Az alfa a szobájában üldögél, ahogy hallja amint a kocsiajtaja becsapódik és halk szitkozódás hallatszik utána, ellenszenve hirtelen tör elő, elnyomva minden kellemes érzését, ami eddig alakult ki. Felkel az ágyról, hogy határozottan induljon el az ajtó felé, ami előtt meg is torpan. Mit kéne csinálnia? Visszamenni hozzá? Ugyan sokat nem tudna mondani neki, mivel mentsége nincs és nem is akarja, hogy legyen, esetleges folytatásban amúgy sem reménykedhet, mivel egy személlyel többen lettek hirtelen, ami kifejezetten zavarja. Mereven bámulja az ajtót, folyamatosan gondolkozik azon mit kéne tennie, ha egyáltalán kéne valamit csinálnia. Sóhajtva tépi fel az ajtót és gyorsan szeli át a távolságot a háza és Taehyung szobája közt. Először meglepődik azon, hogy a másikkal egy fél percre sem találkozik, de inkább főleg örül neki. Egyre bátrabban teszi meg a lépéseket felfelé, valahogy arra számít, hogy itt nem fog belebotlani a másik alfába, hiszen ide nem is jár fel. Halkan lépdel a csukott ajtó irányába, hogy egyikük se hallja meg, legalábbis Taehyung biztosan ne, az édes illat nehezen teszi lehetővé számára, hogy megálljon, sokkal inkább arra készteti, hogy minél közelebb merészkedjen. Majdnem ráteszi a kilincsre a kezét, hogy sajnálkozva boruljon az omega elé, mikor egy éles hang állítja meg, ami hangzik kéjesnek, mintsem segítségkérésnek. Most már érti, hogy hova tűnt a ház ura, bár az, hogy ilyen gyorsan fekszik le azzal, aki megcsalja, miután ő megcsókolta...eléggé zavarja. Ugyanolyan gyorsan és halkan megy lefelé a lépcsőn, ügyelve arra, hogy a csöppség se ébredjen fel. Legalább a földszintről nem hallatszik kettejük hadművelete.

-Láttad Taet? - lép ki Jinhwan a mellette lévő szobából.

Jungkook meglepődve pislog a másikra, alig akarja elhinni, hogy előtte áll az, akiről azt hitte fent mulat. Apró kis mosoly jelenik meg az arcán, amint realizálja a helyzetet és még képzeleterejét is szabadjára engedi, amennyire csak jelen helyzetben tudja.

-Szórakoztatja magát? - vonja fel szemöldökét. - Nem tudom, hogy hol van. Utoljára akkor láttam, mikor felment valamit keresni, azóta nem találkoztam vele, lehet még fent van.

-Ha előbb látod, mint én, szólj neki, hogy kerestem.

Persze, majd két csók között megemlíti neki, esetleg akkor, amikor folytatják Taehyung egyéni akcióját, bár ezeket a gondolatokat inkább csak a tekintetével sugározza a másik felé. Felkapja a fejét a lépcső irányéba, mikor megérzi a karamella erősebb illatát és az ajtó csapódását is hallja. Az omega eléggé sokkolva néz a két alfára és nem tudja, hogy inkább a férjét nézze vagy azt, akinek a gondolata igen szórakoztató volt pár perce. Megkönnyebbül, mikor Jungkook egy vigyor társaságában vonul vissza.

-Ilyen korán haza is értél? - siet le a lépcsőn. - Miért? Mármint nem zavar, csak...szokatlan.

-Eddig az volt a bajod, hogy későn jöttem most meg az, hogy korán? - ráncolja homlokát. - Dönts el mit akarsz, mert idegesítő a hisztid, neked semmi sem jó?

-Én...Én csak kérdeztem. - sóhajtja az omega lemondóan. - Jobb napokon sem szoktál ennyire korán hazaérni. De nem zavar, hogy itt vagy, örülök.

-Komolyan kérdezem, lázad lesz? Azért voltál fent? Ha igen, maradj ott és máskor beszélek veled, mert nincs kedvem hozzád vagy azt sem bánom, ha abba a házba mész, Jungkook mellé.

-Neked mi a bajod? Mit tettem már megint?

Nem is érti, hogy mit csinált amikor még csak meg sem mozdult szinte, mióta férje itthon van. Az meg lehetetlennek tartotta, hogy meglátta őket, mert az elég feltűnő jelenség lett volna. A másik szemeiben lévő idegesség belé folytja a szavakat és nem igazán biztos abban, hogy kéne ennél többet mondani, valamit biztos már megint rosszul csinált, ami miatt újbóli leteremtéseket kap. Hirtelen kapja el az omega kezét, hogy a saját szobájába cipelje, ezzel tetőzve a másik értetlenségét és enyhe félelmét, ide nem is igazán teszi be a lábát.

-Te komolyan elmentél vele meg a gyerekkel a városba? - támadja le kérdésével. - Taehyung engem nem érdekel, hogy hova mész, de ezt ne valaki mással tedd, egy alfával még akkor sem, ha ez csak egy kertész. Szerinted a homlokára van írva?

-Azért jött velünk, mert te nem voltál hajlandó. - veszi lejjebb a hangját, hogy ne keltse fel gyermekét. - Megkértelek rá, hogy gyere, de nem...Bocsánat, hogy a gyerekednek két ember kell, aki szereti.

-És, ha három kell neki akkor már két alfával fogsz mászkálni? Ennyire hülye ne legyél, főleg, ha olyanok is láthatnak téged, akiket ismersz és akik ismernek engem.

Az omega hátra is lép párat, egyenesen az ajtó irányéba, mivel eléggé megrémiszti a másik viselkedése, főleg az, ahogy érzi illatán, hogy egyre idegesebb. Nem is érti, hogy emiatt miért lett ennyire ideges párja, hiszen abban, hogy megnéztek egy mesét semmi rossz sincs, nem kéne ennyire másra hallgatnia neki sem.

-Persze, az nem érdekel, hogy én ott magyarázkodom, mint egy hülye nekik. Gondolkodj. Ennyire fasz éhes nem lehetsz. - lép eggyel határozottabban előre.

-Úgy csinálsz, mintha minden második férfi alá befeküdnék. - az mellékes, hogy az egyik alá tényleg majdnem sikerült neki.

-Taehung! - sziszegi az alfa.

-Bocsánat.

-Nem az a dolgod, hogy össze - vissza mászkálj valakivel, egyedül nem megy? Itthon kéne maradnod, rosszabb is lehetne. - ennél rosszabb. aligha akad számára. - Itthon maradsz és nem mész sehova sem vele, mit bánom én mit csinálsz vele ezen kívül, de rám legalább ne hozz szégyent, eddig szépen ment, drágám. Rendben? - mivel nincs más választása, ezért csak bólogat és halkan helyesel. - Holnap még itthon leszek, utána utazok el. Üzleti út.

Az omegát igen csak meglepi ez, főleg az, hogy a férje tényleg ennyire hülyének nézi őt. Rég lezajlott az az időszak, amikor üzleti utakra kellett mennie, hacsak ez a bizonyos út, nem egy másik omega ágyába vezet. Szinte biztos ebben és eléggé sajnálja a másikat, amiért pont őt sikerült kifognia.

-Holnapután kell vinni Daet anyuékhoz. - jut eszébe hirtelen. - Tudod, szokásosan ott tölt egy kis időt, hetekkel ezelőtt mondtam. Megígérted, hogy te viszed el, én hogyan vigyem el kocsi és jogsi nélkül?

-Úgy tűnik nem tudom elvinni őt. Egy csomó lehetőséged van, busz, vonat, esetleg Jungkook, akivel olyan szívesen mászkálsz mindenki előtt a gyerekkel.

-Többet nem fogok vele menni sehova sem, nem rég mondtam neked. - lép ismételten hátra Taehyung. - Bocsánat, hogy először sem úgy gondolkodtam, ahogy kellett volna. - hazudja gyorsan, hogy ne idegesítse fel jobban a másikat.

-Legalább gyorsan megjegyzed.

Csendben megy ki a szobából, minél előbb a sajátjában akarja magát tudni. Legszívesebben átmenne a másik alfához vagy esetleg őt hozza ide, de tekintve arra, hogy azért akadt ki, mert vele volt, jobb ötlet kerülnie őt. Annyira igazságtalannak tarja, hogy jön valaki, aki egy kicsit is felvidítja, egyből jön egy másik tényező, ami teljesen keresztbe tesz neki. Bezzeg a férje kénye . kedve szerint találkozgat valakivel, sőt mg el is utazik hozzá. Ezen a ponton már nem akarja meggyőzni magát arról, hogy boldog és egy kicsit sem bánja Jungkookkal a csókot.