Kissé elkeveredett, így a tanár jövetele előtt fél perccel lépett be a terembe. Körülnézett, majd leült az utolsó sorban az ablakhoz. Megnézte az órarendet, ami azt hirdette, hogy történelem következik elsőként.

  Egy pillanatra halvány mosoly kúszott az arcára, de csak egy töredékig. Szerette a régmúlt hibáit elemezni, sok volt bennük az igazság. Ebben mindig színötös lett az évvégéken. Halomban állt az éjjeli fiókjának középső fiókjában, a kis lakásban, ami 2 szobából állt: egy fürdő és egy, aminek a bejárat felőli végén egy emelkedőn beépített konyha kuporgott, a többi helyet egy ágy, a fiók, az „iroda" és a ruhásszekrény tömörült össze.

  Csak bámult ki az ablakon röpke 20 másodpercig, bal kézzel megtámasztott fejjel. Ámde bejött a Sensei és kezdetét vette a mások szemében kiesnek látszó óra. Bashira eddig saját magát oktatta, így első évesnek számított a középiskolában, de valójában a vizsgákig betéve tudta a történelmet, így minden egyes kérdésnél magasba lendült a keze és még plusz infókkal is szolgáltatott.

  A Sensei örült, hogy valaki figyel már rá.

     - Látjátok? Cserediák, világéletében nem volt tanára, de betéve tudja az egész tananyagot.

  Bashira ezek után nem igazán emelt kezet, inkább csak jegyzetelt mindent, néma csöndben.

***************************************************

  Hullán indult lefele a lépcsőn, maga elé dermedve Bashira. Egyik kezével végigsimította a korlátot. Végül megtorpant. Egy „amolyan már 18-at betöltött" forma fiú tunyászkodott el az egyik fokon, fülesével.

  Bashira elgondolkozott, vajon ő is ilyen mozdulatlan szokott-e lenni a buszon. Utálta, ha ilyeken agyal... Megrázta a fejét és kikerülte a fiút, nem is törődve, figyeli-e vagy sem. De valamiért olyan ismerős volt neki, vajon honnan? Hirtelen megtorpant...

  Az a 6 közül való, akik közrefogták azt a Nyuszkót - így nevezte el a kinézete miatt. Nem mert hátrapillantani, csak a szeme sarkából. Megvonta a vállát közönyösen és lelécelt az utolsó fokról is. Elindult a kijárat felé, a cipő orrát hosszan tanulmányozva.

  Végül beleütközött valamibe. Hátratántorodott, de valaki elkapta a karját. Reflexből kitépte a kezét, kikerülte azt a két barmot és odarohant az ajtóhoz, amit khm, „gondosan" feltépett. Máris utálja a helyet! Legaloppozott a lépcsőn és elindult a megálló felé, mikor valaki újra elkapta a csuklóját.

  Most megnézte magának az illetőt, miközben kicsavarva a saját kezét kiszabadította azt. Valami vörös hajú, zöld szemű srác vigyorgott le rá - lábujjhegyen ért a válláig a feje búbja.

     - Mit akarsz, Keménykalap – kezdett el túrkálni a táskájában, mintha valami nagyon fontosat keresni.

     - Hát téged – hajolt előre a srác.

  Bashira levágott egyet szegény, ártatlan kalapnak.

     - Perverz disznó – köpködte, majd megfordulva elnyargalt.

  A srác csak kuncogott Bashira önnön viselkedésén. Mindig is félt a szatíroktól, amiket hallott róluk a kirakatokban álló TV-kben. Csak szaladt, ahogy a lába bírta. A megállónál megállt és levetette magát a sorvadazó padra. Előkereste a telóját, ráklikkelt a Jegyzetek appra és hosszasan elkezdte írni a nap eseményeit, amiket fontosnak tartott.

  Végül rákeresett az anyja számára és írt egy rövidke üzenetet:

  Az anyja gimnazista éveiből származó képét még mindig nem cserélte le. Ezt is a velejéig gyűlölte benne. Tudta, hogy fog reagálni az üzenetre: csak a szatír szó marad a fejében és alig várja majd az unokát, mert a 'jóstehetség 3 generációt kihagy', így az ükunokája fogja majd folytatni a woodoo-zást.

  De Bashirát egy dolog érdekelte csak és kizárólag: az a szatír ugye nem... ? Ő volna annak az eltunyultnak az ismerőse, egy a 6 közül? Megrázta a fejét, amitől egy tincs jutott az arcába. Visszacsúsztatta a füle mögé, miközben hallotta, hogy valami elmegy az úton. Felnézett, de nem a busz volt az, hanem a fekete limuzin.

  Féltékeny lett. Letette a jogsiját riksavezetésből, tavaly nyáron egész végig keményen dolgozott, vett magának egy égszínkéket és mi lett? Másnap az anyja eladta másfélszeres áron és a pénzből új ékszereket meg luxuskörülményt varázsolt magának, CSAK is magának.

  Bashira a düh elkerülésére bedugta a fülét és elindította a Nightcore: Butterflies című dalt.

                                    *********************************************************

  Konkrétan beledőlt az ágyba és úgy aludt el. Már nem is érdekelte, hogy az érzékeny bőre lesül-e vagy sem.

 Remélem, tetszett. Most fognak a dolgok pörgősebbé válni, megismerkedik a legjobb barátnőjével és esküdt ellenségével! Várjatok!