Bashira nyöszörgött álmában. Kinyitotta a csipáját. Még javában szundítania kellene... Felült és belebújt a szandáljába, majd kissé elhúzta a függönyt. A hirtelen beáramló fény egy ideig elvakította. De amit az üvegben látott, az még szörnyűbb volt. Ijedten pördült meg, de senkit sem látott. Visszapillantott, majd a fiókját kinyitotta a karláncán levő minikulcsok egyikével és kivette a képet, amit a Mukami fivérekről rajzolt. Megérintette az egyik fejét.

Vajon... nem hallucináltam? Tényleg... őt láttam volna?

     - Ez képtelenség – visszazárta a papírt, de lacafacázott, hogy tényleg kulcsra zárja-e. – Ez nevetséges, senki se lopná el!

*********************************************************

  A folyosón ment némán, kezében tartva-szorongatva a táskájának fülét. Annyira töprengett azon a személyen, hogy a copfjából több tincs kimaradt, amit a füle mögé gyűrt. Karikás szemei résnyire nyitva. Lábait konkrétan vonszolta maga után.

     - Jaj, láttuk a múltkorit!

     - Te vagy az idolom, Kou!

     - Igen!!!!

  Bashira egy átkötő folyosóhoz ért, aminek a végén kijárat vezetett a kertbe és lányok körülfogták Mukami Kou-t. Bashira szeme tikkelni kezdett és leesett az álla. A lányok csak úgy visongtak körülötte. Szóval Kou idolként dolgozik? Legalább dolgozik...

  Megcsóválta a fejét és továbbindult. Utána ócsárolta magát, hogy kibújt teljesen a fal mögül.

     - Ebina Bashira! Megbocsátotok nekem, lányok? Várj!

  Bashira megforgatta a szemét és úgy tett, mintha nem hallotta volna meg, kissé gyorsabb tempóra kapcsolva. Nem figyelt oda és megbotlott a cipője orrában. Előrezuhanás. Már senki nem tud segíteni rajta. De aztán mégis elkapta a csuklóját. Így a feje 5 centire lett a padlótól. És az a valaki visszarántotta, amitől kissé megtántorodott.

  Kou átkarolta a vállát, így elzárta a menekülés útját és elvette tőle a táskáját. Bashira előrenézett, kietlen arckifejezéssel.

     - Ha nem veszed le rólam a mocskos mancsodat, eltöröm és azon nyomban add-vissza-a-tatyómat!

  Kou elmosolyodott. Bashira nem igazán volt beszólogatós típus.

     - Vagy? A Sakamakikhoz szaladsz beárulni minket?

     - Jól van - sóhajtott Bashira. - Mit akarsz? - nézett vele farkasszemet.

     - Inkább mit akarunk.

  Bashira összerezzent egy pillanatra, majd bal fele nézett, ahol Ruki-san állt.

     - Na jó, már csak az amerikai elnök feneke hiányzik és megvan a Totál Hibbantak Klubjá...

     - Pofa be! - Yuuma lekevert egyet szegény falnak.

  Bashira azonnal tudott még egy beszólást, de félt a következményektől, ennek ellenére határozottan kicsúszott a száján:

     - Yuuma, te mindig második helyezett leszel rongálásban, Subaru fertája után.

     - Elég nagy a szád - Ruki becsapta a könyvet.

     - És... illetlen.

  A testvérek rápillantottak Azusa-ra. Bashira élt az alkalommal. Rátaposott Kou lábára és csípőből arrébb lökte. Tudta, nem igazán gyors és benne van a pakliban, hogy Yuuma elkapja a kezét. De nem így történt. Nyugodtan elszaladhatott, mint valami zsákmány. Befordult egy nem kivilágított folyosóra, de ott sem mert megállni. Végigmentek annak ugyanolyan társain, csak a 4 fordulónál húzódott a falnak.

  Nem tudta egyáltalán egyenletesen venni a levegőt. De valami szöget ütött a fejébe. Honnan tudnak ezek a tervükről? És miért annyira ellenzik?! Talán ők is... ugyanolyan, mint a Sakamakik? Nem, az képtelenség volna! Nyuszkónak nem lehet minden ismerőse az...! Meg kell beszélnie ezt Chie-vel. Lógott az óráról és kivárta, míg a 3.-osok kijönnek az óráról, de Chie nem volt köztük. Kitette a kezét Keménykalapos elé, lehajtott fejjel.

     - Oh... Tudtam, hogy te fogsz utánam futni.

  Bashira nagyot sóhajtott és mélyen belenézett azokba a zöld íriszekbe.

     - Nem emiatt vagyok itt! Chie. Ő hol van?

  Raito mosolya leolvadt és megigazította a kalapját.

     - Az a kis senki? Miért érdekel? – nézett rá Ebina-ra.

  Bashira inkább kifújva a levegőt elnézett. Utálta a szemkontaktust.

      - Mert mondjuk a barátnőm? Azonnal mondd meg, vagy elevenen felakasztalak. Vagy nyúzással kezdjek?

  Raito látványosan elgondolkozott és megrázta a fejét. Bashira feltörő dühében rátaposott a bokájára és letolta a fejét a magáéhoz a fülénél fogva.

     - Azonnal bökd ki, te disznó! Csináltál vele valamit?! Mert ha igen, akkor...

     - Mi folyik itt?

  Bashira oldalra nézett és nyögve elengedte Raito-t, majd meghajolt Reiji-san előtt.

     - Még egyszer megkérdezem: mi ez a zavargás?

Raito megvakarta a tarkóját:

     - Eh? Én azt honnan tudjam?

  Bashira ránézett és remegett a dühtől.

     - Akkor is kihúzom belőled, te ragyás fenekű! Tudni akarom!

     - Mit akarsz tudni? - igazította meg a szemüvegét Reiji.

     - Az egyik barátnőm egy osztályba jár ezzel a fiatalemberrel és azt szeretném megtudni, hogy mi van vele. - Bashira próbált illedelmes lenni. Bár Reiji-vel nem is igazán volt az első pillanattól fogva...

     - A bizonyos barátnőd megbetegedett - hajolt Barisha füléhez Raito és megnyalta.

  Bashira adott neki egy pofont, de úgy érezte, túl gyenge volt. Reiji felé fordulva meghajolt egy köszönöm-t motyogva, majd elszaladt. Még egy utolsó órája volt, de nem foglalkozott vele. Eddig nem lógott soha, de ha ezen a napon a 2 utolsót kihagyja, kit érdekli?

  Szaladt, csak szaladt. Nem érdekelte, hogy szúr a tüdeje. De aztán megállt. Hisz azt sem tudja, hol lakik! Gyorsan előkotorta a telóját és benyomta az otthona mobilszámát, majd várt. Mikor kicsöngés után jött a női beszéd, prüszkölve visszasüllyesztette a helyére. Körülnézett. Most mit csináljon? Esetleg talán holnap megkeresi Junko-t, akkor holnap odaadhatná azt, amit ma készítene a kiskonyhájában. Igen! Ez jó ötlet! Boldogan hazaszaladt. Hangosan becsapta a hátával az ajtót és épp kereste a lisztet, mikor hangot hallott. Felpillantott.

  Elakadt a lélegzete. A fiókjában ott volt a kulcs. A nyakához kapott, de tudta, hogy csak este veszi fel a fűzött karláncot. Odarohant a fiókhoz, kirántotta, de nem találta benne a lapot. Hátrasimította idegességében a haját és beletemette az arcát a tenyerébe ugyanazzal a mozdulattal.

     - Ő volt az - nyöszörögte. Akit ma láttam tükröződni.

*********************************************************

  Bashira a fal mögül figyelte. Kap még azért, amiért ellopta a rajzát. Alig nézett ki, csak az illetőt figyelte. De mi van ha nem is ő az... Jaj, ne butáskodj, Ő AZ! Megcsóválta a fejét. És akkor érezte, hogy valaki elrántja. Mikor magához tért és kettőt pislogott, Yuuma-t látta. Csuklóit lefogta.

     - Mit leskelődsz, átkozott...

     - Légyszi, ne találj ki nekem még te is becenevet - Bashira próbálta kihúzni a kezeit a szorításból, de ezzel Yuuma-t még jobb kedvre derítette. - Úgyis nehéz fejben tartani mindet.

  Próbálta kihúzgálni a kezét, de 1% sikerrel. Felszisszent és hátrált.

     - Eleresztenél végre, te kétlábon járó... hatökör?!

     - Yuuma, engedd el.

  Bashira sose hitte volna, hogy Ruki a segítségére lesz (még egyszer) valaha. Meghajolt, mgköszönte, majd elspurizott a srácok elől. Szóval a látottam nem sikerül. Nem gond, van még valami a tarsolyomban!

  A folyosó végén megpillantotta Junko-t, aki... szipogott? De erre nem igazán figyelt, odaszaladt hozzá és megkérdezte, mi van Chie-vel.

Na jó, ennek a grafikája kissé fura... Bár én ennél rosszabbat kaparnék össze :) Örüljünk, hogy valaki jobb nálam! De a videó kissé... számomra rossz.

  És várjatok!