Mire észbe kaptam, már késő volt. Ahogy csak bírtam eltoltam magamtól, majd elfordultam tőle. Nem lehet, hisz ő Alisont szereti - mondogattam magamnak, hogy jól az eszembe véssem, ez lehetetlen.
Éreztem, hogy a hátam mögött áll és engem néz.

- Sajnálom! Nem akartalak bántani - súgta a fülembe majd megsimogatta a karom.

- Nem bántottál! Amúgyis, én csókoltalak meg - mondtam még mindig hátat fordítva neki.

Szerencsére a lift elindult, és hamar leértünk a földszintre, ahol Daviddal futottunk össze. Nagyon elszántnak tűnt mikor közeledett felém.

- Beszélhetnénk? - kérdezte.

- Hát... Oké. - megvontam a szemöldököm.

- Ha lehet, négyszemközt - jegyezte meg.

- Ó, hát én nem is zavarnék tovább! - lenézően nézett végig Davidon, majd olyan gyorsan viharzott el, hogy hűlt helye sem volt.

- Miről akarsz velem beszélni? - fontam össze karjaim.

- Gondolom, szeretnél több mindent megtudni Alison-ról. - halovány mosolyt csalt az arcára.

- Ezt meg honnan veszed?

- Hát nem akarod tudni kivel állsz szemben? Vagy hagyod, hogy elvegye tőled? - felsóhajtott.

- Honnan tudod? - leengedtem a karjaim és még az erő is kiment belőlem. Attól féltem elmondhatja Edward-nak.

- Ugyan, még a vak is látja - felnevetett.

- Mit akarsz? - szemléltem végig.

- Csak arra gondoltam, hogy mindannyiunk javára válna, ha Alison Argent eltűnne a képből. - arca komorrá vált. - Vagy végignézed a kis románcukat? Ó, azt hitted Kevin igazán érdeklődik irántad? - kuncogott.

- Kevin őt szereti, és én ezt nagyon is jól tudom! Nem áll szándékomban eltenni az útból Alisont.

- Gyere, mutatok neked valamit. - azzal meg sem várva a válaszom, felkapott a karjaiba, és az égbe emelkedett velem.

A szívem a torkomban dobogott a félelemtől. Behunytam a szemem, hogy jobban elviseljem a magasságot. Kapaszkodtam amennyire csak bírtam, de mindig úgy éreztem zuhanok. Mire kinyitottam a szemem, már David házának az ajtaja előtt álltunk.

- Ezt soha többé ne csináld! - förmedtem rá.

Követtem őt fel a lépcsőn ami abba a szobába vezetett, ahol olvastam a jegyzetet. Átfutott az agyamon, hogy David most haragból hozott ide.

- Mit akarsz mutatni? - türelmetlenkedtem.

- Ezt! - azzal lerántotta a fehér lepedőt ami egy almát rejtegetett.

- Pár napja rohadni kezdett... - bámulta az almát, ami itt-ott már fekete volt.

- De...ez csak egy alma David. - mutattam az almára. - Miért furcsa az, hogy egy alma rohadni kezd? Ez természetes.

- Ezt az almát, maga Alison adta. - hátra kulcsolta mindkét kezét. - Oka volt annak, hogy nekem adta.

- Gondolom, tudod is hogy mi az oka.

- Mi van akkor, ha az alma azért kezdett el rohadni, mert Alison már itt van. Évtizedek óta épp és egészséges maradt... Most viszont nem.

- Arra gondolsz, hogy az alma a visszajövetelét mutatja?

- Igen - válaszolta határozottan. - Alison Argent visszajött. És az lesz az első dolga, hogy Edwardot megkeresi. Csak az a kérdés, mikor...

- Most mire készülsz? - kapkodtam a fejem utána, mert egyik helyről a másikra termett.

Az egyik polcról leemelte a könyveket, majd egy ezüst színű tőrt ragadott a kezébe. Gyűlölet csillant fel a szemében. Elszántnak tűnt. A vágy, hogy megölje Alisont szinte sugárzott róla.

- Szét fogja szedni a családot. Alice is megakarja ölni. Vajon Edward kit választ? A lányát, vagy Alisont?

- A lányát! - vágtam rá határozottan.

- Gondolod? - elmosolyodott. - Majd te magad is rájössz, hogy valójában milyen az a család ahová keveredtél.

- Biztos vagy benne, hogy Alison visszajön?

- Én abban vagyok biztos, hogy már itt van! - jelentette ki határozottan.

Elszörnyedtem a gyűlöletét látván... Annyira magába szállt, hogy észre sem vette, elhagytam a lakását.

♦♦♦

Mikor hazaértem, a nappaliban Edward és Mary néni beszélgettek. Azon agyaltam vajon beszéljek -e az almáról, vagy sem. David újra bizalmat szavazott nekem, így ha most megint úgymond "beköpöm" semmit nem fog elmondani nekem. És kitudja, talán még szükség lesz Davidra.

- Merre jártál? - aggódott Mary néni. - Késő este van, és jön a vihar. Aggódtunk érted.

- Én csak... Sétáltam egyet a városban. - vontam vállat majd Kevinre pillantottam aki összevont szemöldökkel szemlélt végig, majd megrázta a fejét nevetve.

- A hold vörös! - ijedten lépett közelebb az ablakhoz Edward, hogy jobban szemügyre vegye a holdat, ami tűzvörösen emelkedett ki a sötét égbolton. - Ilyen csak százévente egyszer történik.

Annyira eleredt az eső, hogy az hittem az ablakok betörnek majd. Dörgött és villámlott. Mary néni összefonta a karjait és aggódva nézett Edwardra.

- Ugyan már, ez csak eső. - sétált le a lépcsőn Alice. - Vészjóslóak vagytok.

- Én mindig félek ha dörög, és villámlik. - vallottam be nevetve.

- Tudom... - sajnálkozva nézett rám. - Ne haragudj! - mondta halkan, és a nyakamba borult. - Kikészültem.

- Ugyan, igazad volt mindenben amit mondtál - mondtam neki.

- Ó, nem tudtad hogy egy démon csak ritkán mond igazat? - elengedett majd felnevetett. - Mostanában nincs túl jó kedvem.

- Én is hibás vagyok. Nem figyeltem rád - mondtam.

- Akkor ezentúl sokkal jobban oda figyelünk egymásra. - bólogatott mosolyogva.

- Bizony. De oly annyira, hogy ma egyikőnk sem alszik, hanem fent maradunk hogy a másik ne féljen.

- Azaz te ne félj. - kuncogott. - Megegyeztünk.

- Na, meg lenne miről beszélnünk.

- Igen... Gondolom Eric elmondta amit látott. - lesütötte a fejét.

- Megijedt Alice! - próbáltam menteni Eric-et, azért mert elárulta nekem amit látott.

- Nem vettem észre... Annyira hülye vagyok! - kapott a fejéhez. - Mondd meg őszintén, szakítani akar velem, ugye?

- Nem dehogyis! - ráztam meg a fejem nemet mondóan. - Szeret téged. Csak vannak dolgok amiket nem ért, és neked el kellene mondani neki.

- Tudom... - felsóhajtott.

- De... Miért kented be vérrel a hasad? - óvatosan próbáltam kipuhatolni a kérdést.

- Az csak egy rituálé volt. De ártalmatlan!

- Milyen rituálé, Alice? - érdeklődtem.

- Ígérd meg, hogy nem mondod el neki. - nézett komolyan a szemembe.

- Rendben. Nem mondom el neki. - ráztam meg a fejem.

- Azért tettem mert nem akarok terhes lenni. És mielőtt bármit is mondanál, hallgass meg. Nem akarok gyereket...nem akarom szenvedni látni, érted?! Nem akarom elzárni a világtól. - szemei könnybe lábadtak.

- Ez a te döntésed! De Eric-nek is tudnia kell róla. - bólogattam lassan.

Folytattam volna tovább, csakhogy akkorát dörgött, hogy a szívem majd' kiugrott a helyéről. Edward ingerülten járkált fel-alá. Mintha valami nem hagyta volna nyugodni. Mary és Kevin összenéztek.

- Valami baj van? - vetette oda a kérdést hozzájuk Alice.

- Remélem, hogy nem! - kapkodott a levegő után Edward.

Kezdtünk megijedni a viselkedése miatt.

- Nyugodj már meg! - szólt rá erélyesen Kevin. - Ez csak egy jól megszokott rossz idő. - nézett végig rajta értetlenül.

Edward nem tudott megnyugodni akármennyire is próbálta. Hol leült, hol felállt. Mary néni arcán félelem tükröződött. Mintha ő és Edward félnének valamitől.

- Mit mondott David? - hirtelen a hátam mögött termett Kevin és a fülembe súgott.

- Semmi érdekeset. - mondtam közben szembe fordultam vele. Attól ahogy rám nézett, egy melegség öntötte el a szívem. Minél jobban hajolt közelebb felém, annál jobban kapkodtam a levegő után. Nem volt erőm hátra lépni egy lépést sem.

Csak néztük egymást...nem is érdekelt hogy a többiek néznek-e minket vagy sem. Ezt a csodálatos pillanatot az ajtó dörömbölése zavarta meg. Mindketten észbe kaptunk és a többiek felé fordultunk. Edward az ajtóhoz sietett. Amikor kinyitotta az ajtót, egy nő lépett be, csurom vizesen. Mary néni sietett és hozott egy törölközőt amit átadott a nőnek. Fekete kardigánt viselt, egy sötétkék farmert amiből szinte folyt a víz. Ahogy előrébb lépett meg is állt, mert hatalmas tócsát hagyott maga után. Derékig érő haja vastag tincsekben lógott a hátára. Lassan megemelte a fejét felénk. Igéző zöld szempárral találkozott a tekintetünk. Tejfehér arcán enyhe barna szeplők bújtak meg. Telt ajkai vörösek voltak. Kezével a füle mögé tűrte az arcába lógó vizes tincseket, majd egyenest Edward felé fordult.

- Ed'! Hát nem ismersz meg? - hangja lágyan csengett a fülembe.

Edward lassan megrázta a fejét nemet mondóan.

- Ismernem kellene? - kérdezte tőle.

- Ó, Ed' te semmit sem változtál! - elmosolyodott. - Én vagyok... Alison Argent!