Barisha nyögve nézett ki a párnájából. A nap akkor ment le. Unottan a hátára fordult és dúdolni kezdte a Nightcore: Quuen of Mean - t. Úgy 2,5 perc alatt beleunt, így felállt és nekikezdett készíteni magának palacsintát.

Előkapta a lisztet, a tojást, a kakaóport, egy edényt és a serpenyőt. Közben beindította az MP3 lejátszóját és örömmel hallgatta a reggeli híradást (ami nagy szó volt, hisz most egyetlenegy baleset sem történt).

*******************************************************

Mikor elkészült, az alkarja csupa liszt és tészta volt, de valahogy örömmel csámcsogott el. Mint a régi szép időkben, mikor az anyja... Itt lenyelte a falatot, majd keserűen letette a félig behabzsolt feltekertet. Minden egyes boldog pillanatát beárnyékolta az a némber... A keze ökölbe szorult, így felállt és lemosta magáról a maradványokat, betette a hűtőbe a maradékot, majd beágyazott.

Átvedlett, bekészítette a tancuccait a táskájába. Végül rázárta az ajtót a kis bérelt lakásra. Úgy döntött, nem várja meg a buszt, inkább kocogva teszi meg a messzi távot. Lekocogott a lépcsőházban és mikor kiért a kinti világba, bedugaszolta a hallókáit a füleseivel és elindította a Twice nevű kedven bandájának a dalait.

Átkocogott egy hídon, közreműködött a járdák koptatásában és végül meglátta a sulit. Akkor megállt. Azt mondják, a második nap mindig jobb, mint az első. Bashira annyiszor magolta be a agába, hogy kezdte elhinni maga is... De akkor jöttek ŐK...

A fekete limo elzúgott, leállt, majd egyesével kitódult a brigád. Bashira már teljesen megbizonyosodott, kik az utasai: az eltunyult; a Keménykalap szatír; Nyuszkó és még vagy 3 újabb srác. A keze rázkódni kezdett. Miért pont most jöttek, ilyenkor?!

Zsebre vágta a kezét, majd lehorgasztott fejjel átkelt az úton. Csak egyenesen előre, a közibe - mondogatta magában egyre jobban. Mégis, mikor a banda közelébe ért, nagy távolban kikerülte őket és meghosszabbítva szaporázta lépteit. Nem mert rájuk nézni, de érezte magán a szúrós pillantásokat. Direkt megvárta őket úgy az ajtót kitámasztva saját magával, mintha ellenőrizné, minden megvan-e, majd hangosan becsapta előttük az ajtót. Prímán hallotta a szidalmazásaikat. De ki figyelne rá? Egy halom, megkövült szerencsétlenségre...!

Odament a faliújsághoz és ellenőrizte, hogy egyeznek az órarendek. Egyszer azon kapta magát, hogy valaki ütemesen kocogtatja a vállát, így átnézett az felett. Egy nála úgy 2 centivel kisebb csaj révetegen bámulta a plafont, beszívott alsó ajakkal, üveges tekintettel. Bashira úgy döntött, most az egyszer barátságos lesz valakivel.

- Igen? Mit kívánsz?

- Egy epres turmixot.

- Nem úgy értettem. Mit szeretnél velem?

A lány megrázta magát és azonnal átváltott komorba, mintha csak kómában lett volna.

- Bocsánat, csak kissé elgondolkoztam, miért nem festettek képeket - mutatott felfele, majd azzal a mozdulattal leengedte. - Chie vagyok. Nem tudod esetleg megmondani, hol van tanári? Elvesztettem az órarendemet.

Bashira intett, hogy kövesse és lopva ránézett a falitáblán lévő menekülő-útvonalra, így megtudta, hol van az a terem. Chie helyett kopogott, elmagyarázta a töri tanárnak, mi helyzetben vannak ott és kért órarendet a hölgynek. Mikor ezzel végeztek, felcaplattak a terembe. Bashira betessékelte és elhűlt. A kedves Keménykalap szatírka Chie osztálytársa?! Ez valami vicc?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vicsorogva megpördült és elgaloppozott. Szerencsére a srác nem vette észre. A lépcső fordulójánál kikaparta a gyűrött órarendét. Dupla háztartásóra lesz egy lyukas után. Bashira elgondolkozott, akkor addig mit tegyen? ... És akkor kordult meg a hasa. Gyorsan elment abba a konyhaterembe. Ahogy keze a kilincsre tekeredett, hallotta, hogy mások is jönnek mögötte, így halkan osont be a terembe. Üde illat és fény fogadta a sötét, áramtalanított folyosó után.

Gyorsan nekiállt a rámennek, rizsfelfújtnak és garnéla gumbónak. Volt amúgy is a táskájában műanyagdoboz, amibe gond nélkül elhelyezheti azt, amit már nem evett meg. Úgy 10 perc múltán, miközben a tésztát szűrte le és ízesítette különféle aromákkal, valaki benyitott.

Nyuszkó volt az. Vörös szemei ijedtséget mutattak, ahogy észrevették Bashirát.

- Bo-bocsánat, nem akartalak zavarni. Akkor én mennék iiiii...

- Nem kell. Csináld azt, amit akartál! Ne is foglalkozz velem.

Bashira gyűlölte, ha ilyen „izésen" bántak vele. Ez a dadogás, 'sajnálom' modor az idegbetegségbe kergette. Nyuszkó csak állt ott, markolászva a bőrtatyójának a fülét. Bashira szúrósan felpillantott, mire az összerezzent.

- Szóval csak ezért jöttél vagy van valami más oka is? - szónokolt, miközben a rizsfelfújtnak állt neki. - Nyuszkó.

Nyuszkó meghajolva kiiparkodott. Bashira konkrétan nem ezt akarta elérni, hanem hogy csak levegőnek nézze és kushadjon el a fenekén. Ez olyan nagy kívánság?!

Miközben a zöldségeket reszelte le a rámenhez, betette a tepsibe a felfújtat aufólia alá takarva, majd behelyezve a sütőbe csípőből becsapta az ajtaját.

*********************************************************

Minden egyes falatot begyömöszölt a tárolókba, majd azokat a táskájába. Épp mosogatott, miközben valaki megszólalt:

- Szerénységem nem örül, hogy itt vagy.

Bashira hátrapillantott. Megint egy srác Nyuszkó testőrségéből, de tök ugyanúgy nézett ki, mint Keménykalap. Ezt szóvá is tette:

- Olyan vagy, mint ő. Keménykalap szatírka - azzal visszafordult a serpenyőhöz. - És amúgy is, hogy jutottál be?

Tisztán emlékezett, hogy rázárta magára az ajtót.

- Az csak szerénységemre tartozik. - Érezte a leheletét a tarkóján és érezte, ahogy lejjebb húzza a vállán az egyenkabátját. Majd éles fájdalmat a nyakán.

Megragadta a táskáját a székről, megpördült, ellökte magáról a tapogató kezeket. Hallotta, ahogy még nevet a srác.

- Nem menekülhetsz előlem, mivel az ellenséged vagyok mostantól.

Mashira 10 másodperc alatt feltárta a csukott ajtót és kettesével kapkodta a fokokat. Az ellensége? Legyen. Elfogadja a kihívást. Tönkreteszi az életét. Egy folyosó végén nekitámaszkodott a jéghideg falnak és próbált egyenletesen lélegezni. Valami nedveset érzett a vállán. Remegve tapogatta meg.

- V-vér? Mit akart velem?

Lépteket hallott, majd összerezzent, mikor valaki megragadta a vállát. Visítva ugrott előre. Sose tudott sikítani, csak visítani. Megpördült, de végül megnyugodott. Chie dörzsölgette az ujjain a vért. Halványszőke haját most összefogta, szürke szemei vészjóslóan villogtak.

- Ki tette... ezt? - mutatta fel a tenyere belső felét.

Mielőtt Bashira válaszolhatott volna, valaki kuncogni kezdett. Chie mögött megjelent Keménykalapos és mohón nyúlt a lány felé. Chie ezzel szemben sóbálvánnyá vált.

- Végre megva...

Barisha magához rángatta Chie-t és szúrósan ráüvöltött:

- Cseszd meg, Keménykalap!

A szatír perverzül elmosolyodott.

- Oh. Máris beceneveket használunk, cicuskám.

Barisha vicsorgott és macskaként ráfújt.

- Hagyd békén a barátnőmet vagy letépem a golyóidat! - Választ meg sem várva elindult Chie-t tolva maga előtt és csípőből megverte a szatírt és rátaposott a lábára.

Ott és akkor megfogadta, hogy mostantól esernyővel jár mindenhova, a szatírok elleni legjobb védekezőeszközzel. Miközben mentek a kijárat fele, Bashira bekopogott a tanáriba, hogy egészségügyi okokból hazakíséri Chie-t, mert hirtelen rosszul lett.

Kimentek a megállóba.

- Jó, melyikkel mész és hova?

- Az a busz, már 20 perce elment.

Bashira keze megállt a kémlelés közben. Ráemelte tekintetét komor lányra.

- Miattam?

Chie bólintott. Bashira fogaskerekei zakatolni kezdtek a fejében és összecsapta a végeredménynél a tenyereit. Chie elé lépett és megvárta, amíg rápillant.

- Íme az ajánlatom: nincs kedvem nálam aludni. Cserébe meg beszélsz ezekről.

Chie elmosolyodott. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Bashira kérdőn összeráncolt a homlokát egy „mi az" kérdés kíséretében. Chie a kabátja ujjával letörölte a vizet.

- Csak eddig senki se hívott a barátjának és nem hívtak meg sehova.

- Engem se - bólintott Bashira a távolba meredve - pontosabban az ablakból figyelő szemüveges srácot bámulta. - Akkor - nyújtotta ki a karját Bashira -, induljon az első közös programunk, legjobb barátnőm.

  Újabb rész és a megígért dolgok valóra váltak. Chie a legjobb barátnő és Ayato az esküdt ellenség. Vajon mi lesz ebből?

 A következő fejezetben betelik a pohár és szövetkezés indul.

  Várjatok csak!

  Bocsánat, kissé nyálas lett, de Chie személyisége ingó még, így Bashiráé is megingott vele.