Mind a ketten haza felé tartanak, próbálnak minél kevesebb zajt csapni, hogy a Jungkook kezében lévő csöppséget ne ébresszék fel. Elég sok időt eltöltöttek a plázában, főleg azzal, hogy ők ketten próbálták sokkal jobban megismerni egymás életét, főleg most, hogy Jungkook a lehető legjobban utálja az alfát. Bármennyire is akarja figyelmen kívül hagyni ezt az egészet, nem megy neki, igaz, hogy inkább azon akadt fenn, hogy nem hagyhatja ott férjét Taehyung. Butaság volt részéről azt hinni, hogy valahogy közel kerülhet hozzá, mit is hitt, nem fogja egy csapásra ott hagyni eddigi életét csak azért, mert egyik pillanatról a másikra megjelent újra az életébe, még akkor sem, ha a házassága nem a legfényesebb. Megfogadja magának, hogy nem is próbálkozik tovább, hagyja, hogy sodorja az ár, ha az kell hozzá, hogy végig nézze Taehyungot a párjával, akkor azt fogja tenni. Óvatosan teszi le a gyermeket az ágyába és magára hagyja, amint meggyőződik arról, hogy nem is fog felébredni. Egyből saját házába siet, hogy az édességeket felkapva siessen vissza az omegához, aki a nappaliban pihen. Fura azt látni, hogy nem sürög - forog a ház körül, bár örül annak, hogy valamennyire pihen is. Érzi, hogy a másik őt figyeli, amint kipakolja az összes dolgot, ami a szatyorban van, végül pedig csak büszkén kihúzza magát és a másik meglepődött tekintetét figyeli.

-Ezt mind neked vettem. - tolja közelebb Taehyunghoz az édességeket. - Tudom, hogy ez a kedvenced. - vesz fel egyet. - Sokadik boltot jártam meg, mire megtaláltam ezt.

-Honnan tudtad, hogy ezt szeretem? - vesz el egyet lassan.

Nem is tud ellenállni ennek a sütinek, de már nem is akar. Jungkook világosan megmondta számára, hogy még mindig jól néz ki, különösen attól tölti el boldogság, hogy ő látja szépnek. Valahogy tőle a bókok sokkal jobban hangzanak, mint bárki más szájából.

-Amikor az egyetemre jártunk, ez volt minden reggel a kezedben és egy pici pohár, amiben nem tudom mi volt, de soha nem tetted le a kezedből. - mosolyog, felidézve az emlékeket. - Sőt a büfében is csak emiatt a süti miatt álltál sorban és már mondtad is, hogy ez a kedvenced. Az egyik órán.

-Ennyire kiszámítható vagyok?

-Nem, csak jó megfigyelő vagyok. - von vállat. - Különösen azt figyelem meg jól, ami tetszik. Ezért jegyeztem meg mindent, amit mondtál nekem.

Az omega csak arra figyel fel, hogy tetszett Jungkooknak régen vagy csak túl sokat képzel bele most és nem is erre gondolt az előbb. Mégis csak arra akar gondolni, hogy tetszett az alfának. Észre sem vette, akkoriban nem is gondolt arra, hogy azért volt olyan sokszor körülötte. Gyorsan hajol Jungkook felé, hogy egy kisebb csókot nyomhasson az arcára, tetszik neki az a pici mosoly, ami a másik arcán van. Mélyen szívja be a mente nyugtató illatát, ahogy a vállára hajtja a fejét, néha eljátszadozik azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha csak ők hárman lennének. Lassan dönti oldalra a fejét, hogy ilyen közelről is megfigyelhesse az alfát és vörösen izzó szemeit. Biztos benne, hogy az övéi is szinte világítanak. Szíve hatalmasat dobban, mikor keresztezik egymás tekintetét, nem annyira biztos benne, de mintha a alhasában apró kis görcsös érzés keletkezne.

-A szemed... - húzza végig ujját Jungkook arcán. - Néha miért ilyen, amikor rám nézel?

-Nem tudom. - rázza a fejét. - De a tiéd is. Neked is van olyan érzésed, mintha.... Nem is tudom, hogyan magyarázzam el.

-Mintha azt érezném, mint te? - kérdezi, mire Jungkook bólint. - Igen, nekem is de nem mindig és csak egy kicsit. Minél többet nézlek annál erősebben érzem, fogalmam sincs miért, összezavar de tetszik is. Megnyugtat.

Jungkookot talán inkább csak aggasztja ez. Nem is kéne ilyet érezniük, egyiküknek sem, főleg nem az alfának. Nem akar ennél jobban kötődni hozzájuk, mert úgyse maradhat itt örökre, nem ringathatja magát olyan álomképbe, hogy majd együtt lesznek, ha már világosan megmondta a másik, hogy sose fog elválni. Taehyung ajkaira pillant, tényleg meg szeretné azt várni, amíg a másik meg nem csókolja, mert akkor biztos abban, hogy nem ő rángatta ebbe bele.

-Nem hiszem, hogy ez helyes.

Sokkal inkább magát figyelmezteti, mintsem Taehyungot, ahogy a másik szemeibe vezeti tekintetét, az arany íriszekben való csillogás legalább leköti annyira a figyelmét, hogy ne a csókra akarjon gondolni.

-Ez biztos, hogy nem helyes. - válaszolja Taehyung, közelebb ülve Jungkookhoz. - De én ennek ellenére nem akarom abba hagyni, bármi is ez. Én csak.. Ez...

-Valami nem hagyja? - vonja fel szemöldökét az alfa. - Ösztön?

Egyikük sem hiszi ezt el, de jó érzés erre fogniuk ezt a szokatlan feszültséget kettejük közt. Már csak pár centi vagy annál is kevesebb választja el egymástól őket, de már - már fáj nekik az, hogy nem tesznek semmit, csupán csak egymás tekintete és ajkai közt kapkodják szemeiket. Ha ez ösztön lenne, tudnának róla, ez más és teljesen idegen. Taehyung most már teljesen biztos, hogy alhasában a görcsös érzés valóban jelen van, de még ennek ellenére is felemeli a fejét, hogy közelebb lehessen az alfához. Éppen egy nagy csata dúl benne, hogy mennyire fogja magát akkor utalni, ha megteszi, de nem tudja érdekelni a tudat. Talán sokkal rosszabb lenne, ha a férje szeretné őt, így kevésbé üti arcon a tudat, hogy kezd megtetszeni neki Jungkook és egyre jobban vágyik arra, hogy megcsókolja.

Teljesen biztos abban, hogy az omega hajol közelebb hozzá, amit nem bán és nem is ellenkezik, ahogy már mondta neki. Főleg a csoki ízét érzi a másik puha ajkain, ahogy végre közel kerül hozzá. Nem tud arra gondolni, hogy egyáltalán nem kéne ezt tennie, csak közelebb ül hozzá, ahogy egyre bátrabban mozgósítja ajkait, látva, hogy az omegát ez tényleg nem zavarja. Közelebb ül hozzá és a hajába túr, ahogy hagyja, hogy a másik az ölében kössön ki. Mélyen szívja be a karamella illatát, ami egyre erősebben terjeng, vegyülve a saját illatával. Aprócska kis köd telepszik mind kettejük fejére, ahogy elmélyítik csókjukat, megmeri azt tenni, hogy Taehyung pólója alá vezeti kezét és mosolyát nehezen fogja vissza, mikor érzi, hogy jobban bújik érintésébe. Csípőjét átkarolva húzza jobban ölébe, mikor megérzi első jeleit annak, hogy nagyon is tetszik az, amit művelnek. Minél közelebb akar kerülni hozzá, olyan közel, hogy az szinte már lehetetlen. Villámsebességgel válnak el egymástól, ahogy hallják a kocsibejáró ajtaját hangosan kinyílni. Jungkook inkább teljesen visszavonul saját lakrészébe, elég nyilvánvaló jelét eltakarva annak, hogy történt kettejük közt valami, amíg Taehyung felsietett a lépcsőn. Így, hogy most Taehyung férje hazajött legalább lesz ideje átgondolni azt, hogy milyen hülyeség volt ezt tennie és rá akar jönni, hogyan tartsa távol magától az omegát. Elég érdekes lesz számára ez, tekintve arra, hogy eddig minél közelebb akart lenni hozzá, de egészen eddig nem is csináltak semmit. De egy határon túl már ő sem tud parancsolni saját magának, ami egyiküknek sem lesz jó hosszú távon.