Ez a fejezet leginkább most Yui köré épül... Hogy mi történik vele...

Fény nélkül...

  Yui, Komori. Az a szoba ahol alszik, sötétbe burkolózott. A pink szín eléggé kísérteties lett...

  Vannak dolgok, amiket sosem értek meg. De... lesz valaki, aki meg fog érteni? Kérem, Istenem, aki teremtett, legyen! Még ha egy rövid kis ideig is...!

  Yui nyöszörögni kezdett. De a hangok nem halkultak a fejében. Eddig ilyen sosem történt. Kábán nézett körül. Felült. Még nem kellett volna felébrednie. Visszagondolt a táncára Reiji-vel és Ayato-val. Chiie majdnem feldöntötte Reiji-nél. Könnyek között menekült. Később látta, Ayato-nál, hogy Bashira Azusa-val táncol. Talán végre őneki is eljött a... nagy Ő? Nagyon remélte. Mert kissé kezdte idegesíteni, hogy állandóan a 2 család ifjai az ő vérén csücsülnek.

  De már nem tudott elszakadni egyikőjüktől sem... Miért ilyen az emberi értelem?! Miért olyan, mikor olyanok közt kell lennie, akik az embereket lenézik, mondván "vérrel teli tasakok". De akkor... a múltkor miért mentették meg az életét Cordelia-tól? Vagy csak... őt akarták elpusztítani? 

  Ez a kérdés ma teljesen lesújtotta. Felébredt. Halovány napfény jött be az ablakon. Felült és a halántékát kezdte dörzsölni.

     - Na, végre felébredtél.

  Ijedten nézett Ayato -ra, aki a székről nézett rá.

     - A-ayato-kun.

  Hátul nyomást érzett a matracán. Nem kellett hátranéznie, az illető válaszából rögtön tudta már, ki az:

     - Hosszú volt a bál, nemde... Bitch-chan?

     - Már reggel óta rekedt a torkom - mászott az ágyra Ayato.

  Yui nem kedvelte, ha hálóingben kell posztolnia előttük. Kicsit zavarba ejtő volt számára, de nem mutatta ki...

     - Ayato, sosem bocsátom meg neked, ha kisajátítod.

  Yui észrevette, hogy mostanában reggelente mindig az ikrek ábrándítják ki a félálomból. Behunyt szemmel várta, hogy beléjük mélyesszék a fogukat. Meg is történt. Ugyanaz az éles fájdalom... Akkor nyögött egyet. Amolyan fél percig gyönyörködhettek a vámpír(genyzsák)ok Éva vérében.

  Reiji, a legszolidabb, de nem leginkább törtető a testvérek között (na, ezt ejtsétek ki gyorsan!) hangja szólalt meg:

     - Szerintem ezen a ponton meg is állhatnátok.

     - Oh, csak te vagy az, Reiji? - kérdezte Raito, szorosabban markolva Yui vállát, majd felszegeztette az állát. - Nem csatlakozok hozzánk?

  Reiji arca mit sem rándult, csak ennyit jelentett be távozása után, Yui-nak címezve:

     - Siess és öltözz át!

  Yui megilletődött.

     - De hisz még nincs is annyi...

     - Azzal te ne törődj!

********************************************

  A limuzin halkan gördült végig az úton. A belsejében csend honolt, csak Raito "indult be a gondolataitól", hogy mit is tenne. Subaru rámondott egy igazán ráillő jelzőt, történetesen a "perverz" szót. Shuu rájuk motyogott, hogy elrontják a zenét...

  Yui-nak ettől eszébe jutott az a nap, mikor először látta a Mukami testvéreket. Eléggé beégető /berobbanó köszöntés volt.

  Végül elértek az iskola környékére. Megtette azt a lépést, hogy kinézett az ablakon. Azt látta, hogy a híd gyalogútján ment Bashira egyenruhában. Az a négy tincs még göndör volt a tegnap estétől, de másegyéb nem mutatta azt, hogy bálon lett volna. 

  A táskája a vállán lógott, amire az alkarját pihentette, szorosan markolva a hozzá közelebbi fült. A másik kezében egy MP3 lejátszót nyomogatott szorgosan, talán egy célirányzott dalt keresve. Szájából egy ceruza lógott ki, hozzákötözve egy cipőfűzővel egy radírt meg egy faragót.

  Végül megállt, a zakója alá tette az MP3 -at, majd a táskájából kikotort egy kék keménylaphoz szegecselt lapot és rajzolni kezdett.

  A limizun lehúzódni kezdett. Bashira kérdőn felnézett, majd sóhajtott. Görnyedten indult tovább, hosszabb léptekkel. A limuzin megállt, beérte már a lányt. Bashira megint sóhajtott és megvárta, míg Reiji lehúzza az ablakot.

     - Elvihetünk, ha szeretnéd.

  Bashira meghökkent egy pillanata, majd újra elsötétült a tekintete. Dühösen pördült egy 45%-os szöget. A haja meglibbent, a négy tincs még jobban kilökődött a szoros gumi alól.

     - Köszönöm, de visszautasítom. Kell a kellő mozgás és a... friss levegő. Abban a limuzinban úgyis valami bűzlik - legyezgette meg az orra előtt a ezét Bashira.

  Yui csodálta a bátorságát. Ő is ilyen határozott szeretett volna lenni, de Ebina nem ismerte ezeket a lényeket. Egyáltalán. Nem. És. Sose. Fogja. Tudni. Bashira végül elköszönt és elindult. 

     - Illetlenség - morogta Reiji, megigazította a szemüvegét, majd Yui-nak adta az aznapi tiszta vörös áfonya adagját.

  A limuzin tovább zötyögött, immár kissé gyorsabban. A Sakamakik már kiszálltak, a fekete jármű bepörgött, mikor Bashira hallótávolságba került feléjük. A lány megint sóhajtott és szedve a lábait kikerülte a családot. De Raito elkapta a kezét. Bashira kissé hátratántorodott, majd dühösen ránézett az illetőre. A szeme alig láthatóan tikkelt.

     - Keménykalapos?... Bocsáss meg, nem láttalak, annyira undorító paszomány vagy.

  Próbálta kihúzni a kezét a szorításból, de nem tudta. Tovább farkasszemezett Raito-val. 

     - Oh, már becézgetünk is... - hajolt közelebb a lány arcához. Mikor már olyan 30 centi választotta el őket, Bashira leköpte. - Áh! - nézett félre Raito, hogy letörölje a nyált.

  Yui véletlenül kieresztett egy kis kuncogást a szájából. Bashira teljes erejéből nekifeszülve rátaposott Raito lábára, majd a háta mögé termett, mozgás közben a lába közé húzta a kezét, de nem engedte el. Művelet közben ezt motyogta:

     - Szemét, perverz disznó. Inkább csókolok meg előbb egy varangyot! 

  Végkimenetelként teljes erejéből belerúgott a fenekébe. Raito előreesett. 

     - És te hoztad ki belőlem ezt a modort! - tette a csípőjére a kezét Bashira.

  Majd mosolyogva nézett hátra Yui-ra, kacsintott egyet, kinyújtotta a szája sarkából a nyelvét.

     - Jó estét, Nyuszkó-san! Sok sikert a dolgozatokért és ezekért... - pördült vissza Bashira, a sarkával belebökött Raito felpúpozott fenekébe.

  Újra célba vette a bejáratott, átment Raito keze előtt, majd elment.

     - A kis... - Raito hörögve nézett fel.

**************************************************

  Yui -nak lyukasórája volt, épp ment egy másikra. Néma folyosók. Végül nyöszörgést hallott. Benézett egy ajtó résén és hátratántorodott.

 Kövi részben megtudjátok, mi látott Yui. Hadd ne mondjam XX (nem írom le) tényleg levette a lábáról YY (ezt se írom le).

  És sajnálom! Raito megkapta!