2015. május 6.-Madrid, Spanyolország 

-Hola!-üvöltött egy túlontúl ismerős hang a fülembe. 

Másfél nap telt el az újságcikk olvasása óta, és nagyon nem tudnak leakadni a srácok erről a témáról. Folyamatosan azt mondogatják, hogy legyünk picit óvatosabbak, és hogy megértenek minket, mert ők is szerelmesek, de akkor is. 

-Calum ne ordibálj már!-szólt rá a fiúra álmos, rekedt, gyönyörű hangján az engem átölelő barátom. 

-Jó reggelt, fiatalok! Hasatokra süt a lámpa fénye!-kiabált tovább a kiwi. 

Lassan kinyitottam a szemem, mire eltalált egy párna. Meg még egy, és még egy. Igazából, az őrjöngő srácnak címezték, de az hihetetlen balféksége ellenére ügyesen kitért az útjukból, ezért mind megtalált engem. 

A fiú nyelv nyújtogatva örült a saját ügyességének, mire szegényt egy igen érzékeny helyen találták el szerencsétlenségére nem egy párnával, hanem egy igen masszív fa dobozzal. 

-Baszki, pont a csücske.-rogyott össze, mire a mögöttem fekvő színes hajú, nagyon gonosz gesztusként nevetni kezdett. 

A földön szenvedő fiú igencsak vörösödő-félben lévő arcát a dobó irányába fordította, majd nagy nehezen feltette költőien gyönyörű kérdését:

-Mi a faszom volt ez?-nyöszörgött. A szembe fekvő szőkeség rosszallóan mutogatni kezdett felé.

-Szépen beszélj, vagy különben elmondalak anyukádnak.-mondta Luke, amit mindenki megmosolygott. 

Kezembe vettem a telefonom és megnéztem az időt. 6:45. Jézus Isten miért kellett fölkeltenie ilyen korán? -kérdeztem magamban, és forgolódtam egy kicsit, hogy kényelmesebben el tudjak helyezkedni, próbálkozva a visszaalvással. 

-Calum, miért kellett ordibálni? Még hét óra sincs.-nyafogott Ashton. Őszintén vissza kellene szereznie Bryanát.  Mióta meglátta azzal a sráccal, eltunyult. Akár mennyire is nehéz bevallani, bírtam, hogy Bryana boldoggá tette a göndört. Úgy érzem még ezt is el kell intéznem.

-De én tudok spanyolul.-duzzogott a kreol bőrű fiú, miközben befeküdt szerelme mellé és megcsókolta őt. 

-Persze hogy tudsz, annyit, hogy "sziasztok, Calum vagyok és Ausztráliából jöttem." Hatalmas tudás, mondhatom. 

-Hey, tízig el tudok számolni!-mondta Cal. 

Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kimentem a 'konyhába'. Nekiálltam melegszendvicset készíteni, mikor két kezet éreztem meg a csípőmön. Michael simult hozzám hátulról, majd hintette be nyakamat apró puszikkal. Ajkamba haraptam a jóleső érzéstől, amelyet minden egyes nedves csókjával maga után hagyott. Bőröm bizsergése, az apró szikrák melyeket ajkaival keltett életre kettőnk között, s kezei amik a pólóm alá vándoroltak és hasamat simogatták; minden a helyén volt és megadta a pillanat varázsát. 

Na igen, egészen addig tartott ez a 'varázs', amíg meg nem jelent Lucas. Michael lassan elhúzódott tőlem, és úgy döntött, hogy inkább teát csinál. 

Calum egy papírral tért be közénk és oda hívta Asht is. 

-Nos akkor, -kezdett bele a kiwi.- a setlist az eredeti marad.-közölte egyszerűen. 

-Nem, nem.-rázta meg a fejét Luke.-Szeretném ha a Heartache On The Big Screent meg cserélnénk a Voodoo Dollal.

-Nem fogjuk.-vágta rá a kreol bőrű, majd vissza rohant a nappaliba. Luke a hajába túrt, majd sóhajtott egy nagyot.

-Miért kérdezi meg mindig, ha sosem változtathatunk?-értetlenkedett. Mikey csak megrántotta a vállát és felém fordult. Átölelt, míg elvette mögülem a citromlevet, majd gyors csókot nyomott ajkaimra.  Elkészítette a teát, majd beültünk a nappaliba (már ha annak lehet nevezni egyáltalán) és valami borzalmas szappanoperát és elfogyasztottuk a reggelinket. 

Éppen eszegettem a kis nyomorult szendvicskémet, mikor elment az étvágyam, ugyanis legalább öt perce csókolózott mellettem (mert hát miért ne mellettem) Calum és Agnes. 

-Hallod, haver, a barátnődnek leállt a szíve, vagy mi, hogy ennyi ideje rá vagy tapadva?-nézett át rajtam Mikey. 

-Jajj, láttam ám én is, hogy huncutkodtál a konyhába te kis perverz.-dobta meg egy párnával őt az új-zélandi.-Meg akarod már fektetni mi?-húzogatta dús, fekete szemöldökét. Michael rák vörösre pirult és inkább a televízióra próbált koncentrálni. Én csak elengedtem a kérdést a fülem mellett, mert ilyenkor mondhatni itt sem vagyok, A pedig fejen csapta Calt.

-Hood, bírj magaddal, nem illik ilyet kérdezni!-szidta le.-De amúgy Mikey, mikor akarod végre megdugni?-kérdezte ő is, mire elnevettem magam. 

-Én..én nem tudom.-próbált védekezni zavartan a fiú. Calum odasétált hozzá és a fülébe sutyorgott valamit, mire a színes hajú csak bólogatott. 

-Mit mondott?-kérdeztem kíváncsian, hiszen érdekelt mi ilyen titkos, hogy nem lehet hangosan kimondani. Kérdésemre választ nem kaptam, mintha csak mindenki elengedte volna a füle mellett. Gondoltam, akkor inkább hagyom, biztosan nem olyan fontos. 

Liz rám írt, hogy tulajdonképpen hova is fogunk ez után a koncert után menni.

-Srácok, hova megyünk ez után?-kérdeztem tanácstalanul, hiszen én magam sem tudtam fejből a megállókat. Kevés gondolkodás után Mike felelt a kérdésemre. 

-Torinóba.-kacsintott (?) rám. 

-Oh, Olaszország.-mosolyodtam el.-Jártam már ott. Nagyszerű hely.-bólintottam elismerően, majd gyorsan válaszoltam Liz üzenetére. 

~~~~~~

A nap további részében csak nyomkodtam a telefonom, mert a többiek vagy az esti koncert előkészületeivel foglalkoztak, vagy valami olyan dologgal amit nekem szigorúan tilos volt tudni. És ezt így szó-szoros értelmében közölték. 

Eljött a koncert ideje. A backstageben hatalmas volt a hajtás, mindenki izgult és kapkodott. A legtöbben törekedtek arra, hogy minden tökéletes legyen, egyesek viszont (például a barátom) csak megcsinálták a dolgukat kicsit sem törődve azzal, hogyan sikerül. 

A semmit tevésben annyira kifáradtam, hogy ledőltem a kanapéra. Természetesen, mielőtt pihenhettem volna, felbukkantak a Hey Violet tagok és rám ugrottak.

-Szia, Sarah! Rég láttunk, mi újság?-férkőzött a személyes terembe Rena. Színes fürtjei a szivárvány minden színében pompáztak és körülfogták gyönyörű arcát. Fekete póló volt rajta egy skót kockás szoknyával és természetesen a kimaradhatatlan Martens bakanccsal. 

-Semmi különös.-rántottam meg álmosan a vállamat. 

-Láttuk ám a híreket.-kacsintott rám Casey nevetve.-A tinilányok nem igazán fognak téged csípni ugye tudod? 

-Igen, van egy olyan sejtésem, hogy nem leszek a szívük csücske.-sóhajtottam.-De nem is várom el, hogy szeressenek. Én azt várom el, hogy elfogadjanak. Bár az sem baj a nem fogadnak el, csak ne adjanak neki hangot.

-Jajj, drágám, majd rájössz, hogy ez nem így van. Hidd el, hogy azt kívánnád, bárcsak elfogadnának és szeretnének.-karolt át fél kezével Miranda.

-Hey Violet, öt perc kezdésig.-szólt be egy szőke hajú lány, aki már tovább is szaladt fekete mappával a kezében. 

~~~~~

Miután a Hey Violetes srácok lejöttek a színpadról, teljesen átengedték a terepet a 5 Seconds of Summernek. A fiúk szokásukhoz híven zúztak és csurom vizesen jöttek le a színpadról. Mondhatom igencsak kanszag volt a backstageben. Bár ez senkit nem zavart, hisz ennyi ugrálás és zenélés után teljesen érthető. Mindenki fáradt volt, és totálisan leamortizálva indult zuhanyozni, majd a buszban beestünk az ágyba. 

Michael engem szorongatva aludt el, és szuszogta édesen át az éjszakát.