a másik ajkaira mar, miközben hátát domborítva éri villámcsapás szerűen a kielégülés hulláma. Egészen addig nem hajlandó elválni az alfától, míg az ő csípőjének a mozgása is lassul a kielégülést követően, hogy a végén mellé dőlve próbálja normalizálni légzését.

-Fáj még?

-Nem. - rázza a fejét Taehyung. - Most csak inkább kellemetlen, de úgyis tudod, hogy meddig fog tartani ez az egész. - ad egy gyors csókot a másik ajkaira. - Köszi, hogy nem hagytál magamra. És tudom, hogy a fürdőben sem fogsz. - mosolyodik el. - Mielőtt még nem fáj annyira, hogy járni se tudjak.

-Te most arra utalsz, hogy a zuhany alatt szexeljünk? - vonja fel szemöldökét. - Mert nem kell kétszer mondanod.

-Ahhoz velem kéne jönnöd.

Az alfának többször nem is kellett mondani, egyből felpattan Taehyunggal együtt, hogy elfoglalhassák a fürdőszobát is.