- Valami gond van?- törölte meg a száját, mint aki finomat vacsorázott.

-Nem...-ráztam meg a fejem, és neki álltam kiszedni a kávé foltott.

Azt hiszem ideje lenne felfognom, hogy Kevin egy Démon. Egy Démon aki emberekkel táplálkozik.

-Ha ezt apa meglátja, kiakad -hajolt le hozzám Alice egy tekercs papírtörlővel, és szorgalmasan surulni kezdte a foltot ami nemhogy halványult volna, egyre jobban beleivódott.

-Használj Vanisht a makacs szennyeződések ellen!- nyomta az orrom alá Edward, aki felvont szemöldökkel kísérte végig hogyan távolítom el a foltot.

-Mindjárt jön azzal, hogy: anyu okos, így tomival mos. Ja, de nekem nincs is anyám.-kuncogott mellettem Alice és arcába lógó szőke hajtincseit füle mögé türte.

-Te nem vagy normális -ráztam meg a fejem közben tovább surultam a szőnyegből a foltot, ami szerencsére szépen el is tűnt.

Elfáradtam ebbe a piti munkába, így sóhajtva ültem le a kanapéra, majd behunytam a szemem és mélyen lélegeztem mert forgott velem a világ. Annyira gyenge voltam, hogy a karom alig tudtam megmozdítani...Nemsokkal később már a levegő után kapkodtam.
Éreztem ahogyan a mellkasomon legurul egy vízcsepp. A testem hőmérséklete egyre magasabb volt, szinte égtem.

-Hé, minden oké?- Hajolt közel hozzám Eric aki kék íriszeivel rémülten vizslalt végig, majd felkiáltott Edward-nak, aki azonnal ott termett előttem.

-Semmi bajom -hangom erőtlen volt.

-Csak végy nagy levegőt folyamatosan.-nyugtatott Edward.

Mary néni vizes ruhát rakott a homlokomra amit csak láttam, hogy vizes, viszont semmit sem éreztem mikor rám rakta.

-Gyenge a szíved- jegyezte meg meglepetten Edward.

-Szívbeteg -tette hozzá Mary néni aki a tenyerét a homlokomra helyezte.-Lázas!-rémülten tekintett Edward-ra, aki megérintette az arcom.

A legzésem kezdett helyreálni ahogy megérintette az arcom.
Mintha ha átvette volna a lázam...
Magamhoz tértem és azonnal fel is álltam a kanapéról, ami csurom vizes volt a testemtől.

-Köszönöm -mondtam neki.

-Szeded a nyugtatót?- érdeklődött.

-Persze...-bólogattam azzal vissza is ültem mert a lábaim remegni kezdtek.
Aznap elfelejtettem bevenni a gyógyszert...valószínűleg ezért voltam rosszul.

Kevin megemelte a tekintetét, majd leült velem szembe. Meredten néztem rá, és nem értettem miért ültem le velem szembe...azt viszont végképp nem, hogy miért vizslal figyelmesen.

Mikor felálltam kicsit meginbolyogtam, de tartottam magam annyira, hogy legalább a konyha fekete márvány pultjához érjek.
Bőrőm a nap melege érintette, ami a kisablakból beszivárgott.

-Irina...-szólított meg Edward közben mellém szegődött.-Említette Mary, hogy talán Alison fel akarja venni veled a kapcsolatot.

-Csak azt nem értem miért velem?- fontam össze karjaim érdeklődően.

-Gyerekkorodban, előfordult olyan, hogy láttál dolgokat amik aztán később megtörténtek?-figyelmesen várta a válaszom.

-Igen...volt egy pár -bólintottam.

-Értem...nos, akkor valószínűleg Alison ezért mutatja neked azokat az álmokat Kevinnel. Tehát az ő, és nem te...-talán még ő sem értette igazán amit mondott.

A szemem sarkából láttam, hogy Kevin hallgatózik, és hogy ide-ide pillant.

-Ma megérkezik David, és ide jön, hogy együtt menjünk a bálba.-mondta mindannyiunknak.

Kevin megforgatta a szemét unottan.
Igazából ez, senkit sem érdekelt.
Nem értem miért nem lépünk le arra az időre innen.
Miért kockáztat? Hisz nem áll mellette egyetlen természetfeletti sem. Ők is elhagyták a várost.

-Ma nem alszom én sem, aztán meglátjuk mi lesz.-vont vállat Kevin aki egyik pillanatról a másikra mellettem termett.

Alice és Eric sietve rohantak le a lépcsőn.
-Minden oké?- kérdeztem ijedten.

-Az egyik kollégám talált valamit az erdő másik végébe.-válaszolta Eric aki világosbarna hajába turt idegesen és kék szemeiben a félelem tükröződött.-Ha van valami hívlak.-tette hozzá és azon nyomban igyekeztek ki a kocsihoz Alice-el.

Talált valamit? Tehát akkor nem a gyerekeket...

⏺⏺⏺

Miután Mary néni haza indult az ott maradt cuccaiért, vettem a bátorságot, és Edward szobájába indultam, hogy többet megtudjak Alison Argent-ről.

-Bejöhetek?- kis résnyire nyitottam az ajtót és bekukantottam.

-Persze, gyere csak -invitált be mosolyogva.

-Milyen volt Alison?-ültem le mellé az ágyra.

-A szüleink tea délutánokat tartottak, nálunk a Kastélyba, azaz itt. Akkor láttam meg először. Kedves és aranyos lány volt...
Nemsok korkülönbség volt köztünk.
Kint játszottam egyedül mikor csatlakozott hozzám...hamar megértettük egymást. Viszont az arcára nem emlékszem...mintha nem lett volna arca. A hangja itt cseng a fülembe... Emlékszem a folyónál játszottam ott, ahol most a híd van, csak akkor még nem volt ott. Megcsúsztam és beleestem a vízbe.
Megmentette az életem azzal, hogy ketté választotta a vizet és ahol én feküdtem a víz alján, egy szemernyi víz sem volt. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem olyan mint én, de a szüleim elmondták, hogy Boszorkány. Tudtam, hogy veszélyes rám tekintettel...de ő volt az egyetlen barátom. Megbíztam benne. De mikor felnőttünk, megváltozott...a sötét éne eluralkodott rajta. Próbálta kordában tartani, de nem járt sikerrel. A nővére Lilith, megmutatta neki a világ sötét oldalát, és azt, hogy az emberek felett mi uralkodunk. Azon az estén Elijah, Lilith, és Alison megöltek három embert akiket aztán gondosan el is tűntettek. Csakhogy egy járókelő látta a történteket, és azonnal a kapitányságra indult.

-Alison is benne volt? Ő ölt azon az estén?-érdeklődtem.

-Nem tudom. Másnap Lilith furcsa és ismeretlen nyelven kezdett el beszélni. Senki sem értette. Új Anglia egyik nemes papját hivatták, hogy segítsen. Ő azt mondta, hogy nem ismeri a nyelvet, de egy biztos, nem démoni nyelv, és nem is boszorkány nyelv.

-Ki volt a pap?-kérdeztem.

-A rend vezetője, Philip- válaszolta.

-Ezután mi történt?-Figyelmesen vártam, hogy tovább meséljen.

-A nép döntött. Lilith-nek meg kellett halnia. Máglyára taszították.

-Alison-t nem láttam ott...biztosan Kevinnel volt a barlangnál. A kormányzó nem tudott segíteni neki. A nép szava akkoriban többet ért mint az övé.
Mikor az emberek haza mentek, Alison a helyszínre ért...sosem felejtem el azt a napot! Az ordítása megrengette a földet. Katonák támadtak rá. Tudta, hogy ott vagyok ezért arra helyre ahol én voltam nem bocsátott tüzet. A katonák ott égtek halálra ahol Lilith Argent is. Az emberek menekültek ahová csak tudtak! Maga volt a megtestesült gonosz! Gonoszabb a démonoknál is...

-És várd ki a végét mikor visszatér!-vágott közbe Kevin az ajtó félfának dőlve, aki magabiztos volt abban amit mondott.

-És honnan tudod hogy visszajön?-álltam fel és vele szembe fordultam.

-Onnan, hogy megidézem őt!- válaszolta üres tekintettel amitől kirázott a hideg!