Egy ember nagyságú eb, mely hófehér volt és zölden ragyogó szemei voltak, Kevinre támadt és a földre terítette.

Kevinnek nem volt érkezése átváltozni, és ezt a farkas ki is használta. Fogait a vállába fúrta és úgy dobta arrébb, mint egy darab rongyot.

- Endelle! - kiabált rá Edward aki ezt követően ledobta a kabátját a földre és támadó állásba állt.

- Apa, ne! -mintha féltette volna őt Kevin.

A farkas egy percre sem hátrált meg, sőt, mégjobban neki vetette magát és éles karmaival a mellkasát szétroncsolta.

-Endelle, veled egy súlyban lévővel harcolj!-vetette oda neki gúnyos mosoly kíséretében.

Mintha magára akarta volna haragitani.

Alice elém állt védelmező pózban.

Kevinnek sikerült levágnia magáról, és ezt követően átváltozott.

- Elèg!- Mary néni mindkét tenyerét a farkas felé emelte, és egy átlátszó üveg falat állított Kevin, és a farkas közé.

Mindketten neki ütkeztek a falnak, többször is.

- Hagyd abba! Csak mégjobban magunkra haragítjuk őket.-ragadta meg a vállát Edward, Kevinnek, aki fort a dühtől.

Izmai megfeszültek, és verejtékezett az idegtől.

- Ne feletsd el, hogy megölted a fiát.-súgta a fülébe.

A farkas hangos morgása oda vonzotta az egész falkát.
A falka vezér elől állt, a hátában pedig egy egész hadsereg.

- Endelle, gyere -előrébb lépett az alfa ketőtt, és emberi alakot öltött.
Vállig érő haja szénfekete volt, és az arca enyhén sápadt. Testalkata erősen edzettnek mutatkozott.

- Addig nem nyugszom míg megnem bosszúlom a fiam Matias halálát!- a fehérfarkas női alakot öltött. Hosszú derékig érő haja égkéken tündökölt, és a szemei neonzöldek voltak. Sovány alkata miatt szinte elveszett az alfa mellett.

- Medior -szólitotta meg az alfát, Edward. —Sajnálom a fiad halálát. De ha nem segítesz, mindannyian meghalunk, ha Titulus elindítja szerkezetet.-tette hozzá Edward.

- Mi elmegyünk a városból. Már nem harcolunk.-tekintetét levette Edward-ról, és rám emelte.

- Ember...-össze húzta a szemöldökét majd szemei egy pillanatra vörösen égtek.

- Ő hozzánk tartozik -szegődött mellém Edward.

- Menjünk!- azzal mindannyian elillantak, de még Endelle vetett egy gyilkos pillantást Kevinre.

- Endelle nem fogja annyiban hagyni.-fonta össze karjait Mary néni.

- Képzeld, magamtól is tudom.-köpte ki a fogai közül Kevin aki azonnal beviharzott.

- Sem a Boszorkányok, sem a Vérfarkasok nem segítenek. Magunkra maradtunk.-nézett mindanyiunkra Edward, majd felvette a kabátját a földről, és idegesen vagy talán csalódottan ment be.

- De a Vámpírok még ott vannak -szóltam utána de megsem hallgatta.

- Ők is elmentek. Csak mi vagyunk ilyen hülyék hogy még itt vagyunk. -ingerülten tette csípőre a kezét Alice.

- Az apád miért marad?

- Mert ő ilyen konok fejű! Sosem menekült semmi és senki elől, ahogy most sem.-válaszolta közben szőke hajtincsét a füle mögé türte.

- De ha ő meghal, vele együtt ti is.-tettem hozzá.

- Igen, ezt ő is tudja.-fonta össze karjait közben megcsóválta a fejét.

- Tegyük el magunkat a holnapi napnak.-csapta össze a tenyerét sóhajtva.

- Már előre tartok a holnap naptól.-bólogattam lassan.

                              ⏺⏺⏺

A lábaim alatt megremeg a talaj és én térdre borulok. Arcom védem kezeimmel a felém tartó forgó széllel szemben. Hirtelen minden elcsendesül és felfedem az előttem felsorakozó fákat és mellettem a barlang száját. Tudtam, hogy menekülnöm kell ezért hamar felálltam a sáros földről melyek elásztatták vörös hosszú ruhám mely a földet súrolta. Hajam vizesen omlott a hátamra, pár szál vékony hajtincs pedig az arcomba lógot. Sáros kezemmel kisöpörtem arcomból a tincseket, és futottam ahogy csak bírtam. Éreztem és hallottam mögöttem a lépteket ezért ruhám a térdemnél megmarkoltam és feljebb húztam, hogy ne zavarja a futásom. Szapora légzésem vizhangzott a hold fényével megvilágított sötét erdőben. Egy ágba ütköztem mely felhasította a ruhám egészen a combomig. Ezt követően felkiáltottam a fájdalomtól mert a következő ág már az arcom súrolta vékony és égető nyomot hagyva maga után.

Futás közben a fejem oldalra fordítottam, hogy lássam mi követ, de ezt követően neki ütköztem valaminek, ami azonnal a földre terített. Arcom oly annyira fájt, hogy felordítottam.
Aminek neki mentem láthatatlan volt, és a másik oldalon Kevin próbálta áttörni teljes erejéből, de mindhiába.
Aggódóan nézett végig rajtam és fedte fel az arcomon meghúzódó sebet melyet egy faág ejtett.
Valamit mondott de a hangját nem hallottam csak azt láttam ahogyan tátog.
Lassan feltápászkodtam a földről.
Tapogattam és fedtem fel, hogy az egy üvegfal. Hiába ütögettem mindkét kezemmel, érintetlen maradt.
Kevin jobb tenyerét az üvegfalra helyezte, amit követtem én is.
Mélyen néztünk egymás szemeibe és nem értettük miért nem érinthetjük meg egymást.

Lépteket hallottam a hátam mögül, amit követtem a tekintetemmel.
A lépteket egy fenevad morgása kísérte.

Támadni kezdett, de csak egy alakot láttam. Tudtam hogy itt vége, ezért behunytam a szemem, hogy ne lássam ahogyan széttép a fenevad, de mikor kinyitottam a szemem, már a szobámban találtam magam az ágyamon verejtékezve és levegő után kapkodva.

Égető érzést éreztem az arcomon, ezért ujjaimmal tapogatni kezdtem.
A szobámban lévő tükörhöz léptem és fedtem fel, hogy az álom valódi volt, legalábbis a sebből ítélve az arcomon, melyet száradt vér borított.