Kevin nagyon el van szállva magától. Azt gondolja oda vagyok érte, pedig ez nagyon nem így van. Együtt érkeztünk a Kastély udvarára ahol Edward kérdőre vont minket: - Ti mit kerestetek az erdőben? Elmondtam neki hogy álmodtam, ami valójábán is megtörtént, majd ezután felsiettem a szobámba, hogy ne kelljen tovább látnom Kevin önelégült arcát. Oka van annak, hogy Kevin megváltozott. De azóta amióta Mary néni elmondta neki, hogy Alison sosem szerette. Csak szórakozni akar velem...csak ez lehet a magyarázat. Azt mondta a bárban, hogy nem ő rá van szüksége Alison megidézéséhez. Hát persze hogy nem, hiszen egy szűz vérére, szívére van szükség. De ehhez miért kellene kedvesnek lennie hozzám?
Még, hogy a szívem hevesen vert! Ezt a hülyeséget.

Reggel az volt az első dolgom, hogy főzzek magamnak egy jó erős kávét.
- Szóval, azt akarod mondani az álom valódi volt. - szegődött mellém Alice.
-Igen.
- De... Miért te, és miért nem Alison? - érdeklődött.
- Ezzel mire akarsz célozni? - fontam össze karjaim.
- Én nem célozgatok semmire, csak azt mondom amit látok. És én azt látom, hogy te és Kevin ugyanazt álmodjátok, sőt, már nemcsak álom, hanem valódi is.
- Nem tudom mit tehetnék, hogy ne álmodjak tovább Kevinnel.
Talán azt vártam ő tudja a megoldást, de tévedtem.

Nemsokkal később David toppant be hozzánk, igencsak ingerülten.
-Valami gond van? - érdeklődött Edward.
- Matheres bejelentette, hogy Titulus neki adta át a város vezetését mielőtt elutazott, örökre. - mondta el.
- Hogyan? - akadt ki Edward.
- Még egy levelet is felmutatott amiben rá ruházza a várost, az aláírásával ellátva. Javaslom, menj be a városba és indulj a választáson. Edward... Ha Matheres kezébe kerül véglegesen a város, mindannyian búcsút mondhatunk a városnak, és a legrosszabb, az életünknek is.
- Matheres tévedésben él! A város fele joga az enyém. - jelentette ki.
- A másik fele pedig már az övé.
- Nem lehet az övé ez a város, erről gondoskodom. - azzal nem is várt tovább, egyenest indult is ki a kocsijához, hogy bemenjen a városba.

- Ha Matheres átveszi az irányítást, újra elő jönnek a régi törvények. - aggódóan fonta össze karajait Mary néni.
- Milyen régi törvények? - szegődtem mellé.
- A Boszorkány égetések. A démonok öldöklése. És a rabszolgaság. A szüleim is rabszolgaságban éltek a régi időkben. Száműztek minden természetfeletti lényt Arabis-ba. A szüleimnek sikerült megmenekülniük, de így a többieknek is. Matheres a kapu örzőjének a leszármazottja.
- Akkor ő nem ember ?
- De igen, ember. A kapu őrzője csakis ember lehet. - válaszolta.

Mary néni nem bírt a fenekén maradni, és Edward után eredt.
Nagyon remélem Edward veszi át a várost és nem Matheres. David helyet foglalt a kanapén és engem bámult, mintha mondani akarna valamit.
- Mi a francról maradtam le? - morcosan, és félmeztelen sétált le a lépcsőn Kevin.
-Edward a városba sietett, hogy induljon a szavazáson, Matheres ellen. - adtam a tudtára majd hátat fordítottam neki ugyanis megfogadtam, hogy kerülöm őt ezentúl.
- Ember, te nem ismered a pólót? - vágta hozzá David amire Kevin kinevette.

A szemem sarkából láttam, ahogy David közelít felém, és abban a pillanatban leforgott a fejemben, hogy talán David segíteni akar nekem. Lehet, hogy megakar védeni Kevintől, és én ezt nem hagyom.
- Ne haragudj a múltkoriért. - mondta halkan.
- Nem volt szép tőled, David. - jegyeztem meg.
- Tudom.
- Mindegy. - vontam vállat. - Kezdjük előről. Ismerjük meg egymást.
- Ez jó ötlet. - egyetértett velem mosolyogva.
- Utánuk megyek, hátha szükseg van rám. Később beszélünk. - mondta azzal távozott.

- Végre lelépett. - mormolta az orra alól. - Fözz nekem egy jó erős kávét. - tette hozzá.
- Nekem mennem kell, úgyhogy főzz magadnak. - azzal indultam is a szobámba.
- Mi a franc bajod van? - szólt utánam.
- Neked mi bajod van? - fordultam vissza.
- Örülnöd kellene, hogy észre veszlek. Nektek embereknek semmi sem jó! - mérgelődött.
- Na persze. Biztosan akarsz tőlem valamit, csak még nem tudom, hogy mit. - fontam össze karjaim.
- Ugyan mit akarnák én tőled? - nevetett fel hangosan.
- Azért kellek neked, hogy Alisont megidézd, ne is tagadd.
- Aha. És mondd csak ha ilyen okos vagy, miért nem öllek meg most? Hány olyan lány van, aki szűz és még nincs tizennyolc? - figyelmesen várta a válaszom.
- És hány olyan lány van, aki Alison Argent nyakláncát hordja? Hány olyan lány van, aki elfogad olyannak amilyen vagy? Hány olyan lány van, aki látja a közös jövőtöket Alisonnal? Mondd csak, ha olyan okos vagy.

Kereste a szavakat de ahelyett, hogy visszavágott volna, halovány mosolyt csalt arcára majd elindult komótosan a konyhába. Alice szobájába indultam ahol szembesültem azzal, hogy Alice az ágyán fekszik összekuporodva.
- Hé, jól vagy? - ültem le mellé.
- Nem tudom. - mormolta.
- Olyan vagy mint akin átment egy úthenger. - nevettem el magam.
- Köszi! - ült fel törökülésbe.
- Eric nem áll velem szóba. - kezdte. - Mondtam neki, hogy több időt szeretnék vele tölteni, amire ő a munkájával jött.
- Tudod, hogy sokat dolgozik. - nyugtattam.
- De akkor is. Amikor szabad ideje van, akkor is dolgozik. - értetlenül nézett rám.
- Ő már csak ilyen. Tudod mit? - fogtam meg a kezét. - Majd én helyre teszem kicsit.
- Na, attól félek én. - meresztette rám kék szemeit.
- Nyugi, azt fogom neki mondani, hogy foglalkozzon veled többet, mert ez a helyzet nem tesz jót a kapcsolatotoknak.
- Terapeuta vagy? - kuncogott.
- Akár lehetek az is. - mondtam magabiztosan.
- Köszönöm. - adott egy puszit az arcomra.
- Mégis mit? - hökkentem meg.
- Hogy elfogadsz annak aki vagyok. - komolyodott el.
- Te is elfogadsz annak aki vagyok. Egy csődtömegnek. - nevettem fel.
- Csak te látod magad annak. - rázta meg a fejét mosolyogva majd kikellt az agyból és a tükörhöz indult, hogy kicsit rendbe szedje magát.
- Hé, legy óvatos Kevinnel. Mostanában zavart állapotban van, főleg mióta a nénéd a tudtára adta, hogy Alison nem is szerette. Mondjuk én ezt tudtam eddig is. De a jó oldalát nézem. Legalább van két ok arra, hogy haragudjak rá. Az egyik, kihasználta a bátyjám, a másik, megölte az anyám.
- A harag nem megoldás. Csak a bosszú. - mondtam mielőtt kiléptem az ajtón.
Elmerengtem mikor a konyhába indultam és mikor kinyitottam a hűtő ajtaját, Kevin megszólított és úgy megijedtem, hogy azonnal becsaptam a hűtő ajtaját ami az ujjaimra csapódott.
- Te még az árnyékodtól is megijedsz. - azzal a kezeibe vette az ujjaim és hirtelen minden fájdalom megszűnt.

- Pedig már megszokhatnád, hogy ilyen vagyok. - halovány mosolyt csalt arcára mikor a szemembe nézett.
- Ezt nem lehet megszokni. Egyik pillanatról a másikra termesz előttem.
- Majd megszokod, idővel.
- Már egy ideje kavarog bennem a gondolat, hogy Mary néni nem biztos, hogy tudta igazán Alison mit érez irantad. - kezdtem.
- Mire gondolsz? - elemelt egy bögre kávét és a kezembe adta.
- Arra, hogy Alison nem mondott neki igazat. Hiszen a boszorkányok és a démonok nem voltak jóba, nem igaz? Szerintem csak azért hazudta azt, hogy nem szeret, mert nem akarta, hogy bajod essen. - mondtam el az elméletem majd belekortyoltam a kávéba, ami istenien finom volt.
- Ha szeretet, miért hagyott faképnél? - rázta meg a fejét.
- Én csak azt mondom, hogy akkor hidd el ha maga Alison mondja el neked. - mondtam neki. Egy percre úgy tűnt közelít felém... Mélyen a szemembe nézett mintha olvasni akart volna bennem.
- Te szerelmes vagy! - mondta ki döbbenten majd elmosolyodott.