Mostanra biztosra veszem, hogy Kevin gúnyt űz belőlem.

- Te szórakozol velem, igaz? - kiakadtam azon amit kijelentett: "Engem is szeret, de Alisont jobban!"
- Csak az igazat mondtam.
Hozzám akart érni, de én elcsaptam a kezét azonnal, és az ajtóhoz indultam.
- Most azonnal húzz el innen, és ne gyere többé vissza! Nem tudom mire megy ki a játék, de én ebben nem veszek részt. - kivágtam az ajtót és a fejem félre vágtam mikor dühösen kiviharzott. - Majd vissza jövök ha lenyugodtál!

Mit kellett volna tennem? Ugrottam volna a nyakába? Teljesen hülyének nézett engem. Bármennyire is fáj, el kell felednem...csak azt nem tudom hogyan. Nagyon remélem ezek után nem fog visszajönni. Én csak egy kellék vagyok a számára...ez már biztos. Talán Mary néninek igaza volt és tényleg Alisont látja bennem. Azt, aki megtudta változtatni. Csakhogy én nem vagyok Alison!
Aggódom a választás miatt. Remélem Edward bejutott. Lehuppantam a fotelba és a kezembe vettem a telefonom mert jelzett hogy üzenetem érkezett.

David: Szia. Sajnálom hogy tolakodó voltam. Kérlek ne haragudj rám. Én csak barátkozni szeretnék veled...igaz, kicsit régi vágású srác vagyok. Engedd meg hogy jóvá tegyem. Szeretném neked megmutatni az otthonom, az az, egy angyal otthonát. Nagyon örülnék ha eljönnél velem. Főzök valami finomat. Érted megyek nemsokára.

Ez a David nem adja fel könnyen! De legalább jóvá akarja tenni... Pedig én bántottam meg őt. Edward azt mesélte, hogy egy kisebb villája van, és egy helyiség ami tele van könyvekkel. Jó bevallom kíváncsi vagyok egy angyal otthonára. És jól esne egy kis kikapcsolódás is.

Rendbe szedtem magam : egy bézs színű ruhát viseltem melynek a szegélye a térdemig ért. Egy hozzá színben passzoló bőrkabátot viseltem és egy bézs színű magassarkút. Hosszú, derékig erő hajam lágyan omlott a hátamra.
Amint elkészültem, David már meg is érkezett.

- Szia. Örülök, hogy velem tartasz. - mosolygott kedvesen.

Mi tagadás, David tényleg régi vágású srác. De talán lesz majd valaki akinek pont ez fog benne tetszeni. De az a valaki nem én leszek.

                      ____________

- Ez gyönyörű! - mondtam amint kiszálltam a kocsiból.
Barack színű villa tárult elém. Az udvarán egy hófehér kőszobor ami egy angyalt ábrázol és a vállán egy fehér galamb pihent.
Amint beléptem az ajtón, egy hatalmas aulában találtam magam. A lábam alatt fekete-fehér csepme díszelgett.  Szemben velem egy vörös szőnyeges lépcső helyezkedett el ami az emeletre vezetett. Az aulában több festmény is díszelgett a falakon. Otthonos, és barátságos hely volt. A kandalló lágyan melegítette fel a helyiséget.

- Nyugodtan nézz körbe. Addig is oda készítem a specialitásom. - kacsintott egyet.
- Rendben. De előbb a mosdóba szeretnék eljutni.
Kicsit kínosan éreztem magam.
- Az emeleten jobbra fordulsz, majd egyenesen, aztán megint jobbra. - magyarázta el.

Bólintottam egyet és elindultam fel a lépcsőn. Közben mondogattam magamnak, hogy merre is kell menjek.
Egy porszem sem volt sehol. Úgy tűnik tisztaság mániás... Sikeresen megtaláltam a mosdót. Olyan tágas volt, hogy még focizni is simán lehetett volna benne. Minden hófehér volt... Szinte ragyogott a tisztaságtól.
Visszaindultam...vagyis csak akartam. Találtam egy helyiséget melynek az ajtaja félnyitva volt. Alaposan körbe néztem majd beléptem. A falakon polcok helyezkedtek el tele könyvekkel. A látványtól tátva maradt a szám. A lábam alatt bordó színű szőnyeg honolt. Középen egy íróasztal pihent egy rahedli papír kupaccal. Megráztam a fejem és vissza akartam indulni, de a kíváncsiság nagy úr! Gondoltam kicsit körbe nézek. Közelebb sétáltam az asztalhoz és szembesültem egy könyvvel amin látszott az idő múlássa. Barna fedele már kopott volt. Arany betűk diszelegtek rajta: Feljegyzéseim
Féltem attól hogy David betoppanhat és akkor azt fogja gondolni rólam hogy neveletlen vagyok mert kutakodok. De nem bírtam ki hogy ne nyissam ki a könyvet! Az első oldalon érdekes írással találkoztam. Kézzel íródott. A kezem közé vettem és olvasni kezdtem:

„Láttam őt. Tisztán emlékszem. Tizenhét éves voltam mikor szembe találtam magam vele.
Az erdőn át indultam el haza mikor megéreztem egy jéghideg leheletet körülöttem.
Fekete varjak hullottak az égből.
Akkor már tudtam!
Egyenest rohantam az erdőben a haza vezető úton.
A szívem egyre gyorsabban vert. A talpam súrolta a földet s égett, de ez nem tántorított el attól hogy megálljak.
Hallottam ahogy az ágak reccsennek a hátam mögött.
Nem láttam, de éreztem hogy a nyomomban van.
Még most is beleborzongok.
Egyszerre minden félelmem teljesen kitört belőlem.
Gyerekként a bohóc volt a legnagyobb félelmem.
És ő ezt tudta.
Közvetlen előttem a földből vájta ki magát a bohóc.
Azonnal a földhöz gyökereztem.
A földön kúszva mászott felém.
Moccanni sem bírtam.
De akkor valami történt.
A bohócot valami vissza húzta a föld alá.
Hirtelen síri csend támadt az eddigi hangos ricsaj helyébe.

-Menj haza fiú!-hallottam e-hangot a hátam mögül.
Válaszként bólogattam, ajkaim össze szorítva a gondolattól-most fogok meg halni!-de nem így történt.
Hallottam a lépteket s a földre vetettem szemeim. Akaratlanul is megemeltem a tekintetem.
Ott állt előttem... fekete szemei s hófehér arca, fényt hozott a sötét, árnyakkal teli erdőbe.
-Kérlek ne bánts -csuklott el hangom, s remegő végtagokkal álltam tovább.
Egy vérvörös almát adott a kezembe, s elillant.
Egy ideig még álltam ott rémülten, majd utána eredtem.
Isten tudja csak miért tettem, de tudni akartam engem miért nem ölt meg.
A nyomába eredtem, s láttam leugrani egy szakadék széléről a mélytengerbe.
Akkor abban a pillanatban minden gyászolta őt.
A madarak utána eredtek, a szél feltámadt, az ég zengett.

Nem kaptam választ, amit mind a mai napig keresek!
Ki volt ő valójában?!"

David hazudott nekünk! Mégis ismerte Alison Argent-et! Nagyon is jól.