-Ki volt az a pasi?-kérdezte ingerülten. Figyelmen kívül hagyta a kérdésemet. Csak a düh és az alkohol vezérelte. Calum és Ashton nem ült el mellőle a biztonság kedvéért. A kezéből kivették a Jack Daniel's üvegét, nehogy mégtöbbet igyon. Luke a nappali másik végéből szemlélte, ahogy Michael arca bevörösödik.

-Michael, kérdeztem valamit!-szóltam rá. Még mindig nem adott választ. Úgy gondoltam, hogy inkább hagyom a dolgot és holnap visszatérek rá. Elengedtem kezét és a lépcső felé indultam. Karom után nyúlt és visszarántott. Cal leszedte Mikey mancsát rólam és biccentett a fejével, hogy nyugodtan menjek, nem fogja engedni a színeshajút ilyen állapotban beszélni velem. Fölrohantam és úgy döntöttem lezuhanyzok. Elővettem a telefonomat és 3 SMS-em is jött. A kiwi, Ash és Luke azt részletezték bennük, hogy nyugodjak le, minden rendbe lesz valamint szépnek nem nevezhető kifejezésekkel illették Michaelt. Fogalmam sincs, hogy az ember hogyan tudja eldönteni 48 óra alatt a szeretem-nem szeretem kérdést. Hisz Ők (Mikey,Ash és Cal) nem ismertek engem korábban. Előkerestem a headset-em, mivel útközben meggondoltam magam és inkább egy kád forró vízben tudtam volna megnyugodni. Előkészítettem mindent és belemerültem a nyakig érő 'habtengerbe'. Eközben Lukey hívott. Csak neki voltam hajlandó felvenni a telefont.

-Mond!-szóltam bele. Kíváncsi vagyok mi ilyen fontos, hogy a relaxációm közben zavart meg.

-Említettem már, hogy holnap átjön vacsorázni Betty?-nem láttam, mégis el tudtam képzelni a vigyort a képén.

-Öhmm...nem tudom. De miért nem lehetett ezt fél órával később megvitatni? Egyáltalán minek kellett bejelenteni?-értetlenkedtem.

-Hát gondoltam, van egy ügyes háziasszonyunk, aki remélhetőleg össze tud dobni a csapatnak valami finomságot. Esetleg. Talán.- el kellett nevetnem magam. Tudok főzni, valamennyire, de egyedül nem megy és gondolom egyikük sem egy konyhatündér. - És kapna egy ügyes kis kuktát is.-folytatta. Beleegyeztem. Úgy sem lett volna más választásom.

-Legalább majd meg tudom ismerni a lányt.-jelentettem ki. Arról, amit Luke mondott, kedves lánynak tűnik. Remélem nem fogja összetörni a szöszi szívét. - Luke Robert Hemmings! Lerakom ugyanis pont a pihenésem közepén hívtál. -közöltem és azzal meg is szakítottam a vonalat. Fél óráig áztattam magam, majd rájöttem hogy ki kéne jönni. Nagy nehezen kimásztam, megtörölköztem, fölöltöztem, majd bebújtam az ágyamba. Rögtön elnyomott az álom.

~~~~~

Reggel hatalmas csörömpölésre keltem. Lementem a konyhába és a szerencsétlen (Michael) néhány tányért és egy bögrét tör darabokra. Úgy tűnik a többiek is felfigyeltek a zajra, mert megálltak mögöttem.

-Te mit csinálsz ember?-döbbent le Luke. Mindenkiből kifakadt a röhögés. Ha még nem elég porcelánt zúzott volna porrá, még egy üvegpohár is a fejére esett. Mikey csak állt. Miután mindannyian lenyugodtunk újra Mike-hoz fordult Hemmo.

-A gyógyszer a tányér mögött volt, csak leestek.-vett kezébe egy tablettát majd víz nélkül lenyelte azt. Azt már nem mertem megkérdezni hogy a fejfájáscsillapító hogy került a tálak mögé.Végig néztem rajta. Haját elfeküdte, s bőre a szokásosnál is fehérebb volt. A szürke, bő pólója lógott rajta. Térdén kiszakított fekete farmert és fekete bakancsot viselt. Gyönyörű, zöld szemei most fáradtak voltak, és sötét karikák húzódtak alattuk. 

-Szép is a másnap, haver.-veregette meg a vállát Ash, és már rohant is a seprűhöz, hogy feltakarítsa Mikey mocskát. Calum idegesítette, mert a lapáttal egyfolytában széttúrta a szilánkokat.Ashtonnak egyre jobban vörösödött a feje. Miután egy jót nevettünk rajtuk, sikerült felszedni a darabokat. Belekezdtem a reggeli készítésébe, de rá kellett jönnöm, hogy semmi nincs a hűtőben.

-Srácok, ki jön velem boltba?-néztem végig rajtuk. Titkon reméltem, hátha Ashtonnak jut eszébe hogy szüksége van valamire. De sajnos nem így történt.  A kérdésre Michael szeme felcsillant. Felnyújtotta a kezét, mint a gyerekek az iskolapadban.

-Vennem kell valamit.-mondta. Nagyot sóhajtottam.

-Rendben, gyere. Csak várd meg míg felöltözök.-néztem rá. Fölrohantam a szobámba és átváltottam a rózsaszín pizsamámat egy normális nappali öltözetre. Kisminkeltem magam, mert elég ramatyul festettem. A szemeim alatti terület meg volt dagadva. A hajamat kifésültem, majd befontam. Hosszú, barna fonatomat hátradobtam, a pénztárcámat a bőrtáskámmal együtt fölkaptam, majd elindultam a földszintre. Mike már várt. Odafordultam a fiúkhoz és könyörgőn tekintettem rájuk.

-Jön még valaki?-bambultam. Luke megrázta a fejét. Gondolom Bettyvel készül randizni. Ash ugyan így tett. Calum csak a telefonját nyomkodta. Minden reményem elszállt. Haragudtam Mikeyra. Nem is értem miért!

-Ash, elviszel minket?-kérdezte Michael. Ashton csak bólintott és felkapta a kocsikulcsot. Szerintem már unja hogy neki kell fuvarozni mindenkit, kivéve Hemmot, mert ugyebár neki van jogsija. Kisétáltunk a kocsiig, és beültem a helyemre. Piroska (Michael) mellém akart ülni, de meggondolta magát és az Ashton melletti anyós ülésre huppant le. 10 perc múlva megérkeztünk.

-Én mentem haza. Majd hívjatok ha kellek.-az autó elhajtott és ketten maradtunk. Mike arcára néztem, Ő pedig csak mosolygott. Elhúzott egy bevásárló kocsit és már indultunk is. Nem szóltunk egymáshoz. Csöndben sétáltunk a sorok között, aztán megszólalt.

-Szereted a Vegemite-ot?-érdeklődött. Rengeteget ettem már. Liz mindig azt adta reggelire, amikor itt voltam. Szinte éreztem az ismerős illatot a levegőben, ahogy visszaemlékeztem. A jól ismert pirítós illatot. Régi szép emlékek.

-Persze.-vágtam rá. Tovább ballagtunk, mikor egy lány jött velünk szembe. Odalépett Mikey elé és a karjait nyaka köré fonta. 

-Szia, édes!-mondta nyivákoló hangján. Michael elég furcsán nézett rá, valószínű nem tudta, hogy ki Ő. De én pontosan be tudtam azonosítani. A lány, a tegnap esti lány. 

-Bocsi, de ki vagy te?-lepődött meg hirtelen. Nem tudta mire vélni a dolgot. A hölgyike arcáról lefagyott a mosoly. Komoran nézett rá. Egyszerre futott át rajta a meglepődés, és a sértődés. Elengedte.

-Komolyan nem tudod ki vagyok?-háborodott fel. Egy lépést hátrált, majd pofon vágta. Hallhatóan nagyot csattant. Elviharzott, miután Mike felém fordult és kérdőn nézett rám.

-Ki a fene volt ez?-tagolta a mondatot. Nagyon részeg volt tegnap, és nem csodálom hogy nem emlékezett. Az arcába nevettem, majd elkomorodtam.

-A csaj, akit tegnap meg akartál dugni.-néztem mélyen szemeibe. Töprengett egy kicsit, majd az arcmimikájából ítélve rájött. 

-Ohh ne...-mondta.

-Ohh de.-válaszoltam.

-Tudod mit, felejtsük el. Vásároljunk tovább.-bólintottam, majd folytattuk a szükséges dolgok beszerzését.

~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! Nem írtam eddig még külön 'írói megjegyzést' (vagy nem tudom minek nevezzem ezt), szóval ez most kivétel. Nagyon köszönöm nektek, ugyanis a történetet már több mint 700-an (!) látták!!! Köszönöm hogy rendszeresen olvassátok, és bár nem tudom mikor, de hamarosan jelentkezni fogok új résszel. Puszi: Csengi. ♥♥♥