2015. május 8., Torinó

Reggel ismét Calum hangjára kellett kelnem. 'Sajnos' most nem spanyolul beszélt. Jelenleg énekelgetett, egyáltalán nem törődve azzal, hogy mások aludnának, csak énekelt. 

-Cal, kussolj már!-motyogta reggeli, mély, rekedt hangján Michael mögülem. Fölkelt és nyakamba csókolt, mire kirázott a hideg.

Több helyről csak nyöszörgést hallottam, ami azt jelezte számomra, hogy ébredezik a nép.

-Calum, attól hogy te kelsz fel legkorábban nem hinném, hogy minket is fel kéne ébreszteni.-mondtam.

-De én unatkozok.-nyafogott a kiwi. Komolyan, néha egy öt éves érettebb tud lenni nála. Borzalmas. 

-Nem is baj hogy fölébresztettél. Még el kell intéznünk Mikeyval valamit.-kelt föl Luke.

-Mit?-nézett rá furán Michael. Lucas csak köhintett egyet, majd rosszallóan nézett a fakó kék hajú barátomra.

-Még mindig nem értem.-rázta meg a fejét a fiú, kikászálódott mögülem, és öltözni kezdett.

-Gyerekek, ha Muke létezik most szóljatok. Bár én inkább Malum párti vagyok.-jelentettem ki mire mindenkitől kaptam egy 'te megőrültél?' pillantást, kivéve Agnestől. Ő csak megjegyezte, hogy Calum Lukekal is elég jól mutatna. 

-Szögezzük le.-kezdte a tiszta ausztrál fiú.-Nem vagyunk melegek. Mondjuk, Cal elég furcsa nekem. 

-Hey, mégis miért?-háborodott fel az említett személy.

-Mert mondjuk tavaly seggbe akartál rakni egy videochat kellős közepén? Vagy mondjuk nem egyszer aludtál Mikekal.-akadt ki a szőke.

-Én csak kifejeztem a szeretetem.-háborgott a kreol bőrű is. 

-Csitt!-ordított föl Ashton, majd füléhez emelte a telefonját.-Szia, Bryana! Mondd!-szólalt meg kedvesen, majd elvonult a wcre. 

Úgy döntöttem, hogy visszaalszom, ezért elhelyezkedtem. Épp hogy lehunytam a szemeim Calum újra nekikezdett.

-Calum, kérlek, maradj már csendben.-kérleltem őt könyörgőn.

-Minek?-kérdezett vissza.

-Mert mondjuk aludnék?-néztem rá, majd vissza fordultam a fal felé. 

Lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy elvesszek a csendes és mély álomban.

~~~~~

-Hiányzol. Kérlek, gyere vissza hozzám!-kérlelt. Smaragdzöld szemeiben kétségbeesést véltem felfedezni és a boldogtalanság szikrái pattogtak benne. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, melyek arra utaltak, hogy nagyon régen nem tudta kialudni magát. 

Ahogyan előttem térdelt, egy csokor vörös rózsát tartva kezében, mely egykori érzelmeinket fejezte ki, mik lassan feledésbe merültek, tökéletesen nézett ki. 

Túl sok érzelem lángolt fel bennem egyszerre. Megbántott, majd kihasznált és most újból szeret. 

Elgondolkoztam. Szeretett ő valaha valójában? Mindig is fontos voltam neki, vagy csak eljátszotta? Egyszerűnek korántsem mondható kérdéseim előbukkantak a semmiből.

-Michael, én nem tudom.-ráztam meg zavarodottan a fejem.-Én...ez nekem túl sok, kérlek értsd meg! Először megcsalsz aztán könyörögsz, hogy menjek vissza hozzád. Ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy a nyakadba ugrok és happy end. Rohadtul megbántottál. és el kell fogadnod, hogy nekem idő kell, míg megbocsátok.-mondtam. Szemeim könnyektől csillogtak és úgy éreztem, menten kiszöknek, végig futva arcomon és újabb és újabbak helyettesítenék őket, mik játszadozva továbbmennének. 

-Tudom, de kérlek, próbálj újra szeretni.-nézett mélyen szemeimbe. 

-Nem tudom, Michael. Ehhez nekem idő kell.-mondtam, majd kisiettem a házból.

~~~~~

Arra ébredtem, hogy erős karok rángatnak meg egy kicsit. 

Kinyitottam a szemem és Michael aggódó tekintetével találtam szemben magam.  Megdörzsöltem a szemem, majd fölültem. 

-Mi a baj?-kérdezte a kék hajú barátom aggódva. 

-Nincs semmi, csak rosszat álmodtam. Miért?-ásítottam.

-Csak azért, mert kicsit sokat mocorogtál és nyöszörögtél.-rántotta meg a vállát.-De ha nincs semmi gáz akkor megyek.-simította meg a combom, majd elment Calummal és Lukekal. 

-Kedves gesztus.-morogtam magamban, majd megpróbáltam összeszedni magam. Fölkeltem, majd elkezdtem túrni a bőröndöm.

Hosszas kutakodás után a ruhaválasztásom egy egyszerű, szaggatott fekete színű nadrágra esett és egy egyszerű szürke, bő pulcsira. Megnéztem magam a tükörben, és elborzasztott a látvány. Sápadt bőr, karikás szemek, borzalmas és kócos haj. Előkutattam a hajkefém és kifésültem a hajam, majd kisminkeltem magam. Kicsit Taylor Momsen fejem lett a füstös fekete szemtől, de nem igazán zavart. 

Bementem a nappaliba, ahol a lányok ültek és Ashton telefonált.

-Még mindig Bryanával beszélget?-kérdeztem, majd lehuppantam. 

-Hát látod.-nézett föl Betty a magazinjából, majd elkerekedett a szeme.-Jézusom, te hogy nézel ki?

-Öhöm...ennyire borzalmas lenne?-húztam fel szemöldökeimet.

-Eléggé.-mondta elborzadva.-Olyan vagy mint egy rossz emo. Fekete szaggatott gatya, ráadásul még a pulcsid is ki van szaggatva és...-folytatta volna, ha nem szólok bele.

-Hey! Ez egy DropDead pulcsi, mégis milyennek kéne lennie?-háborodtam föl.

-Na látod, erről beszélek. Nem ilyennek ismertelek meg. Te teljesen megváltoztál.-rázta meg a fejét kissé csalódottan.

-Hát jó.-mondtam szomorúan.-Most akartam megkérdezni hogy nem-e megyünk el valamerre, de ahogy érzem egyedül kell mennem.-mondtam, majd kimentem a táskámat fölkapva a buszból. 

Odakint hatalmas rajongó tábor volt, akiktől megint csak kaptam néhány megjegyzést, miközben próbáltam kikászálódni közülük. 

Elindultam a belváros felé, majd azon gondolkodtam, amit Betty mondott. Valóban annyira megváltoztam volna? Ennyire más lennék most? Oké, hogy nagyon sok változáson mentem keresztül, de valóban ennyire más lettem?-kérdeztem magamtól sétálás közben. Hogy a gondolataimat elhessegessem a fülembe tettem a fülhallgatóm, majd elindítottam egy Bring Me The Horizon számot. 

A telefonom térképe segítségével (Isten áldja azt, aki föltalálta) megtaláltam a város központját, és elkezdtem keresni egy kávézót, de úgy gondoltam meg felel bármilyen hely, ahol koffeint tudok bevinni a szervezetembe. Találtam is egy aranyos kis helyet. 

Egy egyszerű, réginek tűnő kávézó volt. A teraszán klasszikus, bézs színű napernyők helyezkedtek el és alattuk nyugodtan kávézó emberek beszélgettek. Belépve elég retró volt a környezet. Filmbe illően nézett ki minden. Mintha csak a nyolcvanas évek Hollywoodjában járnánk. Egyáltalán nem volt forgalmas hely. Örömmel vettem észre, hogy van süti is. A pult mögött egy idős nénike állt. 

Nagyszerű, akkor most fordítózunk-gondoltam magamban. Beírtam a fordítóalkalmazásba amit el szeretnék mondani, majd próbáltam azt a legnagyobb helyességgel felolvasni. 

-Buon giorno! Vorrei chiedere un cappuccino e una fetta di torta al cioccolato.-kezdtem el mondani kézzel-lábbal mutogatva, természetesen borzalmas kiejtéssel.

-Kedvesem, ne erőltesd ezt az olasz nyelvet.-szólalt meg az anyanyelvemen az öreg néni. Abban a pillanatban égni kezdett az arcom, amin a hölgy csak nevetett.-Annyira azért nem volt rossz, de hallani a beszédeden, hogy Amerikai vagy.-kezdte el csinálni a rendelésem. 

Leültem az egyik bárszékre, majd a telefonom kezdtem el nyomkodni. Kinyílt az ajtó, majd belépett rajta a három jómadár. Igen, Luke, Michael és Calum. Ki gondolta volna, hogy nem fogok ma találkozni velük. 

-Buon giorno!-köszönt Calum.

-Hood, ne erőltesd.-néztem föl hírolvasás közepette. 

-Oh, szia, Sarah!-ültek le mellém mind hárman. Michael puszit nyomott az arcomra és átölelt, míg én csak folytattam az olvasást, és időközben kiadták a reggelimet is. Éppen a dolgok közepén tartottam, mikor Calum közbe szólt.

-Kaphatok a sütidből?-kérdezte aranyos kiskutya arcot vágva.

-Nem!-szóltam rá, kicsit barátságtalanul. 

-Jól van, nem kell lenyelni rögtön.-mondta duzzogva. Michael csak beszélgetett Lukekal és rám sem hederített. Csöndben elfogyasztottam a kajámat, majd fizettem és távoztam.