Mikor megérkeztem Eric lakásába, David és Alice összedugták a fejüket és próbáltak rájönni, hogy tegyék el láb alól Alisont. A pillanat amikor a jó és a rossz összefognak, egy jobb cél érdekében. Úgy tűnik, Alice mégis megszegte az apja szavát és elmondta Dávidnak, hogy Alison itt van.

- Mi a fenét műveltek? - fontam össze karjaim.

- Mindannyian jól járunk ha Alison eltűnik. Ahogy te is jól jársz, Irina - jegyezte meg David majd tovább lapozott egy barna fedelű könyvet.

- Nem kértem, hogy gyere el te is. - halovány mosolyt csalt arcára Alice.

- Tudom... Ez az én döntésem volt. Caalódtam az apádban.

- Igen... Én is - mondta. - Alison szét szedi a családunkat. De ezt mi nem fogjuk hagyni! - jelentette ki határozottan.

- Vannak régi jegyzetek...talán találunk valamit amit felhasználhatunk ellene. - elővette a könyvét.

"A 17.század nem nyújtott valami fényes karriert a fiataloknak.
Nemcsoda hogy a kormányzó három gyermeke belepusztultak a házi munkába.
Alison Argent, Lilith Argent, valamint bátyjuk Elijah Argent, egy éjjel borzalmas dolgot követtek el. Bár, állításuk szerint nem ők voltak a felelősök a saját tetteikért, hanem valami hatalmasabb erő vette át rajtuk az irányítást.
Öt embert öltek meg egy éjszaka alatt majd a holttestet a folyóba dobták.

A hír, hamar szétkerekedett a városban mi több, Új-Angliába is eljutott.
Nem sokkal később viszont Lilith, furcsa idegen hangzású értelmetlen mondatokat eresztett el száján. A Kormányzó által hozatott orvosok nem tudták megmondani mi kínozza a lányt. Egyikük úgy vélte az ördög keze van a dologban. Más szóval; egy szellem szállta meg a lányt. A földön fetrengett, s a városi egyház ablakait betörte. Ami súlyos hibának felelt meg abban az időben.
Először csak Lilith, majd sorban a többiek is ugyanazt produkáltak.
A tiszteletes Titulus Hamton, faggatni kezdte őket, hogy mondják meg a nevét annak, aki meg átkozta őket. Egy nevet mondtak ami ismeretlen nyelv volt mindenki számára. A név, azóta is ismeretlen.
A nép, halál büntetésre ítélte.
Akkoriban a nép szava szent volt, s nem volt ki, sőt még maga a kormányzó sem tudott ellene tenni. Így hát, bele egyezett abba, hogy nagyobbik lányát, Lilith Argent-et, máglyára taszítsák.
Új-Anglia egyik legfőbb tiszteletese megállapította, hogy a lány, Boszorkány. A nép viszont tébolynak nevezte.
Nem sokkal később Lilith halála után, egy furcsa betegség érte a város lakóit. Mindenki megtébolyodott.
Aki csak tudott menekült ha tudott volna. Ugyanis a városba be, sem pedig ki nem lehetett menni.
A város romokban hevert.
A megmaradtak azt állították; az égből hullott tűz felhők, lángra lobbantották a várost.
De volt egy közülük, ki azt állította Alison Argent volt, a kormányzó kisebbik leánya."

- Hol volt ekkor Amadella? - gyanúsan fontam össze karjaim. - Azt állították, hogy egy hatalmas erő vette át rajtuk az irányítást. Ez az erő nem vajon az anyjuk, Amadella volt? Mary néni mesélte hogy Amadella irányította őket.

- Amadella egy szörnyeteg volt - mondta undorral David.

- Alison-ról keveset tudunk. - felsóhajtott Alice.

- A festményen szárnyai vannak Alisonnak. Egy boszorkánynak nincsenek szárnyai. - mondtam.

- Milyen festményről beszélsz? - nézett rám értetlenül David.

- Ó, te nem is tudtad. Walter hozott egy festményt melyen Alison Argent van - mondta Alice. - Nem nagy durranás! - vonta meg a vállát unottan.

- Úgy tűnik, Edward nem bízik bennem.
- sértődötten zárta be a könyvet majd Alice nézett. - Ugye tudod, hogy nem lesz könnyű?

- Igen, tudom! De Alison nem maradhat itt, és ami a legfontosabb, nem szedheti szét a családunkat. Az anyámtól már elválasztott. De az apámtól nem fog. - elszántan beszélt.

- Mit akartok tenni? - szólalt fel Eric félórás hallgatás után.

- Még nagyon régen hallottam egy bűbájról, ami képes megállítani egy ősi teremtményt is. Már csak azt kell tudnunk hol van az a könyv, amiben le van írva hogyan kell előállítani. - fonta össze karjait David.

- A könyvtárban? Ott van a raktár. Ott nagyon régi könyvek is vannak, talán az is ott lesz amit keresünk - mondta Alice közben már magára is öltötte a kabátját, útra készen.

Már éppen indulni is akartak, de Edward váratlanul betoppant. Mindannyian meredten bámultunk rá, míg végül ő szólt fel.

- Tudom, hogy haragusztok rám. - felsóhajtott. - De higgyétek el megvan rá az okom. Matheres meghívót küldött a holnap esti bálra, ahol kiderül hogy ki fogja képviselni a várost törvényesen.

- Jó, és ez engem miért is érdekeljen? - kérdezte tőle flegmán Alice. - Vidd magaddal Alisont.

- Nektek is ott kell lennetek. Ez mindannyiunk érdeke. - erősködött Edward.

- Hát én leszek ott az már biztos! Most viszont ha megbocsájtasz, mennünk kell. - unottan kerülte ki Edward-ot, Daviddal együtt.

Alice nagyon is kimutatta a haragját. Edward várta hogy szóljak hozzá, de mikor észrevette, hogy hátat fordítottam neki, idegesen kiviharzott.

- Nekem vissza kell mennem dolgozni... Körül nézek én is, hátha találok valamit. - fáadtan kapta magára a kabátját majd adott egy puszit az arcomra, és elment.

                       ⏺⏺⏺

Pár óra alvás után vettem egy forró zuhanyt. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy felvegyek akármit is. Magamra tekertem egy fehér törölközőt és csak ültem az ágyam szélén csendben. Meredten bámultam a vörös, itt-ott már kopott szőnyeget. Nem tudtam tisztán gondolkodni...mintha valami zavarta volna a gondolataim. Az ajtó halk koppanása kizökkentett a szőnyeg bámulásából. Kiballagtam az ajtóhoz és kinyitottam. Ám, de csak ekkor vettem észre hogy törölközőbe vagyok csavarva. De az jobban érdekelt, hogy Kevin az ajtóban áll és szinte fel fal a szemével.

- Mi a fenét keresel itt?

- Bemehetek? - hangja erőtlen volt és rekettes.

- Nem! - ráztam meg a fejem határozottan.

- Rendben. - azzal eltűnt a látókörömből.

Bezártam az ajtót és megfordultam, de arra végképp nem számítottam hogy Kevin ott áll előttem.

- Csak veled akarok lenni! - sétált közelebb.

- És Alison? - csuklott el a hangom.

- Semmit sem érzek iránta! Magam sem értem miért...de nem szeretem. - ujjaival végig simította az arcom.

- Talán kell egy kis idő... - beleremegtem az érintésébe. Már nem érdekelt Alison!

Kezeit végig húzta a karomon.
Erős, mégis gyengéd kezek érintették testem.
A vágy amit egymás iránt érztünk, hogyis mondjam, csillapíthatatlan volt.
Ilyenkor mindig próbálok védekezni az érintése ellen, de most nem akartam.
Szikrázott köztünk a levegő.
Forró érintését szinte a bőröm alatt is éreztem.
Gyengéd csókokkal illette ajkaim.

Figyelembe sem vettem, hogy a törölköző már a földön hevert mellettem. Ez az érzés olyan mint egy játék: annyira akarod játszani, hogy nem vagy képes abbahagyni.
Erős karok vették körül a testem, amik egyenest az ágyamig vittek.
Mire észbe kaptam, már a testünk szenvedélyes táncot jártak egymással. Mintha nem mi, hanem a testünk irányított volna. Vigyázott rám. Megtörtént az, amit mindig is azzal akartam, akit igazán szeretek. És az a valaki, Kevin.