~1 héttel később~

Az utóbbi egy hétben Calum el volt/van tűnve, ha itthon van is állandóan a telefont nyomkodja és vissza szokott vonulni a fürdőszobába (!) telefonálni, mert onnan nem hallatszik ki mit beszél. Próbáltuk fölvilágosítani, hogy a szobájából sem jönnek ki hangok ha beszél, de Ő ragaszkodik a fürdőhöz csevegés téren.  Luke és Bet nem igazán foglalkoztak a külvilággal. Elérkeztek a kapcsolatuknak abba a szakaszába, amikor mindenki le van szarva, csak az a lényeg hogy a szájuk összeérjen. Ashton egyfolytában a tesóival lógott, ami érthető hiszen ők még "gyerekek", szükségük van a bátyjuk szeretetére és törődésére, ami a munkája miatt sajnos igen sokszor kimarad. Michaellel sokat beszélgettünk a zenéről. Megmutatott pár albumot, pontosítsunk, rámerőszakolta annak a néhány albumnak a meghallgatását. Nem volt olyan hogy 'nem szeretném meghallgatni' vagy hogy 'nem érdekel'. Kötelező volt és kész. Sokat voltunk kettesben otthon. Nem kell semmi rosszra gondolni, csak Call Of Dutyztunk. Közel kerültünk egymáshoz, és szerintem bátran állíthatom hogy legjobb barátok lettünk. Most pedig itt ülök és hallgatom a LIVESOSt. Ez az egy lemez, amit saját akaratomból hallgatok. Mellettem ül Mike és bámul. Az albumnak vége.

-Naaaa, mi a véleményed?-bambul.

-Király! Mielőtt ide jöttem volna nagyon irritáltatok...-mondtam, de közbe vágott.

-Köszönöm! Érzem a törödést!-mondta szomorúan, azaz csak tettetett szomorúsággal.

-Nem vártad meg még befejezem. Na szóval, mielőtt ide jöttem volna nagyon irritáltatok, de megismertelek titeket, rájöttem hogy jó emberek vagytok, és tetszik az zenétek. Meg szeretném hallgatni a többi számotokat is.-az utolsó mondatnál felcsillant a szeme. Kirohant a szobájából, át a Lukeyéba. Utána szaladtam. Beléptem az ajtón és amíg Mikey azzal dicsekedett hogy megszerettette velem a pop-punk stílusukat, addig alaposan körbe néztem. Világoskék plafon, sötétkék falak. Az ablak a hátsókertre nyílik (pont mint az enyém), fehér keretes és nincs rajta függöny.  Köré poszterek ragasztva, alatta a radiátor (Ausztráliába radiátor? Kész vicc komolyan mondom!), a radiátor mellett természetesen gitárok és erősítők. Az ágy a szoba közepén volt. Vele szemben a tv, mellette hangfal. Magam mellé néztem és megtaláltam a hangfalhoz tartozó hifi tornyot. A másik oldalamon egy két személyes babzsákfotel volt. 

-...és képzeld el, -tartotta föl magyarázás közben a mutató ujját Michael- azt mondta szeretné meghallgatni a többi számunkat is.

-Azta! Michael te nagyon tudsz valamit ha a disco-királynőnkből punkot csináltál.-bólogatott Luke. Igen, nagyon tud valamit, elbűvölni a gyönyörű zöld szemeivel...hogy mi? Nem, ezt már most kiverem a fejemből! Ilyen eszembe se juthat! Gyorsan visszamentem a szobámba és becsuktam az ajtót. Leültem az ágyra és gondolkodtam. Vajon hogy juthatott ilyen az eszembe? Valamit éreznék iránta? Áh, nem hiszem. Lehet hogy ez csak egy pillanatnyi elmezavar volt. Lehet hogy egy másik embert juttat eszembe aki iránt érezhettem valamit. Kopogtak.

-Gyere!-kiálltottam. Mikey lépett be a szobába. Na mondhatom nagyon jókor! 

-Van valami gond? Úgy elrohantál. Jól vagy?-becsukta maga mögött az ajtót és mellém ült.

-Öhm...nincs semmi gond csak eszembe juttott egy dolog.-ráztam meg a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat.

-Oh! És mi volt az a dolog?-nézett rám kérdőn. 

-Mostmár nem fontos!-mondtam kissé hirtelen, ami belőle egy 'oké ez furcsa volt' nézést váltott ki. 

-Rendben. Bet mindjárt jön és Luke azt mondta hogy lehet hogy nem lenne jó ötlet a mellette lévő szobában aludni mert...érted! Szóval arra gondoltam hogy nem aludhatnák itt esetleg? Persze, csak mint barát, mert én nem akarok tőled semmit. Ne higyj egy perverz disznónak! Alszok a földön ha kell.-magyarázott. Nem akarok tőled semmit? Kicsit elszomorodtam, amit észre is vett. -Hey, ha gondolod alszom Calumnál. Ez miatt ne legyél elkenődve.

-Jajj, nem! Nyugodtan aludhatsz itt. A...akár mellettem is.-mondtam félénken. Nem tudtam mit gondol, hogyha nem akar tőlem semmit akkor nem alszik mellettem vagy valami ilyesmi. 

-Oh! Elfogadom az ajánlatod.-mosolyodott el. Komolyan mellettem alszik? Ez nagyon cool...mi? Ő csak barát! Nem érezhetsz iránta semmit, Sarah!-Akkor este!-ment ki a szobámból. Újra elmerengtem magamban. Ha nem akar tőlem semmit, akkor Betty rosszul hiszi hogy én vagyok az a lány akibe szerelmes. A gondolatmenetemet a csengő szakította félbe. Gyorsan lerohantam a lépcső, kinyitottam és Bet nyakába borultam egy nagy ölelésre. Nagyon megörültem neki.

-Bet, pont te vagy az akire most szüségem van!-mondtam neki sietve. Közben Hemmo is leért.

-Oké!-mondta furcsa hangnemben, pont mint aki hirtelen sokkos állapotba kerül a meglepődöttségtől.

-Szia szerelmem!-váltottak Lukeyval egy igencsak hosszú csókot. 

-Jójó! Puszi puszi meg minden, de Bet, szükségem van rád! Nagyon sürgős! Az életem múlik rajta!-húztam a kezénél fogva fölfele a lépcsőn. Beértünk a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.

-Jólvan! Nyugi van! Nyugodj meg, lazulj el, szívjál friss levegőt!-mutogatott. 

-Figyelj az a baj, hogy szerintem szerelmes vagyok. Azaz nem is az a baj hogy szerelmes vagyok, hanem az hogy egy olyan srácba aki nem szeret viszont.-hadartam.

-Jó! Nyugi! Ki az a srác?-tette a kezét a vállamra. 

-Michael...-hajtottam le a fejem.

-Mi? Michael látványosan szerelmes beléd! Nem vetted észre? Minden jel erre mutat!-nevetett.

-Nem! Nos, hát, nem belém szerelmes hanem egy másik lányba.-szomorodtam el.

-Ezt honnan veszed?

-Onnan, hogy Luke mondta neki, hogy költözzön az éjszakára ide, mert valószínű egy kicsit hangosak lesztek és nem akarja hogy Mike végig hallgassa. Megkérdezte hogy nem-e aludhatna itt, de ne értsem félre mert nem akar tőlem semmit.-halkítottam el a végét. 

-Ezt csak azért mondta, mert nem akarja hogy rájöjj hogy szeret téged.-simogatta meg a hátam.

-Nem szeret.-mondtam elcsukló hangon. Hatalmas fájdalmat éreztem. Nem fizikai fájdalmat, hanem lelkit. Mintha erre a mondatra egy hatalmas kéz a mellkasomba nyúlt volna és aprócska gomboccá gyűrte volna a szívem. Sírni akartam, de nem tudtam. Néha az ember annyira szomorú, hogy nem tud sírni, csak ül és bámul maga elé, miközben a szíve apró darabokra hullik. Sosem volt még ennyire lankadt a kedvem. Szinte felfalt az érzés. Nem menekülhettem előle. 

-De szeret!-bizonygatta Betty. Felálltam és lementünk a konyhába. A többiek beszélgettek, de én csak néztem ki a fejemből és mikor elkezdtek nevetni, magamra erőltettem egy kínkeserves mosolyt. Michael mellettem ült, de nem szólt hozzám, mert Calummal beszélgetett, aki a másik oldalán foglalt helyet. Vacsorára rendeltek pizzát, de én nem ettem. Az a hatalmas bú, amit éreztem elvette az étvágyamat. Nem éreztem jól magam. Egyáltalán nem. Betty néha felém pillantott, de ahogy rám nézett vissza is fordította Lukera a fejét. Felkeltem, hogy majd iszok egy kis vizet. Öntöttem magamnak, de hirtelen elsötétült a világ. Az utolsó, amire emlékszem, hogy össze törik az üvegpohár.