Amint elolvastam a feljegyzést, be is csuktam a könyvet. Azonban David pont akkor lépett be az ajtón. A szívem a torkomban dobogott annyira megijedtem.

- Ez nem a mosdó. - felnevetett majd elkomolyodott mikor látta, hogy a könyv ott van előttem az asztalon. - Kész a kaja. - tette hozzá komoran.

- Ne haragudj! Félig nyitva volt az ajtó és megláttam a könyveket...én imádom a könyveket! - mentegetőztem.

- Értem. - bólogatott lassan majd elmosolyodott.

Lesütött fejjel sétáltam el mellette, majd követtem az aulába, onnan pedig a konyhába.
Kínosan éreztem magam nagyon. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon észre vette-e, hogy beleolvastam a könyvébe. Szótlanul ültünk asztalhoz.

- Hogy ízlik a süti? - törte meg a csendet.

- Nagyon finom. - bólogattam hevesen. - Tényleg sajnálom! - tettem hozzá.

- És olvastál is valamit, vagy csak nézelődtél? - gyanúsan vizsgált végig a szemével.

- Csak nézelődtem. Szó nélkül nem akartam hozzá nyúlni semmihez - mondtam.

- És milyen könyveket szeretsz? - rakta le a kiskanalat és arrébb tolta a tányért, majd ezután mindkét kezét össze kulcsolta.

- Fantasy. És te?

- Mindegy, csak érdekes legyen. Ha megtud fogni az első pár mondat, nyert ügye van nálam. - vonta meg a vállát. - Kevinnel milyen a helyzet?

- Ezt hogy érted? - vontam fel a szemöldököm.

- Jóban vagytok?

- Hát nem igazán - válaszoltam.

- Jobb ha távol maradsz tőle. Veszélyes. - óva intett.

- Nem olyan könnyű. - felsóhajtottam.

- Úgy vettem észre, mostanában a közeledbe akar férkőzni. Szerinted miért? - felállt és összeszedte a tányérokat, majd a mosogatóba rakta.

- Nem tudom! - követtem én is a konyhába.
Talán abban reménykedtem, hogy ő tudja Kevin mit akar tőlem.

- Egy démon, csak ölni akar. Viszont Kevin más mint a többi. Ő előbb becserkészi, majd aztán öli meg az áldozatát. - Kezet mosott majd felém fordult.

- Azt akarod mondani, hogy én csak egy áldozat vagyok? - fontam össze karjaim.

- Akkor mi más? Hát nem érted? Csak a lelked kell neki! Egy tiszta lélek... mint te.

- Csak azt nem értem, hogy miért nem ölt meg eddig? Hisz volt rá lehetősége mégsem tette. - értetlenül néztem rá.

- Mert vár. Az előbb említettem, hogy előbb becserkészi, majd aztán öli meg. Mikor már eléri hogy akard őt, nyert ügye van. Csak az a kérdés, hogy mikor fogja elérni... jobb ha távol maradsz tőle Irina.

- Nem bújhatok el előle. Ha megakar ölni, akkor meg is teszi. - jelentettem ki határozottan.

- Azt én nem hagyom! - vágta rá egyből.

- Köszönöm!

Még jobban zavart, hogy kutakodtam... de nem tudom higgyek-e neki. Hiszen hazudott mikor azt mondta sosem ismerte Alisont, csak hallott róla. A feljegyzésben az áll, hogy találkozott vele, sőt azt is látta ahogyan leveti magát a szakadékról.

- Nekem most mennem kell. Ott akarok lenni a gyülésen. Remélem Edward neve is felkerül és így lesz vetélytársa Matheres-nek. - Haza viszlek.

                      ________

Miután haza hozott, átöltöztem. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben. De miért bíznék benne, ha hazudik. Edwardnak is azt mondta, hogy nem ismerte. És ha valójában az ellenségünk? Már az is igazán érdekes, hogy egy démonnal ilyen jóban van. Biztosan oka is van. És sejtem is, hogy mi. Alison Argent! Tudja, hogy Edward és Kevin ismerték, és tudja, hogy Alison biztosan őket fogja felkeresni ha visszajön. A tudat, hogy David eltitkolta hogy ismerné Alisont, felkavart. Úgy éreztem Edward-nak tudnia kell róla. A fenébe! Le kellett volna fotóznom a jegyzetet.
Nem tudtam otthon maradni. Hívtam egy taxit és a Kastélyhoz indultam. Mikor az ajtóban álltam, nagy levegőt vettem és kinyitottam.

- Hé, szia! - rohant le a lépcsőn Alice.

- Szia. Edward még nincs itthon?

- Még nem jött haza...aggódom. Remélem nem ugrik neki Matheres-nek mert abból nagy baj lenne. - aggódva fonta össze karajait.

- Talán valami baj van? - termett elém Kevin.

- Nem! Nincs semmi baj. - ráztam meg a fejem.

- Jól áll neked mikor próbálsz hazudni. - nevetve fonta össze karajait. - Mi történt?

Nem biztos, hogy jó ötlet lenne neki elmondani. Ha megtudja hogy David ismerte Alisont, sőt ott volt mikor leugrott, azon nyomban kérdőre vonná és nem biztos, hogy csendesen rendeznék le a dolgot.

- Ez olyan dolog amit csak Edward-nak akarok elmondani - mondtam kicsit nyersen.

- Hűha! Rendben. - vonta meg a vállát. - Miért van az, hogy Davidot beengeded, és engem nem? - gondolkodni kezdett össze font karokkal.

- Mert ő nem akar megölni! - jegyeztem meg.

- Honnan veszed, hogy megakarlak ölni? - vonta fel a szemöldökét.

- Ugyan mi mást akarnál tőlem? - akadtam ki.

- Mivel mosta tele az agyad az a szerencsétlen?! - felnevetett.

- Csak az igazsággal! - válaszoltam határozottan.

- Most is lehetne rá lehetőségem, mégsem teszem. - vonta meg a vállát. - Eszem ágában sincs megölni téged! - jelentette ki komolyan.

- Akkor mi a fenét akarsz tőlem? - emeltem fel a hangom.

- Már mondtam. Fontos vagy nekem. És igazán én sem értem hogy miért...de csak a közeledben érzem magam jól. - közelebb lépett hozzám és megérintette az arcom.

- Aha, persze! - bólogattam nevetve majd kikerültem.

- Sajnálom! - súgta a fülembe mikor elment mellettem.

Mégis mit sajnál? Hogy csak egy kelléknek néz?

Megijedtem mikor Edward betoppant. Annyira kicsapta az ajtót, hogy majdnem leszakadt.

- Na? Mi történt? - érdeklődtem.

- Felkerült a nevem. De nem én fogok nyerni! Mathias és Endelle is ott voltak. - dühösen csapott az asztalra. - Kevesen vagyunk ellenünk! Kezdhetünk aggódni mert mi leszünk az elsők akiket megfognak ölni. Senki sem fog mellénk állni... ezért nem állt bosszút Mathias. Szépen kivárja az alkalmat.

Azt hiszem most nem lenne jó ötlet ha elmondanám hogy David ismerte Alisont. Így is van elég gondja. 

- Honnan tudod ilyen biztosan, hogy ő rá fognak szavazni? - léptem közelebb hozzá.

- Irina... Matheres azt ígérte nekik, hogy ha őt választják, minden természetfelettit elpusztít. Persze kivétel a farkasok. De ezt az emberek nem tudják. - ledobta a zakóját a kanapéra és elindult fel a lépcsőn. - Most menj vissza a lakásba és pakold össze a cuccaid. Aztán gyere haza. Nem tudom miért mentél el, de jobb ha most hazajössz. - tette hozzá.

- Ez egy igazán jó ötlet! - bólogatott hevesen Kevin. - Elviszlek. - mosolygott közben felvette fekete bőrdzsekijét.

- Inkább hívok egy taxit, de azért kösz. - erősködtem.

- ...ráfogsz jönni, hogy valóban fontos vagy nekem és hogy eszem ágában sincs megölni téged! - nézett mélyen a szemembe. - Na induljunk a cuccaidért. - örömmel invitált ki a kocsihoz.

- Te direkt csinálod, igaz? Örülsz, hogy nekem csak egyre rosszabb mert minden egyes perccel csak még jobban szeretlek! - megragadtam a kabátját.

- Ha éreznéd amit én érzek, nem bírnád ki! Tudod milyen érzés valakit annyira szeretni, hogy az már fáj?

- Alison-ra gondolsz? Igen, eltudom képzelni mennyire szereted! 

- Szeretőm őt. De téged is.

- Vigyázz, nehogy két szék köze ess Kevin. Bármennyire is szeretlek, én nem leszek egy örök második!