Csak ül a szobájában és a szekrényét nézi, mivel nem tudja mit vegyen fel. Nem is érdekelné annyira, hogy miképp néz ki, de mivel az alfa is velük megy a legjobb formáját akarja hozni, még tudat alatt is, túl nagyra értékeli a véleményét és nem akar megint rossz megjegyzéseket kapni, mit amit férjétől is rendszeresen hallgat. Kifejezetten tetszik neki egy felső, csak már előre hallja a megjegyzéseket, amik még hiába nem léteznek súlyként nehezedik rá és már talán bánja is, hogy elhívta a Jungkookot velük. Bármennyi idegen nézhet rá rossz szemmel, csak a másiknak tetszen. Már csak egy cseppnyi bűntudata van, amiatt, mert felkeltette érdeklődését a másik, sokkal inkább csak az zavarja, hogy férjének ő bármit megtehet, sose lesz vele olyan, mint Jungkook. Az meg csak megerősítés számára, hogy fia is megkedvelte őt. Hirtelen felindulásból kapja fel azt a ruhát, ami miatt a legtöbb rosszindulatú megjegyzést kapja férjétől, már csak dacból is és talán valamiféle megerősítést is vár, hogy ő még valamennyire szép maradt, ha csak egy kicsit is. Összerezdül, mikor valaki kopog az ajtaján, nem igen jár arra senki sem, hozzá kéne ahhoz szoknia, hogy Jungkook fel tud merészkedik ide, így kevésbé érzi azt, mintha ez egy börtön lenne számára.

Óvatosan nyitja ki az ajtót, mikor hangzik a válasz, bemehet. Hirtelen el is feljeti, hogy mit szeretetett volna mondani, jobban leköti az, hogy tetőtől - talpig végig mérje az előtte állót. Nem biztos benne, hogy ennyire megnézhetné a másikat, főleg, hogy férje van, de valami egyszerűen készteti arra, hogy ne nézzen el róla. Nem, nem tette túl magát rajta, hiába hitte azt, hogy elfelejtette az érzéseit iránta. Talán ez a felső - vagy csak igen hasonló - volt rajta mikor először állapította meg, hogy beleesett Taehyungba és most ez a felső van rajta, mikor beismeri magának, hogy még mindig ugyanazok az érzések járja át a másik iránt. Kinyitja száját, majd becsukja, eléggé próbálkozik, legalább csak egy szót nyögjön ki és ne a másikat nézze folyamatosan, aki szemmel láthatóan egyre vörösebb, akárcsak a felsője.

-Igen? - kérdezi halkan Taehyung. Megerősítésre várt, hát meg is kapta, sőt jobban, mint gondolta.

-Nagyon gyönyörű vagy... mármint nem...vagyis jól nézel ki, jól áll a felső. Én csak annyit akartam, hogy... elfelejtettem, amit mondani akartam. - pislog nagyokat. - Inkább befogom, mielőtt tovább égetném magam.

Taehyung nevetve lép Jungkookhoz közelebb, nem igen tudja mit reagáljon erre, egészen aranyosnak tartja a másik reakcióját, még akkor is, ha erre nem számított. Lehetséges a legrosszabb dolog ez, amit tehet, de határozottan lép elé és lábujjhegyre állva öleli magához az alfát. Érzi, ahogy a másik egy pillanatra megfeszül, de megnyugszik, mikor megérzi dereka körül az erős karokat, mik egyre szorosabban húzzák közelebb hozzá. Kényelmesebben elhelyezkedve Jungkook előtt búj jobban a másikhoz és mellkasára hajtva fejét hallgatja szíve heves dobogását. Kissé megborzong, mikor érzi az alfa ujjait tincsei közt, még illata is felerősödik, sőt kifejezetten ügyel arra, hogy ez így legyen. Valahogy Jungkook is ezen az elven van, meglepődik azon, hogy az omega őt szorongatja, de semmi pénzért sem szólna emiatt neki, sőt még a határait is elkezdi picit feszegetni, azzal, hogy arcára simítva tolja el valamennyire magától, hogy szemeibe tudjon nézni. Tekintete ajkai és szeme közt cikázik, saját akaratára hallgatva hajol közelebb Taehyunghoz, de egy ponton megáll, nem akarja, hogy bűntudat gyötörje emiatt.

-Miért nem csókolsz meg? - harap ajkára az omega.

-Addig nem, amíg azt nem mondod, hogy akarod. - suttogja ajkaira. - Mi lenne jó abban, ha nem akarnád.

-Nem fogok ilyet mondani. - már hogy is mondhatna ilyet egy másik férfinak, még akkor is, ha vágyik rá.

-Türelmes vagyok, megvárom akkor, amíg te meg nem csókolsz engem. - dönti oldalra fejét. - Nem fogok ellenkezni.

Aprót bólint a másik és hagyja, hogy az alfa egy puszit nyomjon a homlokára. Mikor egyedül marad puffogva vált szárazabb alsó ruhákra a saját hülyesége miatt. Kellett neki megszólalni, csak hagyta volna, hogy megtörténjen a dolog, akkor most amiatt kéne ostorozni magát, amiért megcsókot egy másik férfit. Bár az már önmagában kiborító a számára, hogy ilyenen jár az esze. Valamennyire lenyugtatva magát siet le a lépcsőn, ahol már mind a ketten várják, fia már lassan az ajtón túl lesz. Jungkook mosolyogva néz le az omegára és nem tudja elkerülni figyelmét, hogy egy másik nadrág van rajta, nem igen kérdőjelezi meg, hogy tetszik Taehyungnak vagy valamennyire vonzónak találja. Daesung az apja és Jungkook kezét megragadva kezdi el őket húzni a pláza irányába, az omega nem is tudja, hogy minek örüljön jobban, annak, hogy gyermeke az alfa kezét is megragadta vagy azért, mert a másik még mindig itt van és nem tart távolságot tőle. Vajon, ha megcsókolták volna egymást, tudnának így sétálni egymás mellett? A mozi terem elé érve Jungkook felkapja a csöppséget és az egyik padra ülnek le, amíg Taehyung kiváltja az előre megvett jegyeket.

-Jungkook. - ül ölébe a pici. - Apával barátok vagyok? - az alfa mosolyogva bólogat. - Te és apa puszilkodtok?

-Mi? - pislog nagyokat. - Nem, mit hallottál? Nem. Miért?

-Apu azt mondta, hogy a különleges barátok pusziszkodnak. - játszik játékával Jungkook ölében. - Az egyik nénivel puszilkodik, ő a barátja.

-Taehyung ezt tudja?

-Nem, apu azt mondta ez a közös játékunk, az veszít, aki elmondja apának. Unalmas játék.

Most már teljesen biztos abban, hogy egy másik omega illatát érezte Taehyung férjén. Meglepődik, mikor szinte a semmiből tér vissza az omega nasikkal a kezében, elgondolkozik azon, hogy vajon tényleg nem tudja vagy csak úgy tesz. Vagy azon, hogy egyáltalán ilyet el kéne mondania neki. Most már úgy igazán megütné a másikat. Mikor mennek a terembe az omega hátára teszi kezét, zavarja, hogy minden olyan alfa megbámulja, aki mellett csak elhalad, valahogy mindig próbál úgy helyezkedni, hogy köztük álljon, még a terembe is úgy ülnek le, hogy a legkevesebb látszon belőle, nem érdekli, hogy főleg sötét lesz ott, inkább biztosra megy. Egész film alatt őt figyeli, nem tudja elkerülni figyelmét az, hogy a másikat valami zavarja. Lehet hogy hallotta mit mondott neki a fia, esetleg az bántja, hogy ő is tudomást szerzett róla vagy ami még rosszabb, azt bánja, hogy vele van itt. Az egyetlen, ami nem jut eszébe, hogy az előtte való édesség zavarja. Pedig így van. Tegnap óta nem is akar arra gondolni, hogy esetleg eszik egy falatot is, egyre jobban utálja magát és azt, ahogy kinéz, azt meg főleg, hogy a férje ezt szóvá is teszi. Úgy dönt, hogy inkább a földre rakja a popcornt, ne is kelljen ránéznie. Így nem csábítja el a film végéig semmi sem. Ez az a pont, mikor Jungkooknak feltűnik valami.

-Tetszett a mese? - kapja fel fiát mikor már kifelé igyekeznek.

-Igen. Én is ilyen nagy autókat akarok.

-Ha felnőtt leszel, veszek neked egy ilyen nagy autót. - nevet fel Taehyung. - Elvihetsz nyaralni engem.

-Nem megyünk be valahova enni? - teszi a másik hátára kezét. - Tudok egy jó helyet.

Feszülten várja a másik válaszát, szemmel láthatóan az omega aggódik valami miatt és az csak rásegít neki, hogy érzi is. Jinhwan iránt az ellenszenve csak nő, most már érzi, hogy jól tette a tegnapi nagybevásárlást és elszánja magát, valahogy próbál segíteni Taehyungnak, nagyon félti a másikat.

-Túl sokat ettem a moziban. - vágja rá. - Nem tudok már többet enni. - teszi le fiát. - De, ha ti éhesek vagytok bemehetünk valahova.

Csupán csak azért állnak meg, mert Daesung felvidult ennek hallatán. Direkt több ételt rendel, tudja, hogy a másik semmit sem evett, azt meg el szeretné kerülni, hogy esetlegesen rosszul legyen az, aki iránt bármit megtenne. Többet figyeli Taehyungot, mint eszik, ami biztos a másiknak is feltűnt, azért kerüli ennyire tekintetét lehet rájönne, kerüli az étkezést a mai nap folyamán. Pedig még meg is kérdezi, hogy nem kér - e valamit, ha kell az idegeire is megy, csak egyen a másik pár falatot. Az egyik kis játszótérnél állnak meg az ebédjük után, most nem is sietnek haza, az omegát sem érdekli, hogy lassan lefekvés idő van és még mindig nem hagyták el a pláza területét sem. A nap folyamán most néz először Jungkookra, de csak azért, mert egy perecet dug az orra alá, elvéve tőle az ételt néz rá szúrós szemekkel.

-Kook, miért akarsz etetni minden áron? Nem tudok ennyit enni.

-Semmit sem ettél ma, Tae és aggódom miattad. - áll meg mellette. - Azért, mert egyesek azt mondták, hogy nem kéne sütit enni, a kaját nem kéne magadtól megvonni, sőt még a sütit sem. Egyáltalán nem vagy kevésbé vonzó, mint a szülésed előtt, nem változtál te semmit sem, ugyanolyan gyönyörű vagy, mint voltál. Egy ilyen megjegyzés nem fog változtatni ezen. - hadarja kissé idegesen. - Bárcsak olyan szépnek látnád magad, mint én téged. Hidd el, magadba szeretnél.

-Hallottad, amit Jinhwan mondott, igaz? - mivel Jungkook bólint csak lesüti tekintetét és úgy hagyja, hogy magához ölelje az alfa. - Akkor meg már kár tagadnom. Nem egyszer mondott már ilyet és próbálom figyelmen kívül hagyni, de valahol biztos igaz, ha már csak rám sem szeretne nézni, csak akkor, ha lecsesz, mert nem mondom el a fiának, hogy omega. - lehet nem kéne neki ezeket elmondai, de valakinek jól esik kiönteni a lelkét. - Azért is utál, mert nem alfa fiút szültem neki, azért is gyűlöl, mert már nem vagyok mutogatni való. Nem csoda, ha megcsal. Valahogy jobban kéne igyekeznem, csak nem tudom hogyan.

Idegesen tolja el magától Taehyungot. Nem a másikra volt dühös, sokkal inkább a férjéra, amiért arra készteti, hogy ilyeneket gondoljon magáról. Egy ideig csak a hátát simogatva nyugtatja, amíg azt nem érzi, hogy a karamella már nem keserűen terjeng kettejük közt, hanem újra édesnek érzi.

-Neked nem kell igyekezned, mindent megteszel érte, ő egy igazi seggfej. Neki kéne tepernie, mert egyszer valóban meg fog lepődni, ha elhagyod. És ha ez megtörténik, megverem. Vagy lehet előbb, csak bántson tovább téged vagy akár Daet.

-Sose hagyom el. - sóhajtja. -Egy alfára és egy omegára nem ugyanaz vonatkozik. Ha ő hagy el engem rám maximum sajnálkozva fognak nézni, esetleg azt gondolják én csalom meg őt. De ha én adnám be először a válást, mindenki utálna engem. Egy omega nem léphet ilyen téren először, ráadásul az apám sem hagyja, mert neki a cég az fontos, ha nem vagyok Jinhwan férje, a szerződés is megbomlik, mert nincs ami össze kötné a kettőt. - néz fel sajnálkozva Jungkookra. - Nekem ebbe nincs beleszólásom. Sose volt szabad döntésem, amikor elmondtam apának, hogy megcsal engem, csak annyit mondott, mert nem adom meg neki a várt tiszteletet. Egyiküket sem érdekli az, hogy mi van velem, csak akkor, ha bűnbakot kell keresni. Itt az omegákat senki sem tiszteli.

Egy fél gondolata sem szól arról, hogy habozik, egyből letérdel a másik elé, még meg is hajol előtte, mire Taehyungot egyből elönti a vörösség, amiért őket nézi mindenki, nem szokványos látvány egy alfát így látni, főleg ha előtte egy omega áll. Csak egyikük sem tudja, hogy Jungkook számára ez az omega különleges.

-Én tisztellek téged Taehyung. Elbaszott ez a világ, mert mindenkinek ugyan annyi tisztelet járna és neked is. Különösen neked, mert nem normális az, hogy elvárja tőled azt, hogy egyedül neveld a gyereket, vezesd a házat és még azt mondja, semmit nem kell csinálnod. - vonja fel szemöldökét. - Hidd el Tae, különleges vagy, számomra legalábbis nagyon és nem kéne neked ezt elnézned. Megígérem, hogy annyit segítek neked, amennyit csak kell, jó? Sőt még veled is eszek, csak egyél valamit és hagyd figyelmen kívül, amit ő mondd. Aggódom miattad.

-Jézusom, Kook. Kelj fel, légyszi mindenki minket néz. - fog vállára. - Kook. - térdel gyorsan ő is le, jobb ötlet híján, mivel a másik nem mozdul. - Köszönöm.

Nem is tudja pontosan mi miatt sírja el magát, de megteszi és a másik ölelésébe találja meg számára a tökéletes helyet. Komolyan elgondolkozik azon, hogy inkább szembe néz minden utálattal és magára hagyja férjét és menekül. Menekül egy olyan személyhez, aki tényleg őt látja és nem csak egy olyan személyt, akit ki kéne használnia. Főleg, ha a másik megígéri, hogy vigyázik rá és fiára is. És Jungkook valóban komolyan gondolja szavait, bármennyit megtesz azért, hogy Taehyungnak jobb legyen, még akkor is, ha nem fog mellette kikötni soha.