Figyelmeztetés: Omegaverse

Kinézetéhez pontosan illik az öltöny, amit visel. Tökéletes alfa látszatát kelti, tekintélyt parancsoló és ellent mondást nem tűrő, ugyanakkor nyugtatóan hat már csak a jelenléte is, amire menta aromája kellően rásegít. Vonzó külseje és szigorú tekintete miatt felkelti az emberek figyelmét, ahogy a parkolóból siet el, ahol autóját hagyta, gondolhatják az emberek, hogy a munkából tart haza felé, sokan reménykednek nincs párja, hátha valahogy közelebb tudnak kerülni hozzá, ugyanakkor azt gondolják; ki olyan bátor, hogy leszólítsa. Bizonyára elfoglalt lehet, sok munkával a háta mögött, nem hiányozhat neki egy újabb ráakaszkodó omega. Sokan így látják őt. Persze a valóságban teljesen más. Utálta az öltönyt, jobban kedvelte, ha nem feszülnek rajta a ruhadarabok, utálta azt is, hogy alfa mivolta lévén elvárják tőle, hogy apja nyomába lépve a cégénél dolgozzon. Ő csak egy egyszerű grafikusi pályát képzelt el magának, pici családdal. Most is egy állás interjúról jön haza felé, ahova nem vetté fel tapasztalatlansága miatt. Nem is érti, hogy miképp szerezzen tapasztalatot friss diplomával a kezében, ha sehova nem veszik fel. Unta már a sok visszautasítást, legfőképp azt, hogy barátja folyton a fülét rágja amiatt, mert makacs mód nem foglal helyet apja mellett, már csak fiús dacból sem fog ott dolgozni. Ahogy belép a kávézóba lazít nyakkendőjén, hátha kevésbé hat ennyire fullasztónak sikertelenségének keserű szagát. 

-Nem vettek fel. - ül le idegesen a barátjával szemközti székbe. - Mivel nincs tapasztalatom, hát kapják be. Ezeknek a szopatásban biztos van elég tapasztalatuk, mert mindegyik ezt csinálja velem. Hogyan szerezzek tapasztalatot, ha egyik sem vesz fel, amíg nincs tapasztalatom? Ez egy véget nem érő kör és én járok rosszabbul.

-Kook, itt lenne az ideje beismerned. - vonja fel szemöldökét alfa társa. - Rajzzal nem tudsz megélni, nehéz oda bekerülni. Jó helyed lenne apád mellett, egy biztos pont, ahonnan elkezdheted az életedet. 

Barátja sok mindenben egyet értett apja szavával, ami nem tetszett Jungkooknak sohasem. Nem érti, hogy mitől lenne jobb neki, ha egy sötét irodába kéne üldögélnie, haza vinni a munkát, ahol ugyanazt az unalmas és monoton munkát végezné. Idegesen túr a hajába, ahogy előre dől és az asztalra nehezedik. Kényelmetlenül érezte magát öltözékében, már csak arra várt, hogy haza érve levesse magáról. 

-Nem fogok ott dolgozni, ezt te is jól tudod, Yoongi. - húzza mosolyra ajkait. - Elvárják tőlem, hogy így tegyek, tudom. Jeon család szégyene lennék, mert nem tolom be a seggem abba a székbe? Talán igen. Viszont szeretnék saját életet, nem azt fogom élni, amit apám eltervezett nekem, az nem élet, rabszolgasor. Ugyanúgy az ő pénztárcájának dolgoznék, mint mások. Én akarom kezembe venni az életemet akkor is, ha nehéz. Ilyen az élet, szopás. 

Makacs gyerek, éppen ezért is nehéz a fejével beszélni. Ő már eltervezte, hogyha egyszer családja lesz, nem akar otthon is dolgozni. Meg szeretné adni leendő párjának és gyermekének azt az örömöt, hogy férjet, valamint apát látnak belőle majd és nem egy dolgozó robotot. Yoongi széles mosollyal arcán rázza meg a fejét, lemondott arról, hogy valaha is rábeszéli a fiatalabbat, hogy ott dolgozzon, hagyja hát, hogy ő maga tapasztalja meg mennyire hülyeség, amit ő már eldöntött. 

-Elfogadtam azt az állást. - dől hátra Jungkook lemondóan. - Mivel egy gazdag seggfejnél kell dolgoznom, jól is fizetne és nem kéne apámnak dolgoznom. 

-Kook, az egy kertész állás. - hitetlenkedik az idősebb barátja ostobaságán. - Soha életedben nem kertészkedtél. 

Tudja ő azt, hogy nem kellett soha ilyen munkát végeznie, sőt eddig egyszer sem volt alkalma dolgoznia, de nem visszakozik a munkától, neki csak az a célja, hogy minél előbb függetlenségre tegyen szert. Meg szeretné, meg kell mutatni az apjának azt, hogy ő nélküle is tud boldogulni az életben. Az ott lévők felfigyeltek már rá, főleg amiatt, mert nyugtató menta illata, kezd keserűvé válni a feje fölött gyülekező viharfelhők miatt. 

-És? Nem érdekel, az is munka. El is költözhetek otthonról, mivel biztosítja a szállást. 

-Ingázni fogsz? 

-Dehogy. Mondom egy gazdag seggfejnél fogok dolgozni. A kertjében van egy kisebb ház, ott fogok lenni, ráadásul hétvégén szabad vagyok. - magyarázza unottan. - Plusz pont, hogy van egy omega, állítólag a férje a fickónak. 

Az idősebb felnevet barátja gondolatmenetén. Előre is dől, halkabban beszél, így is elegen figyelik őket.

-Had találjam ki. - mosolyodik el Yoongi, ismerve barátja minden gondolatát. - Mivel egy állítólagos gazdag és seggfej férfinél kell dolgozz, az omega otthon lehet egyedül egész nap, aki elhanyagolt érzelmileg. - vázolja fel szépen a helyzetet. - Lehetőséged van rá megpátyolgatni. 

-Részben. - neveti el magát. - De azért örülök ennek, mert nem velem lesz elfoglalva. Az omega jól nézhet ki, mivel a pasi eléggé arrogáns, az ilyenek csak a kinézetre mennek és ha nem kényszer házasság, akkor őt fogja ápolgatni és nem engem figyelni. Ha meg kényszerített, akkor tényleg meg tudom szeretgetni egy kicsit. 

-Te is gazdag vagy és néha seggfej, mintha hagyná, hogy megfektesd. 

-Apám pénze az, nem az enyém. - sóhajtja fáradtan. - Az sem baj ha nem lesz semmi. Dolgozni megyek oda, nem férjes omegákkal kavargatni.

-Csak nehogy szerelmes legyél. - horkant fel Yoongi. - Mint abba az omegába egyetem alatt. 

Behunyva szemét még mindig érzi a karamella mámorító illatát és látja maga előtt a mosolyt, amit mindig imádott látni, ezeket oly sok év után sem sikerült elfelejtenie, bármennyire is próbálta. Emlékeiben már csak úgy el az a személy, mint egy plátói szerelem, mi után csak epekedni tudott és szebbé tette éveit.

-Annak már sok éve és nem voltam szerelmes. - hajol közelebb barátjához. - Valószínűleg már házas, egyetem alatt is volt valakije.

-És a gimi? Úgy emlékszem akkor is odáig voltál érte.

-Csak gyönyörűnek gondoltam, nem is beszéltem vele. Egyetemen kerültünk közelebb. - csak nem elég közel, teszi hozzá magába.

Unottan kel fel a helyéről, meg sem várja, hogy az itallap elé kerüljön, már az ajtón kívül van. Csak egy dolog érdekelte; hűvös szobájában ülni és elfelejteni a mai napot meg az újabb kudarcot, ami folyamatosan kíséri életében. Nem örül annak, hogy szeretett munkájában nem tud sehol elhelyezkedni, pedig már több éve keresi a lehetőségeket, ugyanazzal a válasszal, de mindent megtesz azért, hogy ne egy olyan életet éljen, mit már elterveztek neki, megfogadja, hogy saját útját fogja járni, még akkor is, ha az jelenleg még járhatatlannak tűnik számára.

Sziasztok! Újabb Taekoooook!!💅🏻

Az előző omegaverse könyvemet nagyon szerettem írni, mert új volt és igazából még mindig új számomra az ilyen téma, főleg írás téren, ad egy kis kihívást, így gondoltam írok még egyet ❤️Remélem, hogy tetszeni fog nektek. ❤️