Bashira alig tudta követni a fiút az úton. Nem szerette, ha nagyon magas a hegyórom, mivel akkor nehezebben csinált mindent. 

     - Azusa-kun... várj! Hová... megyünk?

  Végül a fák szétváltak. Az órom egy füves szirt volt. Bashira utánaszaladt a szélénél megállt Mukami-hoz, majd hátrapillantott. A város fénye gyönyörű volt... Visszapillantott a srácra és elakadt a lélegzete.

  Másodperceként száz hullócsillag zúgott végig az égen. Akaratlanul is elmosolyodott. Hátul összekulcsolt kezét még jobban összeszorította. Lehunyta a szemét és kívánt valamit.

***************************************

  A tó vize hullámzani kezdett. Valaki felköhögött. A bozótban egy meztelen alak volt. A kezeit bámulta, körös-körül. Felpillantott, összeszorította a kezeit és elmosolyodott. Felnézett az égre:

     - Köszönöm!

  Felállt. Hajzuhataga szőkés volt, szemei élénken csillogtak. Elindult a bozótba, vissza sem nézett egykori börtönére.

******************************************

  Bashira kinyitotta a szemét. Lopva ránézett Azusa-ra, aki vigyorgott. Felnézett és tovább bámulta a szinte kézzel fogható függönyt.

   Istenem! Mondd, hogy a szívem még mindig csak az enyém, ugye...?

                                                                                                                                 Vége

  Legközelebb is szép álmokat festek Neked!