Bashira maga elé dermedve lépegetett. Hajzuhatagát magához híven magasan fenn fogta össze. Kezeivel szorosan a kebleihez ölelte a következő óra tankönyveit, vállán a táskája zörgött. Egyszer csak teljesen lelassult, majd kábán elpillantott. Elég nyirkos idő volt. Bashira hatalmasat és hosszan sóhajtott. Mi értelme a testnevelésnek? Előkeresett egy lapot és gyorsan leírta az előző óra eseményeit.

  Épp elindult kifele, mikor...

     - Ebina-san! Várj! Ebina-san!!!

  Nyögve nézett át a válla felett. Chie szaladt felé, valamit tartva a háta mögött. Lihegve fékezett le mellette. Rávigyorgott Bashirarára.

     - Tippelj, mi van ná-lam?

     - Eh? Ez meg milyen ké...?

  Chie arca dühvel lett telepumpálva.

     - Akkor is tippelj! - legyezgette Bashira orra előtt a mutatóujját.

  Ebina-san sóhajtva megforgatta a szemét.

     - Valami fenomenális a kutatásunkhoz? - Az utolsó szónál karmolásokat mutatott.

  Chie megrázta a fejét, majd felmutatta, amit az előbb még dugdosott. „OK: XXL-s szám" - ez állt a selyemszalagon, amit a ruha szetten kötöttek át. Bashira kibontotta a csomót. Leesett az álla és tikkelni kezdett a szeme. Sötétkék trikó felső és vörös mini nadrág.

     - Ez meg... mi a jó...?!

  Chie vigyorogva bólintott. Összecsapta a tenyerét és kissé csücsörítve feleselt.

     - Hát... arra gondoltam, hogy indulhatnál a kosárlabda-válogatottban. Most lesz a válogatás, holnap 8:50-kor! – Odaugrándozott a még tikkelő-nyitott szájú-görnyedt hátú Bashirához és lábujjhegyen odanyújtózott a füléhez: - Remek alkalom lesz elterelni a Mukamik figyelmét! Mert mostanában nagyon rám szálltak, miközben figyeltem Reiji-sant.

  Bashira kihúzta magát és oldalról rápillantott a lányra:

     - Abnormális vagy, ugye tudod?

  Chie a nevetése meggátolásának érdekében a szájára kulcsolta az ujjait és elfordult. Bashira szemét forgatva csóválta a fejét.

*********************************************************

  Bashira az íróasztalnál üldögélt, az ecsetjét rágcsálta idegességében. Valamit le kellett rajzolniuk, ami ezen a héten történt és mély benyomást keltett a számukra. Ezt a hülye feladatot - gondolta magában. Chie ezenben az ágyon hasalt, lábát lóbálva. A noteszének a jegyzeteit rendezgette a személyekhez.

     - Öhm... kik azok a Mukamik?

  Chie a lábára ült és gyanakodva kezdte fürkészni a neki háttal ülő lányt. Megvonta a vállát és a noteszét fürkészve hátradőlt.

      - Amolyan kis különcök, kivéve azt a Ken baba-féle szerzeményű Kou-t. Ő egyedül dolgozik a fivérei közül és azt is csak idolként.

     - Fivé-rek?

     - Igen. 4-en vannak.

  Bashira összerezzent. 4-en... Szőke srác... Mukami név...

     - Ennek a Kou-nak, ugyebár... kék a szeme?

  Chie konokul felhúzta az orrát.

     - Talán te is a rajongója vagy?

     - Miért lennék?

  Bashira firkálni kezdett az odakészített lapra. Össze-vissza vonalakat. Közben a szeme sarkából rápillantott Chie-re. Meg merje kérdezni? Vagy ne? Talán azt fogja hinni, hogy beteges megszállójuk ezeknek, akikre gondol, és nagy esély, hogy azok, akikre ő tippel? Nedveset érzett a kezén. Túl sokáig hagyta az ecsetet egy ponton. Lenézett a 'művére' és azon nyomban fel akarta akasztani magát.

  Hogy rajzolhatta ezt, miközben semmit sem gondolt?! És miért pont ők?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  Chie átnézett a feje felett és meglepődötten közölte:

     - Honnan tudhatod, hogy így néznek ki a Mukamik... Hüm... Különös...

  Azt a négy srácnak kontúrozta meg az alakját, akiktől az első napján útbaigazítást kért. A kezében remegett az ecset, így végül elengedte. Az hangosan koppant a padlón... Chie csak elvette a vázlatot, meglegyezgetve próbálta megszárítani, majd a fény felé tartva hosszas hümmögésbe kezdett. Végül visszafordulva leguggolt Ebina-san mellé és nagyban mutogatni kezdte ki kicsoda.

     - Ez a köpcös Yuuma Mukami. Kou-t bizonyára már te is tudod. Ez a könyvet tartó hatökör meg Ruki-kun - tiszta Reiji-san, komolyan, csak a szemüveg hiányzik és az ember simán ikreknek nézi.

  Bashira bólintott, majd rábökött az utolsóra, akinek az alkarjain kötés díszelgett, kérdezve némán, hogy ő meg ki.

     - Aranyos, nem? - fordította maga felé a vázlatot Chie. A barátságos mosolya gyorsan lefagyott, majd hadonászni kezdett a lappal. - Kár, hogy machonizta. Hamar vén lesz, szegényke... Sokszor elgondolkoztam azon, hogy névtelenként beadom egy elmebeteg-központba, hátha az segít ezen betegségének a legyőzésében.

  Bashira óvatosan lefejtette az áradozó Chie ujjait a papírról, visszafordult a színek zuhatagába és 20 perccel később meglegyezgette a MÉG MINDIG ábrándozó barátnője orra előtt a kész művet. Chie felvisított, annyira jók voltak a színkombinációk az ő szemében, de „kár, hogy a vonalak kissé furán mutatják őket" - ahogy ő szónokolt. Össze-vissza ugrándozott a papírral. Bashira csak némán pislogott a sokk hatása alatt.

  Végül - mikor már észhez tért -, felállt és belépett a fürdőszobába. Csöpp kis helyiség volt, egyik felében egy zuhanyzóval (Bashira mindig is inkább edényben fürdött meg, mintsem hogy zuhanyozzon), a másik pedig a tükörrel kiegészített kagyló és a mosdóba vezető csukott ajtó.

  Barisha kihúzta a kagyló alatti, kisszék melletti kosarat. Kikeresett belőle egy fehér pulóvert, kantáros térdfarmert és beléjük bújt. Végignézte magát a tükörben - az arcát nem, mivel meg volt győződve róla, hogy randa. Végül résnyire kikukucskált az ajtón.

  Chie már húzta a lóbőrt. Odasántikált hozzá, betakarta és az íróasztalra tette a notesz, amiből menet közben kiesett egy boríték, észrevétlenül becsúszva az alá. Bashira elindult a konyha melletti bejárati ajtóhoz, felvette a sarokban heverő kék tornacipőt és fehér tesi zoknit. Még egy utolsó pillantást vetett a kis lakásra, majd kattant a kulcs a zárban.

*********************************************************

  Nightcore: Love The Way Lie

  Ez dal ment az MP3 lejátszóban. Bashira most kiengedte a haját. Ilyenkor, ha a hajába belekap a szél. Csak az út volt és semmi más. Az nem nézegeti, hogy hogy néz ki, csak csalogat, hogy minél hosszabb távot menjünk rajta.

  A futáskor mindig AZT a dalt hallgatta. Leírta, milyen életet élt le... Örült, hogy végre vége annak. Kezdte megszokni a királynői életet. Nincsenek hamis jóslások; tömény illattal teli molyos sátrakban alvás; embertelenségnek is beillő kínzás, amit Ran királynő különféle 2 pennys ragujai nyújtottak; de ami a legfontosabb: az egyedüllét... Bár Chie jelenléte is sok volt így ilyen gyorsan a számára, de nem cserélte volna el...

  Csak szaladt... Nem érdekelték, hogy az emberek megbámulják. Amíg ezt a dalt hallgatja, teljesen hidegen hagyják a megjegyzések. Maga fordítja az életét, tőle lesz olyan a világ, amilyen... Ran Királynő mondta ezt, mikor az apjáról kérdezgette, mert ez volt neki a jelmondata, amivel tönkre vágta az életet. Ezzel megtanulta, hogy sose kérdezgessen róla. Emiatt megállt, pedig a keze még lendületben. Kisóhajtotta a levegőt. Ránehezedett a vállára és pihegni kezdett. Vajon milyen volt az apja? Csak egy jelmondat kellett és máris felcsinálhatta Ran Királynőt... Akkor az anyja tényleg egy prosti, ahogy az iskolás gyerekek mondták Shang Hai-ban? Megdobálták, mikor továbbálltak onnan. Az anyja csak mosolygott azon, ahogy visszahuppant az ablakból a helyére és dörzsölgetni a véres homlokát és a vörös szemét...

  Felegyenesedett és lába meg veséje közös könyörgése ellenére tovább szaladt... Gyorsabban, mint eddig valaha... Mintha a gyötrelmeit csak úgy lehagyhatná... Talán egy ideig sikerülne is neki, de újra meg újra visszatérnének azok az emlékek... Érezte, hogy csípni kezdett a szeme, elkezdett elhomályosulni a látása... Miért? ... Miért kell ez? - gondolta. Annyit szenvedtem már.

  Végül nem a szokásos hídi gyaloghelyen ment,hanem lekanyarodott a földre és átugrotta a törött kerítést, amin ez állt: Saját birtok. Tilos belépni! Lecsúszott a meredek sáron. A part elég kavicsos volt és a legtöbbre rá lett vésve a párok kezdőbetűje. Barisha felvett egyet, amin még nem voltak betűk, csak középen egy szív, átlőtt nyíllal. Körülnézett, majd bedugta az oldalzsebébe. Elindult. Sétált, néha belerúgva a kavicsokba,kémlelte a vízpartot. Néha-néha a partból kiindult egy teraszszakasz. Mikor vagy már a 3. mellett sétált el, erőt gyűjtött, majd ráevickélt. Ki volt odakötve egy kenu, tulajdonos nélkül. Egy ideig tanulmányozta, megbökdöste a cipője orrával az oldalát, de csak akkor vette észre, milyen mocskos a talpa.

                                                                                  😘😍😘😍

    Köszi, hogy eddig el tudtad olvasni, kész csoda, hogy nem rágtátok meg a kefét. Még egy hét. Kövi rész 1 vagy 0,5 hét múlva.

                                                                            😘😍😘😍