Mióta csak a tudomására jutott, hogy majd kettesben lesz Taehyunggal egy jó ideig, nem tud nyugodtan megülni egy helyben. Igaz, folyamatosan csak kettőséget érez ezzel kapcsolatban, egyrészt retteg ettől, mert előre látja, hogyha csak ketten lesznek vagy hülyeséget csinál, amit ő fog megbánni vagy olyan dolgot, amit Taehyung fog megbánni. Másrészt pedig örül neki, mert nem látja azt a seggfejt az omega közelébe. Nem tudja elképzelni, hogy mit mondhatott neki aznap délután, de azóta a másik elég feltűnően kerüli, arra nem is akar gondolni, hogy az esetleges csók miatt ilyen távolságtartó. Azt lehetetlennek tartja. Már miért is kerülné a másik, ha egyszer ő kezdeményezte az egészet, a távolságkerülésért csakis Jinhwant tudta hibáztatni. Sóhajtva lép be a házba, miután végzett az aznapi teendőivel, halkan megy be a konyhába, csak az ajtóban áll meg, hogy ne kényszerítse arra a másikat, hogy távolodjon tőle vagy esetleg ne érezze magát kényelmetlenül, azért, mert ő ott van. Némán nézi a másik tevékenységét, olyannyira belemerült a dolgaiba, hogy fel sem tűnik neki, ő itt van. Jungkook látja a másikon, hogy valami baj van, a szokottnál is nagyobb, beljebb merészkedik, hogy magára vonja a figyelmet.

-Kész lett a kerted. - szólal meg halkan. - Tae?

-Igen? - kapja fell a fejét. - Bocsi, nem figyeltem. - sóhajtja. - Mit mondtál?

-Kész a kerted.

Egy kis csillogást vél felfedezni a másik szemeiben, ahogy kivezeti a hátsó kertbe, hogy megmutassa mit csinált. Taehyung nem is figyelt fel arra, hogy mit csinált eddig kint az alfa, annyira lekötötte az a dolog, hogy kerülje a másikat. Enyhén meg is lepődik, mikor látja, hogy mindent úgy csinált Jungkook, ahogy ő mondta neki, egy kis sóhajjal karolja át a másik derekát és magához öleli. Érzi, hogy megfeszül az alfa, amit meg is ért, eddig kerülte őt, most meg ölelgetni, még ő sem tud kiigazodni magán, nem fogja elvárni a másiktól, hogy ő megtegye. Lábujjhegyre állva ad egy gyors puszit az arcára és folytatja a további ölelgetését.

-Ez nagyon szép lett, Kook. - mosolyog. - Köszönöm.

Jungkook óvatosan tolja el magától Taehyungot, hogy ránézhessen. Hüvelykujjával lágyan simít végig az omega arcán, még csak ő sem gondolta komolyan, hogy kerülni akarja, arra meg végképp nem gondolt, hogy őt fogják kerülni. Sóhajtva lép el Taehyungtól, majd az egyik székben foglal helyet, pontosan nem tudja miképp kéne megkérdeznie vagy, hogy egyáltalán meg szabadna - e kérdeznie, de igencsak furdalja oldalát a kíváncsiság. Az sem érdekli különösebben, hogy a munkájával játszadozik minden adandó alkalommal, mikor a kelleténél közelebb kerül az omegához.

-Van valami baj? - hajol előre Jungkook. - Mintha nem itt járnál, már vagy két napja.

-Csak elkalandoztak mostanában a gondolataim. - húzza fel a lábait maga elé, amint ő is helyet foglal. - Ma délután kellene vinnem Daet anyuhoz. - kezdi el, mikor látja a másikon, hogy úgyis felteszi neki ezt a kérdést. - Úgy volt, hogy a férjem viszi, de neki egy Eun-Young nevű helyre kellett mennie, mint megtudtam már ma reggel lelépett. Milyen jó, hogy a férjem és időben elmondja ezeket nekem. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire szeret.

-Mióta?

-Mióta tudom vagy mióta csal meg? -vonja fel szemöldökét. - Ő addig figyelmes volt, amíg meg nem biztosították a közös szerződésüket, egyetem alatt, tényleg kezdtem megkedvelni, pedig mind a kettőnk kényszerből volt együtt a másikkal. De már Dae születése előtt találkozgatott mással, csak nem azzal, akivel most. Azt hiszem körülbelül két éve tudom. Nem számít, nem mintha tudnék ezen változtatni.

-Elviszlek titeket én.

Taehyung gyorsan megrázza a fejét és fel is kell a székből, besiet a konyhába, hogy még csak ne is kelljen erre válaszolnia. Majd ki fog találni valami más megoldást, muszáj lesz neki, ha nem akar rosszat Jungkooknak. Hallja, hogy utána trappol a másik, ami nem meglepő, mert elég gyorsan faképnél hagyta az előbb.

-Tae? - vajon, ha úgy csinál, mint aki meg sem hallja, elmegy? - Tae? Taehyung! - mondja kicsit hangosabban, hátha megint elkalandoztak a gondolatai.

-Bocsánat. - lép távolabb szinte azonnal. Utálja ezt a szokását.

-Mi? - ráncolja homlokát. - Jó, Tae összezavarsz engem, beszélnél velem? - kérdezi és megvárja, hogy a másik teljesen rá figyeljen. - Miért nem szeretnéd, hogy elvigyelek titeket? Csináltam valamit? Mármint a csókon kívül, mert, ha azt mondom amiatt, megértem.

Taehyung valamivel közelebb lép Jungkookhoz, hogy ne keltsen benne több kérdést, amire válaszolnia kéne. Nem is akarja kerülni a másikat, de sok választása nincs, mivel, ha nem teszi meg, előbb vagy utóbb újból megcsókolná, ami nos egyiküknek sem kedvezne.

-Kook, ne haragudj amiatt. Nem kellett volna megcsókolnom téged vagy...egymást. - piszkálgatja az ujjait. - Nem lenne jó, ha te vinnél el oda, nem kéne közel kerülnünk, azt már bőven sok, hogy az illatod vonz, hát még az, hogy valami kezd kialakulni kettőnk közt, mert... több okból kifolyólag nem kéne.

-Ugye tudod, hogy nem kell egymásnak esnünk? Bár nem mintha olyan jól ment volna az első alkalommal. - teszi hozzá halkan. - De sikerülhet, úgy csinálsz, mintha eddig nem ment volna. Nekem tetszik az, ami kezd lenni közted és köztem. Lehet nem is élvezted a csókot és most így próbálsz fájdalommentesen lerázni.

-Az a legnagyobb bajom, hogy élveztem. - túr a hajába. - Szerinted próbálnálak távol tartani téged, ha nem tetszenél valamennyire? Hidd el, örülök annak, hogy itt vagy, de akkor sem szabad, Jungkook megcsókoltalak és újra megtenném, mert vonzódom hozzád. - harap ajkába. - És nem, nem érdekel az, hogy nem vagyok jobb a férjemnél, mert mondhatni én is megcsaltam őt. De...nem vihetsz el minket. Nem szabad.

-Nézd, Tae. Tetszel nekem, ami biztos, hogy egyértelmű volt attól kezdve, hogy újra találkoztunk, majd megcsókoltalak, nem tudom mi az, ami köztünk történik, de nekem tetszik. Nyilván nem kéne, tekintve arra, hogy családod van és, ha azt mondod hagyjalak békén, megértem. Bár most, hogy elmondtad, tetszem neked, teljesen nehéz munkám lenne.

Már előre utálja magát, amiért azt fogja mondani, amit kell neki és nem azt, amit szeretne. Ismételten egy olyan dolog, amit nem saját akaratából csinál, ehhez ennyi idő után már igazán hozzá szokhatott volna.

-Nem akarom, hogy békén hagyj. - nevet fel. - De muszáj lesz ebbe bele törődnöm, szóval igen... jobb lenne, ha nem közelednénk ennél is jobban és nem kéne elvinned. Megoldom, de kösz.

Jungkook némán bólogatva vesz minden tudomásul, habár nem akarja. Visszavonul a szobájába, nem akarja elhinni, hogy az a másik alfa mindig keresztbe tesz neki, még úgy is, hogy nincs is itt. Nincs számára az a pénz, hogy bele törődjön ebben, bár egy ideig muszáj lesz.