2015. május 22. Párizs, Franciaország

Újabb borzalmas ébredés. Az elmúlt időszakban folyamatosan fölkeltett valaki, és nem tudtam nyugodtan aludni. Végre egyszer az életben szeretnék már magamtól kelni, köszönöm. 

Ma éppen Mikey volt a soron. 

-Méhecském!-kezdte el nyakamat csókolgatni.-Hasadra süt a lámpa fénye.

-Akkor húzd el a sötétítőt.-morogtam álmosan a párnába fúrva a fejem. Este megint későn aludtunk el, és a szervezetem úgy gondolta, most van elege, szüksége van egy normális időtartamú pihenésre.

Mike nem hagyta abba, ezért csak rúgtam egyet hátra, sikeresen eltalálva a sípcsontját. 

-Ébresztő, szeretnék odaadni valamit, mielőtt még elmennénk a srácokkal terepszemlére.-böködte a vállamat. 

Nagy nehezen kinyitottam a szememet, mire kezembe adott egy levelet. 

-Már megyek is, Méhecském.-nyomott gyors csókot ajkaimra, és elment. 

Nagy nehezen fölültem. Kinyitottam a lazac színű borítékot, majd elolvastam levelét.

,,  Szerelmem,

     Calum vissza fog menni érted, olyan dél körül. Kérlek, menj vele és tedd azt amit kér!

     Este találkozunk, 

      Michael" 

Kimásztam az ágyból és fölöltöztem. Megint teljes feketében voltam, amire mostanában Betty megjegyzést szokott tenni, de nem zavar, majd megszokja. Kisminkeltem magam. 

-Hm...jól áll ez a rúzs.-nézett rám Bet. Egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, hát ezt is megéltem. 

-Köszi!-feküdtem mellé a kanapéra és kezdtem el nyomkodni a telefonom. 

~~~~~

Már majdnem halálra untam magam, mire hazaért végre Calum. Kocsikulcsot tartva a kezében. Hirtelen kezdtem megijedni, hogy ő fog vezetni, de aztán betoppant mögötte Ashton is. Nagyon megkönnyebbültem. Őszintén, ha Calum vezetne minden és mindenki hatalmas veszélyben lenne. 

-Mehetünk?-kérdezte a kiwi.

-Hova mentek?-jött ki Agnes a nappaliból, majd hevesen megcsókolta Calt. 

-Nem mondhatom el.-kacsintott rá a fiú, majd újból megcsókolta őt.

-Hát oké.-mondta lehangoltan A és visszament a nappaliba. 

Kimentünk az autóhoz és beültünk. Amíg az általuk tervezett helyhez nem értünk a rádióból halkan szólt a kedvenc Beatles számom, a Yesterday.

-Ez a szám olyan lehangoló.-nyafogott a kreol bőrű.

-Ez van Hood.-mondta mosolyogva Ashton. 

-Mi ez a nagy vidámság egész nap Irwin?-kérdezte Calum.

-Ah, semmi.-mondta még mindig vigyorogva.-Csak Bryana tudod...

-Terhes?-tágultak nagyra a fiú szemei.

-Jézusom, dehogy is, újra együtt vagyunk.-nevetett föl.

-Oh, az más.-nevette el magát kínosan Cal. Megérkeztünk egy helyre Párizs belvárosától elég messze. Egy tégla épület állt előttünk. 

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. 

Odabent minden fal fehér volt. Szemben találtam magam egy hatalmas hófehér dívánnyal és pár ruhatartó állvánnyal, amiket tele akasztgattak ruhával. 

-Théo, jöttünk!-kiáltott Calum, majd megfogta a vállam.-A srác meleg, ne ítéld el.-súgott halkan a fülembe. 

Nem értettem, mégis mi közöm lenne a szexualitásához, és hogy egyébként is, miért ítélném el, de rábólintottam. 

-Szia!-jött oda hozzám, az egyébként nagyon elegánsan öltözött fiú, és adott három puszit.-Te biztosan Sarah vagy-fogott kezet velem.-,Théo vagyok. Egy kicsit átalakítunk ma.-kacsintott rám.-Na, de nem kell megijedni, semmi komoly nem fog történni. Csak előbb elzavarjuk a fiúkat, hogy várjanak.-mondta, majd rálegyintett egy aprót Cal fenekére, amibe a kiwi fiú úgy belepirult, hogy lángolt az arca.-Hess, cicafiú.

Erre a kreolbőrűn kívül mindannyian elkezdtünk nevetni. Kissé meglepő volt Théo közvetlensége, de nagyon viccesnek találtam.

-Ne legyél ennyire zavarban, Calum, nem vagy az esetem.-kuncogott. Megigazította a tökéletesre beállított haját, megbizonyosodva arról, hogy mindenütt jól áll, majd átkarolta a vállam és leültetett a kanapéra. 

Amíg olyan fölösleges dolgokról dumált nekem, mint például az, hogy a szemszínemhez mi áll jól, és több hasonló felesleges és elhanyagolható témáról, időm volt jobban szemügyre venni őt.

 A csodás, szőkés barna haját még a jól menő üzletemberek is megirigyelhették volna. Arca vidám, hófehér, kék szemei pedig csak úgy világítottak. Viselete fehér ing volt, bordó nyakkendővel és igazán sötét kék öltönnyel, valamint ugyan olyan nadrággal. A cipője egy elegáns Oxford cipő volt.

-Egyet szögezzünk le.-folytatta csiripelését megkomolyodva.-Ma este nem vehetsz föl feketét, oké?

-Igen.-szólaltam meg.

-Nagyszerű, akkor vedd föl ezt.-adott a kezembe egy ruhát, majd betessékelt egy külön szobába, amely a hatalmas térből nyílt, és rám csukta az ajtót.

 Jobban szemügyre vettem a darabot. Egy lila, peplum egybe ruha volt, szív alakú dekoltázzsal, és egy nagyon picike vállpánttal. Rögtön belé szerettem, viszont amikor fölvettem, nem voltam teljesen megelégedve a látvánnyal, ezért nem akartam kimenni. Bekopogtak az ajtón, majd belépett Théo, ékszerekkel a kezében. Megállt az ajtóban, és kikerekedett szemekkel nézett végig rajtam, hatalmas mosollyal az arcán. 

-Gyönyörű vagy drágám!-tapsikolt vidáman. Odajött hozzám és a kezembe nyomott egy pár tűsarkút. 

Ameddig azt magyarázta, miért pont ezeket választotta, végig azon agyaltam, hogy remélem nem hasalok el abban a cipőben. Odaadott még egy nyakláncot és egy borítéktáskát, mely ugyan olyan sötétlila, matt műbőrből volt, mint a cipő. Rám kényszerítette, majd finoman kitolt Ashton és Calum elé, akikhez időközben egy néger srác és egy szőke hajú lány is csatlakozott. 

Mindannyian lelkendezve elkönyvelték, hogy jól néz ki az összeállítás, majd vissza kellett mennem, és visszaöltözni. 

Théo beültetett egy hatalmas tükör elé, aztán rábízott a két másik tagra. Mint később megtudtam Victorra és Lolara. 

Jól elbeszélgettünk, amíg a sminkemet és a hajamat csinálták. 

Lola úgy döntött, hogy laza hullámokban hagyja a vállamra hullani a hajam, és nem csinál vele semmi extrát, a göndörítésen kívül, Victor pedig összehozott egy gyönyörű szép barna, füstös szemet, a mozgó szemhéjamon pezsgő színű csillámmal, ajkaimra pedig csak egy enyhe rózsaszín ajakfényt tett. 

Újból át kellett öltöznöm, most viszont Théo segített, nehogy tönkre tegyem a kemény munka gyümölcsét. 

Miután mindennel készen lettünk, elköszöntünk az apró csapattól, és elindultunk egy titkos helyre. 

Egy hangulatos kis étterem előtt álltunk meg, nem messze az Eiffel-toronytól. Megláttam Michaelt, ahogy áll a bejárattól nem sokkal távolabb, öltönyben, egy nagy csokor rózsával a kezében és egy kis táskával. 

Kiszálltam a kocsiból és odarohantam hozzá. Mosolyogva fogadott és karjai közé zárt, majd hosszú, szenvedélyes csókban részesített. Mikor ajkaink elváltak egymástól puszit nyomott a homlokomra, majd így szólt:

-Te vagy a leggyönyörűbb lány a világon.-majd átnyújtotta a kis táskát, amire nagy betűkkel rá volt írva; "PANDORA". Nagyon megörültem, hiszen nagyon régóta nézegettem a Pandora ékszereit, de még egyszer sem sikerült választanom. Bementünk az étterembe, majd nagyon kellemesen, és meghitten megvacsoráztunk.

 De nem ez volt a legnagyobb ajándék, hanem Michael. Megszervezett egy ilyen randit a szerelmesek városában a negyedik hónapfordulónkra. Ez az ami a legeslegjobb és legnagyobb ajándék volt: a szerelme. 

-----

Sziasztok! Ennyi lett volna a rész. Szeretném megköszönni nektek, hogy olvassátok a sztorim, nagyon hálás vagyok érte! Ti vagytok a legjobbak! A történet már átlépte a 35.000 megtekintést, el tudjátok ezt hinni?! Én alig tudtam. Imádlak titeket!!! <3<3<3

És ha érdekel titeket, belekezdtem egy új történetbe, aminek 'Winter Love' a címe. Egy Calum Hood fanfiction, ami arról szól, hogy a főszereplő lány összeveszik a barátjával, és elmegy. Berohan egy parkba, leül a padra és sír. Ekkor jön Calum, aki leül mellé, és megpróbál vele társalogni. Ha gondoljátok nézzetek bele. 

Puszi: Csenge. <3