Nos, ez tényleg egy eldugott bár. A város egy olyan részén lapul meg, ahová az emberek nemigen járnak, és kevesen vannak akik tudják merre van. A bár kívülről sötét és egyhangúnak tünt még az ablakai is fekete festékkel volt helyenként befestve. Viszont belülről nagyon is barátságos hely volt. Halkan szólt egy dal és az asztalok megvoltak terítve. A falakon bordó színű tapéta díszelgett. Faragott bárpult helyezkedett el középen mely mögött egy középkorú férfi állt és törölgette a poharakat.
-Na, tetszik a hely? - érdeklődött mikor asztalhoz ültünk.
-Igen, tetszik. - bólogattam.
Fekete bőrdzsekijét levette és a szék karjára helyezte majd szürke, feszes pulóvere ujját feljebb húzta.
-Mit vétett David? - mindkét kezét az asztalra helyezte összekulcsolva.
-Megfeledkezett arról, hogy én is ott vagyok. - mondtam.
-Nem csak az emberek tudnak hibázni...
-Ez igaz. - egyetértettem azzal amit mondott közben azon agyaltam vajon miért hívott magával. -Hogy akarod megidézni Alisont?- tettem hozzá.
-Sehogy. -belekortyolt az italába majd folytatta. - Ha vissza akar jönni, ahhoz nem rám lesz szüksége.
-De...azt mondtad vissza akarod hozni.
-Mondani mindent lehet. - felnevetett.

Számomra úgy tűnt, barátkozni akar velem. Viszont tudtam, hogy emögött valami lapul. Túl kedves...
-Miért hoztál ide Kevin? - tört ki belőlem az elfolytott kérdés.
-Mert miért is ne? - vont vállat.
-Ugyan, valamit tervelsz.
-Ennyire ismernél? - felsóhajtott. -Nem hinném.
-Tőled nem igazán várok jót. - jegyeztem meg.

-Pedig szeretek jótékonykodni is. - bólogatott lassan.
-Azt meghiszem. - felnevettem.
-Na, benne vagy még egy körbe? - utalt a Whisky-re.
-Nem szoktam sürven inni. - ráztam meg a fejem.
-Ugyan, csak még egy pohárral. - erősködött.
-Oké, legyen. - adtam be a derekam.

Pár pohár ital után annyira becsiptem, hogy a mosdóban kötöttem ki ahol vagy ötször meg kellett mosdanom ahhoz, hogy tisztán lássak. Hirtelen a szívem zakatolni kezdett. Bár nem csoda, hiszen a nyugtató mellett nem szabadna innom főleg nem vagy hat pohárral.
-Minden oké? - nyitotta ki résnyire az ajtót majd mellém szegődött.
-Aha, Persze. - mindkét kezemmel a fejemet fogtam mert majd' szétrobbant.
-Nem gondoltam, hogy az a pár pohár ital megárt neked. - felvont szemöldökkel kísérte végig ahogy majd' kiköpöm a belem.
-Direkt leitattál.
-Aha, hogy aztán nekem kelljen haza cipelnem, nemde? - súgta oda.
-Mondd csak Kevin, miért utálsz? - csak úgy kitört belőlem.
-Sosem mondtam, hogy utállak. - ujjaival megemelte az állam. -Szeretem a kihívásokat, főleg azokat, amik számomra lehetetlenek.
-Bármit is jelentsen ez, oké, a lényeg, hogy nem utálsz. -vontam vállat.

Alig bírtam kivonszolni magam a bárból. Felfordult a gyomrom hacsak az italra gondoltam. Kevin szemforgatva karolta át a derekam majd teleportált haza a Kastély udvarára ahol szembesültem David kocsijával.
-Megérkezett a herceged. - csapta össze a tenyerét vigyorogva.
-Ő nem a hercegem! - förmedtem rá.
-Aha, persze... - rázta meg a fejét nevetve.
-Látom jól szórakozol rajtam. - fontam össze karjaim.
-Csak ezut' fogok miután kimagyarázod, hogy miért léptél le.

Lehajtott fejjel sétáltam be, majd egyenesen indultam fel a lépcsőn mikor Edward utánam szólt.
-Hol voltál? - kezdte.
-Kevinnel. - vontam vállat unottan.
-Te...te vele voltál? - akadt ki David és mérgesen Kevinre nézett aki majd' szétröhögte az agyát.
-Igen, vele.
Nem tetszett, hogy David így kiakadt, hiszen nekem kellene mert levegőnek nézett.
-Mégis, miért hagytál faképnél? - értetlenül nézett rám.
-Na ide figyelj David, nem tartozom neked magyarázattal ugyanis nem vagyok a csajod, és nem is leszek az soha. Levegőnek néztél, és még te vonsz engem kérdőre. Miattad felvettem egy kibaszott világos színű ruhát, pedig a fekete a kedvencem, szóval nehogy már még te legyél felháborodva, bazdmeg! - magam is meglepődtem azon, hogy szinte leordítottam David fejét.
A többiek döbbenten néztek össze. David szóhoz sem tudott jutni csak a fejét vakarta zavartan. Eközben Kevin a fotelben hallgatta végig a mondandóm majd megemelte felém a poharát elismerően. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd lelegyintettem őket a kezemmel és a szobámba indultam. Ledobtam magamról az unalmas göncöt amit viseltem és indultam is zuhanyozni. Máskor a meleg víz nyugtató volt, de akkor csak szédültem tőle. A csempének dőlve próbáltam összeszedni magam legalább annyi ideig míg az ágyamhoz érek. Kisebb-nagyobb sikerrel eljutottam az ágyamhoz és mikor ez megtörtént, a fejemre húztam a takarót és kizártam minden gondolatot a fejemből. Mély álomba zuhantam.

                        ⏺⏺⏺

Egy hang kísérte utamat a fák sorai között. A talpam surolta a földet. Futottam egészen addig amíg a barlanghoz értem...mintha valami irányított volna...tudtam hogy álmodom. Előttem minden ködös volt és csak a lépteket hallottam majd egy hangot: -Irina, várj! - Kevin magához húzott szorosan. -Álmodom, igaz? - bizonytalan bámultam a szemeibe.
-Nem tudom... - közelebb hajolt hozzám és ajkaink szinte érintették egymást.
Karjaim nyaka köré fontam szorosan. A szívem zakatolni kezdett amint ajkai gyengéden érintették ajkaim. Nem tudtam és őszintén nem is akartam abba hagyni. Pár másodpercig ajkaink szétváltak de a következő pillanatban már újra táncot jártak... Tudtam hogy álmodom, egészen addig amíg pillantásunk találkozott és szembesültem azzal a ténnyel hogy ez nem egy álom, hanem a valóság!

-Ez meg mi a franc volt?! - döbbenten nézett rám.
-Én...én nem tudom.
-Én nem emlékszem arra, hogy utánad eredtem volna... - zavartan járkált fel-alá közben mindig szemével alaposan végig szemlélt.
-Azt hittem álmodom.
-Szóval...ez is egy jövőbe látás? Mert én téged látlak nem pedig Alisont!
-Honnan a francból tudjam, hogy ez hogyan történt meg Kevin? - akadtam ki, hiszen nem én akartam ezt.
-Szerintem meg az van, hogy túl sokat fantáziálsz rólam. - halovány mosolyt csalt arcára.
-Hú de egy seggfej vagy! - vágtam oda neki dühösen.
-Neked pasi hiányod van. - felnevetett.
-Hidd el, ha pasit akarok David önként jelentkezik. - jegyeztem meg magabiztosan amire ő gyilkos pillantásokat vetett felém.
-Ó, csak tessék, előtted az út. - mutatott a másik irányba, mire én össze font karokkal megindultam.
-Éreztem, ahogy a szíved hevesen vert mikor megcsókoltalak. - elkapta a karom és a fülembe súgott. -Ne is tagadd, odáig vagy értem!